vissza a főoldalra

 2009.01.23. 

Az élet kenyere

(Thália Színház Új Stúdió)

Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulóját tavaly ünnepelték világszerte, ugyanis ő a Római Katolikus Anyaszentegyház egyik legismertebb és legkedveltebb szentje. Kolti Helga színművész erre az alkalomra állította össze Az élet kenyere című előadását. A közelmúltban, 2004 júliusának végén elhunyt, Széchenyi-díjas előadóművész, Illyés Kinga először a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának produkciójaként 2000. március 27-én mutatta be azonos című monodrámáját. Kolti Helga átdolgozta az Illyés Kinga által korabeli feljegyzésekből, jegyzőkönyvekből, levélrészletekből összeállított darabját, továbbgyűjtötte, kiegészítette azokat, és így szerkesztette egybe saját műsorát, aminek 2007. augusztus 18-án, Veszprémben, a Megidézett szentek a Margit-romoknál című rendezvénysorozaton belül, a Szent Margit kápolna romjainál tartotta premierjét. Az élet kenyerét nem csupán itthon, hanem Szerbiában: Szabadkán, Újvidéken, Zentán, Kikindán is bemutatta. Tavaly Kanadában két hét alatt nyolc előadást tartott, és ebben az évben Svédországba és Szlovákiába is ellátogat vele. Pesten a Thália Színház Új Stúdiójában talált otthonra ez az előadás. Kolti Helga feleleveníti Szent Erzsébet alakját, akit a német nyelvterületen Türingiai Erzsébetnek neveznek, de nem csupán száraz adatközlésre szorítkozik, hanem szavaival továbbgondolkodásra készteti a nézőket. Ez a vígságos szomorújáték nem szórakoztatni akar, inkább kérdéseket megfogalmazni és feltenni, véleményt alakítani, valamint megtalálni ennek a Teremtő által mindössze 24 évre kiszabott életnek azokat a tanulságait, amik ma, 800 év távlatában is olyannyira elevenek és időszerűek. A művésznő másfél órás előadásának első percétől az utolsóig leköti a publikum tagjainak figyelmét, pedig díszlet alig van, a színpadtéren mindössze egy közepes méretű kereszt meg egy kisebb harang, valamint egy ágas-bogas fa kap helyet, amin a zenéléshez szükséges kellékei: a csengő, a triangulum, vagyis háromszög, a csörgő és a pergődob függnek. Jelmez sincs, Kolti Helga elejétől a végéig ugyanazt az egyszerű szabású ruhát viseli, időnként viszont bő köntösbe bújik. Ezzel a kabát fel és levétellel tud állandóan változni: legtöbbször mesélőként mondja el a történetet, azután viszont maga Erzsébet szólal meg, előfordul, hogy apósát, Hermannt, vagy férjét, Lajost vagy sógorát, Henriket, vagy gyóntatópapját, Konrádot jeleníti meg, sőt a közöttük elhangzó párbeszédet is. A narráció szövegét pedig – hogy ne legyen annyira tömény és sok a szó – dalokkal szakítja meg, aminek zenéjét Hencz József, szövegét pedig Killár Katalin írta.

Az élet kenyere lexikális pontossággal ismerteti Erzsébet életének minden fontosabb eseményét. Erzsébet II. András királyunk és Gertrúd, Merániából származó magyar királyné harmadik gyermekeként 1207. július 7-én született Sárospatakon. Négy éves korában már eljegyezte őt I. Hermann, türingiai őrgróf a vele azonos nevet viselő legidősebb fia számára. Így került Eisenachba. 1221-ben azonban nem a neki kiszemelt vőlegényhez ment feleségül, mert Hermann meghalt, hanem annak öccséhez, Lajoshoz. Igazi szerelmi házasság volt ez: szenvedélyesen szerette férjét, akinek három gyermeket is szült: 1222-ben Harmannt, 1224-ben Zsófiát és 1227-ben Gertrúdot. Erzsébet Istennek tetsző életmódot folytatott: kórházakat alapított, betegeket ápolt, menedékhelyeket létesített, Wartburg városának éléstárait megnyittatta, és a szegényeket élelmezte, emiatt férjének családja igencsak neheztelt rá. Lajos halála után pedig nemkívánatos személlyé vált, el kellett hagynia Wartburg várát, Marburgba száműzték, ahol maradék vagyonát is szétosztotta a nincstelenek között. 1231-ben halt meg, és 1235-ben, IX. Gergely pápa avatta szentté. Általában kötényében rózsákkal ábrázolják őt, mert egyik alkalommal, amikor kenyeret vitt a szegényeknek, találkozott sógorával, a szigorú Henrikkel, aki meg akarta szégyeníteni a pazarló Erzsébetet. Isten azonban nem hagyta ezt, a kenyereket rózsákká változtatta. Érzelmeiben hihetetlenül meggazdagodva és lelkét átmosva távozik az, aki a Thália Színház Új Stúdiójából 90 perc után kijön. Kolti Helga a nézők elé éli Szent Erzsébetet, de nem csak a szentet, hanem Erzsébetet a hazájától és a szüleitől korán elszakított gyermeket, az idegenben felnövő fiatal lányt, a boldog menyasszonyt, a szerető, önfeláldozó feleséget és a kitaszított özvegyet. Kolti Helga előadása méltó annak a Szent Erzsébetnek az emlékéhez, akiről Prohászka Ottokár püspök így ír: „az elhivatottság csak a gyakorlati hitben, az élet kenyerében teljesedhet ki igazán. A hitben, mely az égbe néz, és a földön jár, amely nemcsak érez, de minden pillanatban cselekedni kész.