vissza a főoldalra

 2009.01.16. 

Spiro Scimone: La festa (Ünnep)

Moliére: Kényeskedők

(a La Comédie-Francaise vendégjátéka a Nemzeti Színházban)

A Comédie-Francaise-t XIV. Lajos, a Napkirály három különálló, és egymással rivalizáló társulat: a régi, Moliére-féle, valamint a Palais Royalban játszó és a Hotel de Bourgogne-ban működő társulat egyesítésével alapította 1680-ban, s a nevüket is ő adta. Ennek a színháznak több, mint 200 éve az a feladata, hogy klasszikus műveket tartson műsorán. A Comédie-Francaise nem először látogatott el hazánkba, az 1970-es évek közepén voltak már nálunk, és 1999-ben, a Vígszínházban is felléptek. Tavaly, két alkalommal, december 19-én és 20-án vendégszerepeltek a Nemzeti Nagyszínpadán, ugyanis a Comédie-Francaise 2007 végén beiktatott új vezetősége elhatározta, olyan európai körútra indulnak, amelynek során az Unióhoz az új évezredben csatlakozó országokba látogatnak el. Ebbéli a szándékukat az is erősítette, hogy az EU soros elnöki tisztségét 2008 második felében Franciaország látta el. A december 20-ai előadást teljes egészében az ország különböző pontjairól jövő pedagógusok tekintették meg, akik jelképes áron, 100 forintért válthattak jegyet, ugyanis a Nemzeti új igazgatója azt szeretné, ha előadásaikat minél több fiatal nézné meg, és – szerinte – a diákok színházba járási kedvének felkeltéséhez a tanárok megnyerésén keresztül vezet az út. Mindkét produkció francia nyelven szólalt meg, a magyar feliratokat a színpad két helyén is olvashatták az emberek. Az előadások kezdete előtt Alföldi Róbert igazgató köszönte meg mindazoknak a köztisztviselőknek és szponzoroknak a támogatását, akik lehetővé tették, hogy Franciaország első számú színháza ellátogasson hozzánk.

Az első felvonásban kortárs olasz szerző művét adták elő. Spiro Scimone Messinában, Szicília harmadik legnagyobb városában, 1964-ben született, színművészeti tanulmányait Milánóban folytatta. Színpadon és filmekben is játszott, de 1990-ben önálló társulatot alapított, ami bemutatja darabjait. Eddig öt drámai alkotást írt, a La festa - magyarul Ünnep - a harmadik ebben a sorban. Ez a tragikomédiája 1999-ben jelent meg, és még abban az évben Valeria Tasca átültette francia nyelvre, és az ő fordításában, valamint a Bulgáriában, Várnában, 1969-ben világra jött, jelenleg Brüsszelben élő Galin Stojev rendezésében ismerhette meg a Comédie-Francaise közönsége. A La festa cselekményideje mostanára tehető, egy átlagos szicíliai család unalmas, lassan csordogáló életét ábrázolja, s ezeknek a szürke, egymást követő napoknak a sivárságába csupán a házassági évforduló ürügyén tartott pár órás pezsgőzés visz parányi kis színt. A jó ötvenes szülők reggeltől-estig csak bámulnak maguk elé, időnként cigarettáznak, fiuk, a harmadik X-én túllévő Gianni még velük lakik, nem tud és nem is akar elszakadni a „Mammától”, azaz a biztonságot nyújtó kényelemtől. Spiro Scimone a megállt időt, azt a „manana” (’majd holnap’) tipikus déli mentalitást viszi fel a színre, ami olyannyira sajátja a mediterrán népeknek, így az olaszoknak is. A második részben Moliére Kényeskedők című vígjátékát láthatta a publikum. Moliére ezt a Napkirály kegyét elnyerő, így az áskálódásokat félresöprő és a támadásokat féken tartó, rövid, csupán egy felvonásból álló komédiáját 1658. november 18-án, a Petit Bourbonban mutatta be. A Kényeskedőkben korának szellemi divathóbortját: a finomkodó társalgási stílust és szalonköltészetet gúnyolja ki. A két finnyás leányzó, Kati meg Magdi kicsúfolja, sőt elutasítja a házassági ajánlattal érkező, hétköznapi szavakkal és módon udvarló kérőjét. A kikosarazott férfiak bosszút forralnak, megleckéztetik a felfuvalkodott leányzókat: saját, elegáns ruháikba öltöztetik inasaikat, akik fellengzős, cirkalmas kifejezésektől hemzsegő versekkel leveszik a lábukról őket. A végén kiderül a turpisság, a két, önmagát igazi hölgynek képzelő, valójában buta liba felsül, a két úriember pedig sérelméért elégtételt vesz, és diadalittasan távozik.

A Kényeskedőket az 1967-ben, Nagy-Britanniában született, de 1999 óta Párizsban élő Dan Jemmett rendezi. Visszatér Moliére korának színjátszó hagyományaihoz, a farce-hoz, azaz improvizáláson alapuló harsány vásári komédiához. Koncepciójának legparádésabb eleme, hogy a két udvarlót és a két szolgát ugyanaz a színész alakítja, csak felcserélik szerepüket, a komornyik nem a saját gazdáját, hanem a másik uraságot alakítja. Az egész produkció igencsak hangos, a színészek jelmeze rikító, hevesen gesztikulálnak, maszkírozásuk a cirkuszi bohócokéra emlékeztet. Catherine Ferran két szereplőt személyesít meg, a La festában ő az anya, a Kényeskedőkben pedig Kati. A szumóbirkózók erős testével rendelkező Serge Bagdassarian három szerepet játszik, az első felvonásban ő Gianni, a másodikban Du Croissy márki és Jodalet, a szolga. Gérard Giroudon, Catherine Hiegel, Michael Favory, Andrzej Seweryn, Florence Janas pedig egy-egy karaktert formál meg. Örömteli érzés volt látni a Comédie-Francaise előadását, mert Európa egyik legpatinásabb színháza látogatott el hozzánk. (Képen: részlet a La Comédie-Francaise Kényeskedők c. előadásából.)