vissza a főoldalra

 2009.01.23. 

Aranyhang a mennyországban

Minden operarajongónak, zeneszeretőnek fájdalom költözött a szívébe, mikor hallotta a hírt: január 6-án elhunyt Ilosfalvy Róbert Kossuth-díjas magánénekes, a Magyar Állami Operaház örökös tagja, mesterművésze. Ilosfalvy kiváló hangi adottságainak köszönhetően énekelt operákat, operetteket és oratóriumokat is. Így a wagneristák a Mesterdalnokok feledhetetlen Stolzingi Walter-alakítására, s az operett kedvelői pedig a Víg özvegy sármos Rosillonjára emlékezhetnek. Az utóbbit a legendás ’50-es évekbeli margitszigeti előadáson énekelte nagy sikerrel, s partnerei voltak: Házy Erzsébet, Udvardy Tibor és Koltay Valéria. Kiváló Bánk és Hunyadi volt. Aranyhangú tenoristánk életútjának első állomása Hódmezővásárhely volt, ott született 1927-ben. Katolikus kántorként mutatkozott be először a közönségnek. Szülei a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének szakára íratták be. 1947 és 1955 között a Honvéd Művészegyüttes szólistájaként szerepelt. Az operakedvelő közönség előtt 1954-ben debütált Erkel Ferenc Hunyadi Lászlójának címszerepében. Az akkor még szinte ismeretlen tenor valósággal berobbant az opera világába, lenyűgözve közönségét hibátlan énektudásával, megnyerő orgánumával. Sokoldalúságára jellemző, hogy széles repertoárján nemcsak hőstenorok szerepeltek, hanem a XX. század zenéje is, melyből többet drámai erővel adott elő. Legnagyobb sikereit Verdi (Rigoletto, A trubadúr, Traviata, Aida, Otello, Álarcosbál, A végzet hatalma, Simon Boccanegra, Don Carlos) és Puccini (Manon Lescaut, Bohémélet, Tosca, A Nyugat lánya) műveiben aratta, de énekelte Wagner Lohengrinjének és A nürnbergi mesterdalnokok című operájának tenorfőszerepeit is. Volt Hoffmann, Faust, Don José és Arnold a Tell Vilmosban. 1954-től 1966-ig a Magyar Állami Operaház magánénekese volt, de sokáig nyugati vendégszereplései miatt nem énekelhetett hazai színpadokon, hiszen a korabeli kultúrpolitika majdhogynem disszidensnek tartotta. Ilosfalvy Róbert 1964-ben a San Franciscó- i Operában énekelte a Traviata Alfrédját. Kurt Herbert Adler szerződtette őt erre a szerepre. Közvetlenül azután beszélt amerikai élményeiről a Film Színház Muzsikának adott interjúban, hogy az Álarcosbál Erkel Színház-beli felújításának utolsó próbáira hazaérkezett vendégszerepléséről:

„Első kedves amerikai élményem: a repülőtéren a vámtisztviselő, amikor meglátta az útlevelem, kissé tört magyarsággal üdvözölt! Édesanyja magyar, ő már kint született. A szállodában Adler főigazgató ajándéka: hatalmas tál déligyümölcs fogadott. Néhány nap múlva elkezdődött a munka. November 1-jén volt az első Traviata-előadásom. A címszerepet Sutherland, a Metropolitan ünnepelt művésznője énekelte, Germont Györgyöt pedig Eberhardt Waechter. Az én nevem két csillag kíséretében jelent meg a plakáton; azt jelenti, hogy első amerikai fellépésem. A lapok fenntartással fogadták a magyar tenorista felléptetésének hírét, a lezajlott előadások elismerő kritikáiban viszont már ilyesmiket olvashatni: nemes hang, ezüstös belcantóval énekel, hangjának olyan kvalitásai vannak, amelyek Björlingére emlékeztetnek. Ennek a megjegyzésnek örültem a legjobban, hiszen mindig Jussi Björling volt az énekes-példaképem.”

Ilosfalvy a világhírű olasz karmester, Lamberto Gardelli legkedvesebb tenorja volt. Együttműködésük csúcspontja az 1961-ben bemutatott Manon Lescaut volt, melyben a kiváló tenor Des Grieux szerepét énekelte, oldalán Házy Erzsébettel. Az ifjúság és a kegyetlen sors összeütközésének ezt a tragikusan szép, lírai alkotását az említett két művész, Házy és Ilosfalvy páratlan szuggesztivitással varázsolták a színpadra. Ennek a szerepnek köszönhette meghívásait Európa legjelentősebb operaszínpadaira. 1983-ban 16 év után tért haza Budapestre és újra az Operaház magánénekese lett. Énekelt Bánkot, az Aida Radamesét és német nyelven Wagner operáinak hőseit. Tenoristánk abban is kivételesnek számít, hogy majdnem ötven éven át sikerült megőriznie művészpályájának folyamatosságát; még hetvenen felül is maradandó élményt nyújtott közönségének. Énekét hanglemezek, rádiófelvételek, alakításait televízió-felvételek örökítették meg. Korunk remek szopránja, Bátori Éva nyilatkozta 2004-ben a Hegyvidék c. lapban:

„Kölnben a mai napig csodálattal emlegetik Ilosfalvy Róbertet. Az ő művészetét soha nem feledi el az európai operajátszás.”

Reméljük, a magyar sem…A hazai kultúrpolitika nagy adósságát törlesztené, ha megjelenne egy, a művész életét bemutató könyv és DVD. Búcsúzzunk el a művésztől az általa sokat énekelt Verdi Requiem tenorszólója szövegének magyar fordításával:

„Báránykáid közé végy föl, válassz el a gödölyéktől, jobbra állíts ama széktől.”