vissza a főoldalra

 2009.01.30. 

Privatizációtól féltik a miskolci kórházat

Miskolc szocialista többségű közgyűlése már döntött: gazdasági társasággá alakítja a városi kórházat. A tetemes adóssággal rendelkező intézmény élére pedig azt a Tasnádi Zoltánt nevezték ki, aki az Országos Pszichiátriai Intézet felszámolásában vállalt fontos szerepet. A városi kórház eladásától félnek a miskolciak. A történtekről dr. Szinay Attilát, a miskolci közgyűlés fideszes frakcióvezetőjét kérdezte a Magyar Fórum.

 – Mikor kezdődött a kórház kálváriája?

 – A két városi kórház vesszőfutása nem most kezdődött, hanem 2006-ban, amikor bevezették a teljesítményvolumen-korlátot, és elindult az állítólagos reform. Akkor nagyon megroggyant a két kórház anyagi helyzete, több mint egymilliárd forint adósságot halmoztak fel. Ezért az MSZP-s városvezetés összevonta a két kórházat, majd 2008 decemberében az év utolsó közgyűlésén elhatározták, hogy gazdasági társasággá alakítják át. Ekkor adták a Semmelweis egészségügyi központ nevet is az intézménynek. Az átalakítással kapcsolatban az a lényeg, hogy közel másfél éve önkormányzati biztos volt az intézmény élén. Az adósságállomány akkora volt, hogy az államháztartási törvény miatt már nem is az igazgatónak, hanem egy önkormányzati biztosnak kellett a kórház gazdálkodását és működést irányítani. A legfontosabb kérdés az, hogy a nyolcszázmilliós adósság hogyan fog eltűnni a rendszerből, hiszen az egészségügy ebben a ciklusban a kormánytól már valószínűleg nem kap több pénzt, a betegeket pedig el kell látni. Azzal, hogy átalakítják gazdasági társasággá, meg kellett volna pályáztatni az igazgatói pozíciót, de ez nem történt meg. Kinevezték azt a Tasnádi Zoltánt, akit a magyar egészségügyi közvélemény onnan ismer, hogy ő volt a kormányzati biztos az Országos Pszichiátriai Intézet felszámolásánál. Pályázat nélkül a szocialisták őt bízták meg a kórház irányításával.

 – Felmerült az is, hogy a szomszédos Heves megyében monopolhelyzetben lévő HospInvest vásárolná meg a miskolci kórházat?

 – Mi is feltettük a kérdést a városvezetésnek, hogy szándékában áll-e a kórházat eladni. Akkor gyakorlatilag elébe mentek a kérdésnek. Azt a javaslatot, amit én magam is beterjesztettem, miszerint a város nem kívánja eladni a kórházat, a szocialisták hozták be, és meg is szavazták. Van egy határozat arról, hogy nem adják el tíz évig a kórházat. De egy önkormányzati határozatot akár holnap is megváltoztathatnak. Tehát ez csak amolyan gesztus értékű cselekedet.

 – Költségmegtakarítás címén már 145 fős elbocsátást jelentettek be a munkaügyi központnál, és a helyzet rosszabbodni fog, további 300 dolgozót távolíthatnak el a kórházból.

 – Ez duplán pikáns kérdés, hiszen Miskolcon több cikluson átívelő probléma a munkanélküliség. Itt alapesetben is 8-9 ezer munkanélküli van, és még nem is vettem figyelembe a gazdasági válságot, ami nyilván gyarapítani fogja ezt a réteget. Az összevonás után elküldtek 145 embert, azt mondják, hogy csak műszaki dolgozókat. Miután kiszervezik a szolgáltatásokat, amivel már megjelenik a privatizáció, ez a szám csak nőni fog. Vannak olyan szakterületek, ahol már orvoshiány van, például a tüdőgyógyászat és a pszichiátria. Ezek működő részlegek voltak addig, amíg a Molnár Lajos és Horváth Ágnes-féle reform miatt nem kellett megszüntetni a városban működő, de megyei alapellátásokat. Mára teljesen szétverték ezeket a szolgáltatásokat. Ám a fenntartó szerint van még olyan terület, ahonnan elküldhetők a dolgozók.

 – Önök hogyan oldanák meg a kórház helyzetét?

 – 2006-ban, mikor a reformnak nevezett ámokfutás elkezdődött, volt egy javaslatunk, hogy a megyei fenntartású kórházakkal együttműködési megállapodást kössünk, kapacitásukat nézzük át, és közösen az egészségben dolgozókkal fogalmazzuk meg a megoldást, azt, hogy miben tudnánk ésszerűsíteni. Ezt a határozati javaslatot benyújtottuk a közgyűlésbe, de még napirendre sem vette a város vezetősége. Nehéz érveket felsorakoztatni, ha egyszerűen figyelembe sem veszik ésszerű javaslatainkat.

 – Miskolcot mennyire érintette a gazdasági válság?

 – 2002 óta nem jött a városba olyan beruházás, amely munkahelyeket teremtett volna. Következtetésképpen nem is küldenek el tömegesen embereket. Ugyanakkor van egy japán cég, amely már száz embert elbocsátott. Egy amerikai társaság várhatóan százötven embert küld el. A korábban jött vállalkozások is megszabadulnak a dolgozók egy részétől. Miskolcon a szociális helyzet amúgy is olyan, hogy az emberek a napi megélhetésért küzdenek, a rendszeres költségeiket sem tudják előteremteni.