vissza a főoldalra

 2009.07.03. 

Utolsó döfés a turizmus szívébe

Bánki Erik, az Országgyűlés sport- és turisztikai bizottságának elnökét kérdeztük.

– Turizmusellenesnek nevezte a Gyurcsány-Bajnai- kormányt.

 – A kormány turizmusellenességét több tény is bizonyítja. Ennek csak az utolsó eleme a mostani adótervezet, mert 2002-ben a turisztikai célirányzat, amelyből a fejlesztéseket lehetett biztosítani, elérte a harmincmilliárd forintot, 2004-ben a felére csökkentette ezt az összeget, majd megszüntette a Széchényi- tervet, amelynek a legnagyobb kedvezményezettje éppen a turisztika volt. A marketingre 2002-ben még kilencmilliárdot fordíthattunk, ma csak négy és fél milliárdot. Nálunk áfaemelésekkel, adóemelésekkel terhelik a turisztikai ágazatot, Európában mindenhol, a válság ideje alatt, adókedvezményeket vezetnek be, támogatásokkal igyekeznek segíteni, mi pedig a cafeteria rendszer, és az üdülési csekk megadóztatásával. Közel 400 ezer embert foglalkoztat és a bruttó hazai össztermék 8 százalékát adja a turizmus, kézenfekvő lenne, hogy az ebben érdekelt vállalkozások helyzetét javítsák, versenyképességét fokozzák.

 – Lehet,hogy a belföldi turizmust akarják tönkretenni?

 – Az egészséges arány a külföldi és belföldi turizmus esetében, ha a belföldi a teljes forgalom hetven százalékát biztosítja, és a maradék harmincat a külföldiek teszik ki. A válság elsőként amúgy is a turizmust, a „béke iparágát” sújtja. A belföldi turizmusnak most van végre egy dinamikája, mert az elmúlt években folyamatosan esett a külföldi, de szerencsére ezzel arányosan erősödött a belföldi turizmus. Éppen az üdülési csekk rendszere az, ami ezt a piacot fel tudta pörgetni, amely adómentes, járulékmentes kedvezmény a munkaadók részéről, ezért ezt azok is igénybe tudták venni, akik, máskülönben nem nyaralhatnának. Most a tervezett 32 százalék, vagy a módosított 25 százalék is azt jelenti, hogy egynegyedével csökken az üdülési csekkek értéke. Ez sok munkaadót elgondolkodtat, és nem fogja biztosítani a munkavállalójának ezt a lehetőséget. Az üdülési csekk forgalma meghaladta a húszmilliárd forintot, s ez komoly fellendülést jelentett. A legnagyobb bajunk az összes tervezett intézkedéssel, hogy életszerűtlen, a szakmai szervezetekkel és az érdekegyeztető tanáccsal elegendő érdemi konzultációt nem folytattak. Állítólag majd a törvényjavaslat vitája közben fognak megállapodni, és esetleg majd módosító indítványokkal korrigálni a mostani „eredményeket”, amely a szakma szempontjából elfogadhatatlan, és szégyenteljes dolog. A borravaló és a felszolgálási díj is személyi jövedelemadó- köteles lenne, továbbá az étkezési utalványok és a teljes cafeteria-rendszer megadóztatása, beláthatatlan következményekkel jár.

 – Milyen hatása lesz ennek a törvénynek a szállásadókra, és az üdülési helyekre?

 – Az üdülési csekk rendszer egyrészt olyan munkavállalókat juttatott üdülési lehetőségekhez, akik egyébként nem tudtak volna elmenni, másrészt pedig segítette az ágazat kifehérítését. A turizmusnak komoly munkaerőteremtő ereje van, olyan területeken, ahol sem ipar, sem mezőgazdaság nem képes arra jelen körülmények között, hogy munkahelyeket teremtsen. Tehát a vidék munkaerő megtartó képességét jelentősen javította az elmúlt évtizedben. A falusi turizmusban érdekelt vállalkozásokat is gyakorlatilag ellehetetleníti a kormány ezzel a csomaggal, hiszen amíg eddig 800 ezer forintos éves bevételi értékhatárig adómentesek voltak ezek a bevételek, az e fölötti jövedelmek után kellett csak adót fizetni, most ez is teljes mértékben adókötelessé válik. Az áfaemelés már sújtotta a területet, minden tiltakozás ellenére, amelyet a Magyar Szállodaszövetség, a különböző turisztikai szakmai szervezetek megfogalmaztak. Minden előzetes szakmai tiltakozás ellenére úgy emelték meg az áfa értékhatárát, hogy a szállodai szolgáltatások is bennmaradtak a 25 százalékos áfakörben. A turisztika területén működő kis-és közepes vállalkozásoknak gyakorlatilag a helyi iparűzési adóalap csökkentési lehetősége megszűnik, ettől kezdve itt újabb jelentős költségnövekedés várható. Ha ezt az adócsomagot a parlament elfogadja, az gyakorlatilag tönkreteszi a turizmusban érdekelt vállalkozások nagy részét, és ahelyett, hogy a kormány a válság közepette gazdaságélénkítéssel, munkahelyteremtés elősegítésével, vagy munkahelyek megtartásának a reményével segítene ennek a vállalkozói körnek, körülbelül 25-30 ezer munkahelyet fog elveszteni ez a szektor.  

– A hiteltartozás mindent felemészt.

 – Az államcsődtől az MSZP–SZDSZ-kormányt az IMF-hitel mentette meg, de a szerződés pontos szövegét elzárták a nyilvánosság elől, sőt még az országgyűlési képviselők elől is. Ebben a titkos szerződésben azt vállalták, hogy minden adókedvezményt megszüntetnek, és az egyedi kedvezményeket is megkurtítják, ebbe tartozott bele az üdülési csekk, és a cafeteria rendszer is. Ez csak a kezdet, a legnagyobb probléma ez után következik, hiszen míg az összes kormány Európában ennek az ágazatnak kiemelt kedvezményeket ad azzal, hogy bevezeti az üdülési csekkrendszert – például Szlovákia vagy éppen Románia –, csökkenti az általános áfaterhelést – mint például Olaszország –, vagy teljesen elengedi meghatározott időre az adóbefizetéseket – mint például Dánia –, addig Magyarországon további adóteher-növekmény éri ezt az ágazatot. Nemcsak a belső szerkezete megy tönkre ennek a piacnak, de a külföldi versenyképességünk is gyakorlatilag megszűnik.

 – Sok szakértő véleménye szerint a cafeteria rendszer megadóztatása egyenlő a megszüntetéssel.

 – Minden elemzés ezt támasztja alá. Csak az étkezési utalványok okán a vendéglátó szektor körülbelül 240 milliárd forintnyi forgalomtól esik el. A Kopint-Tárki felmérése szerint, ha megadóztatják a mostani tervezet alapján a hideg és a meleg étkezési utalványokat, akkor azoknak a forgalma a jelenleginek a töredékére fog visszaesni. A kormány hiába számol több tízmilliárdos adóbevétellel, ez nem fog teljesülni, hiszen ez a rendszer, ami most egy komoly jövedelem-kiegészítést jelent a magyar munkavállalók részére, összeomlik. Az egész törvényjavaslat-csomag annyira elhibázott, semmi értelmét nem látom annak, hogy különböző módosító indítványokkal próbáljunk meg javítani rajta, hiszen szerkezetét tekintve is elfogadhatatlan. Ha bevezetik, nettó jövedelemcsökkenést eredményez a munkavállalóknál. Ebben a nehéz helyzetben, amelyben a családok is élnek, ez az elvonás teljességgel emberellenes.

 – Ez az adótörvény az önkormányzatokat is megfojtja.

 – A turizmus visszaesése az önkormányzatokra is kihat. Ahol nincs infrastruktúra, ipart nem lehet fejleszteni, de olyan kulturális, vagy egyéb értékekkel rendelkeznek, amivel oda vonzzák a látogatókat, ott a turizmus az egyetlen munkahelyteremtő erő, ráadásul a vendéglátás, és a szállodaipar is olyan, ami nagy élő munkahelyigénnyel bír, mind képzett, és képzetlen szakembereket képes felszívni. Sajnos úgy tűnik, ez a kormányzat az utolsót döfi a turizmus szívébe.

 – Hogyan lehetne az ágazatot rendbe tenni?

 – Egyik alapfeltétel a támogatási rendszer átértékelése .Most a turisztikába beruházni akaró hosszú éveket kell várjon arra, hogy megnyíljon egy pályázati ablak, és az ott beadott pályázatát valaki elbírálja, majd ehhez forrást is biztosítsanak. Ezen változtatni kell. A másik, hogy a termékfejlesztés mellett hiányzik a nemzeti marketing. A szűkülő piacon is meg kell találni a közönséget. A mi földrajzi adottságainkkal is megfelelő bázist tudnánk produkálni, de nem ilyen körülmények között, amikor a szomszédos országok folyamatosan fejlesztenek, Ausztriában például, amikor négymillió euróval növelik a nemzeti marketing költségvetését, akkor nálunk ezt csökkentik.

 – Térjünk át a turisztikáról a sportra.

 – A sport a másik nagy vesztese lett a megszorító csomagoknak. 2002-ben a nemzeti sportköltségvetés harmincmilliárdot tett ki. A sokadszorra módosított, utolsó évi költségvetés a már korábban megfelezett összeget másfélmilliárd forinttal kurtította meg. A sportegyesületek tucatjai mennek csődbe, hiszen az önkormányzatokat folyamatosan lehetetleníti el a kormány, és az egyesületek működését az állam mellett az önkormányzatok segítik. A versenysportból is folyamatosan vonja ki a pénzt az állam, az utóbbi hetekben a paraolimpiai bizottság jelezte, hogy az állam három hónapja nem utalja át azt a pénzt, ami a működésükhöz szükséges lenne. Egyedül az utánpótlás-nevelés működőképes úgyahogy. Megszüntették a sportminisztériumot, maradt a nemzeti sporthivatal, azután ezt is megszüntették 2006-ban, és lett belőle egy szakállamtitkárság, majd azóta nyomon sem lehet követni, mi történik. Teljes káosz jellemzi a sport irányítását is.

 – Önök, ha kormányra kerülnek, fejlesztenék a magyar tömegsportot?

 – Feltétlen,hiszen tragikus fizikai helyzetben van az ifjúság, mert a gyermekeknek és fiataloknak alig kilenc százaléka sportol, és még az a heti kétszer negyvenöt perc sincs biztosítva az iskolában, ami elengedhetetlen a gyermekkorúak számára, így hát nem csoda, hogy a 8 - 18 éves korosztály több mint ötven százaléka küzd súlyproblémával, negyven százalékuk kórosan kövér. Súlyos, egészségileg leromlott állapotba került Magyarország, ami ennek a kormánynak a bűne, hiszen megszüntette a rendszeres heti testmozgást az iskolákban. Amennyiben az iskolában nem kerülnek kapcsolatba a gyerekek a sporttal, később már nagyon nehéz azt elérni, pláne akkor, amikor a diáksportra sincs pénz. Ez tűrhetetlen, és változásért kiált.

Oláh János