vissza a főoldalra

 

 

 2009.01.16. 

Megtérés

Vajon hol töltötte a Szentestét meg Karácsony első napját Klára és Ferenc? Még az Apró villában, vagy már a külön bejáratú ausztriai síparadicsomban? De bárhol is, bizonyára a szeretet kötelékében. Ki tudja, talán véletlenül bekapcsolták este a Duna Tv-t is, ahol a fenti címmel láthattak (volna) egy szép olasz filmet Sancta Claráról és Assisi Szent Ferencről. Hiszen aki rendszeresen bérmálkozott (!), attól talán még az is kitelik, hogy így szól kedves hitveséhez: „Klára, ezt nézzük meg, hiszen ez rólunk szól!” Ha szerencsénk van, akkor, még ha megtértek is, bizonyára nem szaladnak kezüket-lábukat törve, hogy felvegyék a ferencesek, illetve a klarisszák viseletét és életformáját. Hanem megmarad Ferenc az ország első emberének, Klára pedig first ladynek. De a megszorításokat saját magukon és a tehetősökön kezdik: a környezetükön, a szupergazdagokon, és csak, ha már minden erőforrás elfogyott (a nemzeti jövedelem nyolcvan százaléka), akkor kezdik a szegényekre terhelni eddigi bűneik árát. Amelyek így bizonyára megbocsáttatnak nekik, „úgy a földön, mint a mennyben is”. Hatalmas fordulat lesz ez, nemcsak az ő életükben, hanem az ország életében is. Hiszen Klára asszony bölcsődébe küldte volna még talán a kisded Jézuskát is, sőt! Ha akkor élt volna, rávette volna Heródest, hogy egy kötelező abortuszrendelettel rendezze Betlehemben a konkurenciaproblémát. Joggal feddhette volna meg Ferencet meg az egész hűbelebalázs férfinépet: „ti csak a fegyveres erőknek adott parancsokhoz, a fejvételhez, keresztre feszítéshez, szemkilövetéshez értetek!” De ez csak rémálom volt. Volt és elmúlt. Ehelyett lesz nekünk most 2009-től Ferenc testvérünk meg Klára nővérünk!

- Tessék? Hogy ez nem rémálom, hanem a valóság? És ezek szerint ebbe a rideg valóságba lógott bele a kezem. Erre ébredtem föl a megtérésről szőtt álmaimból. Persze, a damaszkuszi út... csak egy kicsit messze van. És arrafelé sem feltétlenül biztonságos most vakációzni. A környezete miatt nem egy turistaparadicsom, mert az túlzottan fegyver- és csatazajos. Maga az út pedig szomorú, kihalt. Pedig valaha, alig húsz éve, a rendszerváltásnak nevezett tömeges megtérés idején még csúcsforgalom is volt rajta!...

 

Kiss István