Függetlenség

2009.01.16.

Petra Christus

Beszélgetés Tempfli József nagyváradi római katolikus megyés püspökkel

Tempfli József püspök 3 évvel ezelőtt II. János Pál pápától kérte, mivel elérte a 75. életévet, felmentését. Ez év márciusában Nagyváradon beiktatják az új, sorrendben 82. nagyváradi római katolikus püspököt. Tempfli József csaknem két évtizeden keresztül igazgatta a nagyhírű püspökséget, küzdelmes és eredményes munkásságot tud maga mögött. Visszaszerezte a nagyváradi püspöki palotát, templomokat épített, óvta és őrizte az egyház kincseit és dolgait, miközben jó püspöke volt papjainak és híveinek. Fél nyugdíjba vonulása alkalmából kerestük meg Tempfli József püspököt egy interjúra. Ez a fél szócska azt jelenti, hogy csak püspökként vonul nyugdíjba, szentjobbi főapátként folytatja főpapi tevékenységét.

– Petra Christus. A szikla, Krisztus. Ez a püspöki jelmondata. A karácsonyi püspöki körlevelében a következőket mondta püspök úr: „Vagy Krisztus, vagy a halál”. Ez a felirat ékesítette azt a fehér zászlót, amelyet XI. Pius pápa koronázásakor egy ismeretlen egyén emelt magasba a Szent Péter templom előtt. Az ön püspöki jelmondatát és ezt a táblára írt mondatot beszélgetésünkben összekapcsolom. E két mondat összehangzása üzenet.

– Néhány hónappal ezelőtt budapesti találkozásra hívtak. Nem élhetek vissza a nevekkel sem a pontos dátummal, mert zártkörű beszélgetésen vettem részt. Kérdeztem, miről lesz szó. Fejlesszük-e, bővítsük-e az Európai Uniót Törökországgal. Kérdeztem, ehhez a tanácskozáshoz miért kellek én, hiszen nem vagyok politikus? Bár egyértelműen vallom, hogy az egyházak képviselőinek, a papoknak közük van a politikához. Mert ha én a rámbízottaknak, híveimnek, papjaimnak biztosítani akarom az egyéni és a kollektív jogokat, akkor ezért nekem harcolni kell. Ez meg politika nélkül elképzelhetetlen. Én vallom, hogy a vallásos hit és a politikai ész összetartozik. Csak nem szabad az arányokat eltéveszteni. A tanácsozáson kérték, hogy mondjak véleményt. De azt válaszoltam, hogy előtte én szeretném az ő véleményüket hallani. Mind a 36 résztvevő amellett kardoskodott, hogy elő kell segíteni a törökök belépését.

– A résztvevő 36 fő mind egyházi személyiség volt?

– Rajtam kívül egy sem volt az. Kérdeztem, miért kardoskodnak Törökország bevétele mellett? Válasz: Ezt kívánja a gazdasági érdekünk. Ekkor azt a kérdést tettem fel, hogy a gazdaságon kívül más érdekünk nincs az Európai Unióban? Azt mondták nincs, mert ez mozgatja az egész világot. Elmondtam a tanácskozáson, hogy az Európai Tanács egyik ülésén a Szentatya küldötte, egy bíboros, javasolta, hogy az alkotmány az Európai Alkotmányának végső szövegezése előtt gondolják meg és utaljanak Európa 2000 éves keresztény hagyományaira és múltjára. Azt a választ kapta a bíboros, hogy ezen gondolkodni kell, mert ez esetleg taszítaná a törököket, mert ők nem keresztények. Ha ezt az utat járjuk, hogy csak egy érdekünk van, a gazdaság, akkor igazzá válik az ősi latin mondás, hogy homo homini lupus. Az ember ember farkasa lesz. Mi ilyen Európából nem kérünk. Nem tetszett a véleményem. Petra Christus. A szikla, Krisztus. Aki nem erre az alapra épít, ott boldogabb társadalmat sem tudunk megvalósítani.

- Ön Romániában volt megyés püspök az elmúlt 20 esztendőben. Romániában az egyetemes római katolikus egyházat képviselni, és emellett a magyarságot is, különös szolgálat, különös feladat. Tanúsítják önről, feladatát teljesítette.

– Próbáltam, amennyire tudtam.

– Püspöki pályafutása kezdetétől figyeltem azt a hatalmas küzdelmet, amelyet folytatott a hatóságokkal az egyházi ingatlanok visszaszerzése érdekében. Gondolok a híres barokk palotára, a nagyváradi püspöki palotára, és számos más, egyházi javakra. Hogyan tekint vissza erre a korszakra, mennyit sikerült ebből a feladatból teljesíteni?

– Vatikánban az európai püspökök II. szinódusán 1990-ben nem csak püspökök, érsekek, bíborosok voltak jelen, hanem számos egyház képviselője, még a muzulmánok is. Meghívta őket II. János Pál pápa. Nemcsak egyházi dolgokról beszéltünk, szinte minden téma szóba került. A vatikáni ülés 27 napig tartott. II. János Pál pápa felhívta a résztvevők figyelmét a másik ember tiszteletére. Én tartom a magyarságom, tartom a hitem, hagyományainkat őrzöm, de nem akarok másokat tönkretenni. Aki ma ateista, kommunista és kozmopolita, nyilvánvalóan nem hisz. A kozmopolitának nincsen hite, se nemzetsége, csak egyéni érdeke. Ezért még nem gyűlölöm őket. A krisztusi parancs értelmében nekik több szeretetre van szükségük és több megértésre. De nem segítem elő terveik megvalósítását. Erre kötelez engem is, mindenkit az emberi méltóság iránti tisztelet. Én vadember vagyok, a püspöki palota érdekében 8 évig pereskedtem. Több mint 600 millió volt a perköltség. Mindent és mindenkit, akit lehetett igénybe vettem, és kaptam segítséget romántól és zsidótól egyaránt.

– Önt Magyarországon kifejezetten tisztelik és becsülik, és ami ennél lényegesen több, szeretik. Ennek jele volt, hogy annak idején Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntette ki. A dolog érdekessége: a kitüntetésre Medgyessy Péter tett javaslatot. A románokkal hogy jött ki a két évtizedes püspöki tevékenysége során? Mert ott aztán volt csattanás szép számmal, és vita.

– Volt bőven, de senki – amellett, hogy kemény volt a vita – végül nem makacsolta meg magát. Éppen a palotáról volt szó egy alkalommal, amikor Jovan Todorescu, az akkori kultuszminiszter Váradon járt egy pártgyűlésen. Itt, Nagyváradon, és másnap Szatmáron is kijelentette, hogy a magyar történelmi egyházaknak mindent visszaadunk, kivéve két dolgot: a váradi barokk palotát, és a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtárat. Ez a két palota olyan hatalmas kultúrértéke a román államnak, hogy nem adhatják vissza szűk egyházi keretek közé.

– Aztán azért visszaadták.

– Igen, vissza. Elmentem hozzá. Elmondtam neki, hogy Nagyvárad és Bihar megye olyan vidék, amelyért érdemes élni, dolgozni, de ha szükséges, meghalni is. És utána azt mondtam: – Miniszter úr, két dolgot tessék értékelni bennem. Egy magyar ember kér egy román embertől segítséget, és egy katolikus püspök kér támogatást egy másvallású embertől. A miniszter zsidó ugyanis.

– Püspök úr, visszaköltöztek már a palotába?

– Sajnos azért is kellett harcolni, hogy a korábbi használók olyan épületet kapjanak, ami nekik minden szempontból megfelelő. A 40-es években volt itt Nagyváradon egy gyönyörű épület, szintén egy szép park közepén. A homlokzatára azt írták akkor: Nagyváradi Magyar Királyi Állami Gábor Áron Honvédtüzérségi Hadapró Iskola. Annak idején, diákkoromban sokat jártam oda lovagolni. Ismertem zegét-zugát. Meg is kezdték javítani, de a munka lassan haladt, tehát az ún. helycsere még nem történt meg, szakaszosan folyik. Ahogyan megkapjuk a termeket és a helyiségeket, úgy egyenként újítjuk fel azokat.

– Hány szobája is van a püspöki palotának?

– Egészen pontosan 124 és 365 ablak.

– Sokan kárhoztatták az egyházat a hatalmas palotáikért. Kérdezték: egy szál püspöknek és az udvartartásának minek egy ekkora ház? De ebben a palotában nemcsak a püspök lakott, hanem volt ott más is.

– Teológiai főiskola. Növendékekkel, tanárokkal, előadótermekkel, és sokféle karitatív és más vonású szervezete az egyháznak.

– Kedves püspök atya. Nemcsak anyagiakat szerzett vissza és értékeket az egyháznak, hanem az ön működése idején nyerte el a nagyváradi templom, ez a gyönyörű, belülről csupa fehér márvánnyal ékesített Isten háza, a Bazilika Minor rangot is.

– Méltó erre a címre székesegyházunk.

– Mit is jelent az a szó és fogalom: Bazilika Minor.

– A püspöki templomokat székesegyháznak nevezik, de ez még külön minősítést jelent, mert a katedrális a székesegyház mind püspöki széktemplom, de a Bazilika Minort feljebb menve világszerte számontartják, ez nemcsak püspöki széktemplom.

– Ennek a címnek az odaítélésében Vatikán az illetékes?

– Igen, megvannak a kritériumai.

– Ön 1931. április 9-én született Szatmár egyházmegyében, Csanáloson. Egészen mostanáig Nagyvárad püspöke. Nemrég új püspököt nevezett ki a Szentszék, illetve őszentsége, XVI. Benedek pápa. Hallom, hogy sokan furcsálkodtak, hogy nem az ön köréből, Nagyváradról nevezett ki a Szentszék püspököt. Önnek hűséges munkatársai voltak és vannak ott. Csakhogy egyet említsek: Fodor József püspöki helynök. Bánátból, Temesvárról érkezik az ön utódja. Van ennek különös jelentősége?

– Régen sokminden más elgondolás is testet öltött. Nekem 80 elődöm volt, én vagyok a 81. püspöke Váradnak. Az a 80 előd mind idegen helyről lett kinevezve, nem a nagyváradi egyházmegye papsága köréből. Ráadásul szinte mind báró, gróf vagy herceg volt. Hogy milyen befolyások érvényesültek akkor, mindenki tudja. Én vagyok az első a nagyváradi egyházmegye történetében, a 81., aki paraszti származású. Egy parasztkölyök voltam, és falusi környezetből jöttem. Dehogy bántom az elődeimet, mert mind megállta a helyét, és a családi vagyonukból is adományoztak az egyházmegye javára. Nagy- Magyarország püspökségei közül a leggazdagabb a nagyváradi volt. Volt 138 ezer hektár erdeje, 112 ezer hektár szántója, egy kanonoknak a javadalma háromezer hektár volt. Ha most az egyháznak mindent visszaadnának, Nagyvárad vagyonának egyharmada egyházi birtokba kerülne. Igen ám, rengeteg kórházat épített az egyház, iskolákat és árvaházakat tartott fenn. Mi nem jártunk koldulni külföldre, és nem nyafogtunk, és nem jártunk sem a magyar állam, sem a román állam nyakára, mi intézményeinket tartottuk fenn.

– Püspök úr tehát Csanáloson született. Hogyan került Gyulafehérvárra, a teológiára?

– Nálunk két főparancs uralkodott: a mély hit és a kemény helytállás. Én nyáron diákkoromban nem jártam nyaralni, szüleimmel együtt dolgoztam a szünidőben. Ha nem volt más mit tenni, gyógynövényt gyűjtöttem, galambokkal foglalkoztam. Kemény munkára és becsületességre tanítottak. Tehát a két alap a munka és a hit.

– Azt értem, hogy paraszti környezetben és parasztcsaládban sokat dolgozott. De hogyan jutott el a teológiára? Hogyan nyert hivatást?

– Csanálost a Károlyi grófok telepítették. 200 éves manapság ez a falu. E 200 év alatt 27 papot és 44 apácát adott az egyháznak. A mi rokonságunkban ma is 7 élő pap tevékenykedik. A híres, debreceni leánynevelő intézet igazgatója 16 évig egyik unokabátyám volt.

– Püspök úr, annak égi üzenetértéke van, hogy az ön nevelőpapja Áron püspök volt, a szentéletű Márton Áron.

– Igen. Sokmindenben példát mutatott. Amikor én főmagiszter voltam, szokásba hozta, hogy minden hónapban egy órára beszélgetésre hívott. A tanári kar és a teológusok viszonyáról beszélgettünk. Amikor először jártam nála, a beszélgetést befejeztük, felálltam, fogta a kabátomat, hogy feladja. Talpig pirultam. A híres Márton Áron egy taknyos teológusnak a kabátját feladja? Mondtam neki, hogy kegyelmes úr, hogy tetszik ezt gondolni? Azt válaszolta: fiam, itt most csak házigazda van és vendég. Én vagyok a házigazda, te pedig a vendég, és kötelességed elfogadni tőlem ezt. Azóta senkinek nem engedem feladni a kabátot, hogy ez maradjon az utolsó emlékem a példamutatásról. (Beszélgetésünk során itt első alkalommal elsírta magát a 78 esztendős püspök.)

– Nagyon szép a történet. Hányat írtak, amikor a teológiára került?

– 1956-ot. 1950-56-ig orosz nyelvet tanítottam. Érdekes, milyen a történelem, éppen Szentjobbon, ahol a Mercurius apát Szent Istvánnak a jobbját őrizte, több mint 400 éven át, ott tanítottam 6 éven keresztül, és végül pap lettem. Még a püspökségem előtt kineveztek szentjobbi főapátnak, Mercurius utódjának. Ma is szentjobbi apát vagyok. Úgyhogy most, amikor átadom a püspökséget március 7-én, utána sem leszek nyugdíjas – bár 78 éves vagyok –, szentjobbi apátként tovább dolgozom. Mercurius apát rengeteg értéket adott a magyar államnak. Szobrot emeltettem az apátságban tiszteletére. A szentjobbi főapát megbízatása és működése halálig tart, úgyhogy én még ezek után is tovább dolgozom.

– Hálás vagyok a Jóistennek, hogy önnel Nagyváradon többször személyesen találkoztam. A jövőben is szeretnék önnel itt, ezen az áldott, szép vidéken beszélgetni. Hogyan tovább, hol él majd?

– Helyem van bőven. Váradon a kanonok soron, otthon két ház is van a családban, van hely két új plébánián is, amit én építettem, van hely Szent Jobbon és Tasnádon. Nemcsak munkám lesz, hanem otthonom is. Mint nyugalmazott püspököt, papjaim szívesen fogadnak, akár káplánként is. Én ezt sem tartanám megalázónak.

– Miért is lenne az? Róma intézkedése szerint a püspökök 75 éves korukban visszavonulnak az aktív főpapi pályától. Ön II. János Pálnak nyújtotta be a lemondását, de csak három évvel később XVI. Benedek pápa fogadta el a távozási szándékát. Nem azért, mert nehéz lett volna utódot találni, mert önre szüksége volt Rómának, de leginkább Nagyváradnak és a magyarságnak.

– Nem tudom mire vélni a történteket, de ez azt hiszem különösebben nem is fontos. Egy dolog bánt. Én akár civil koromban, amikor tanítottam, majd a papságom idején mindenütt a Jóistentől és a népemtől, akik között éltem és dolgoztam, annyi szeretetet és figyelmességet kaptam, hogy az elmondhatatlan. Ha még 50 évig éltetne a Jóisten, és már nem kapnék semmit, akkor sem tudnám meghálálni azt, amit eddig kaptam az Istentől és az emberektől. Ez az egy bánt, hogy úgy fogok távozni az életből, hogy mindenkinek adósa maradtam.

Győri Béla