|
 2009.07.10.
A nagy zsidó gyűlésről, mely 1650. esztendőben Magyarországban
tartatott
A
zsidó nemzet gyakran megcsalattatott azon hitegetők által, kik
a Messiásnak adták ki magokat, aminthogy csak maga a XII. század
kilenc ily hamis prófétákat számlál. De legnagyobb
figyelmetességet támasztott az az ismeretes hitegető, Sabbathai
Sevi, aki 1638-ban Siriában a királyok királyának Izraelben kiáltatta
ki magát, és számtalan követői voltak, még a zsidó nemzet
tudósai között is. Attól való félelmében, hogy Konstantinápolyban
nyársba ne vonattasson, a mohamedanus vallásra állott, de mégis
csak hamar azután a török császár parancsolatjára
lenyakaztatott. Abból, hogy ez a nemzet oly könnyen hajlik
csaknem minden hitegetőhöz, aki Messiásnak adja ki magát,
kitetszik, hogy nagy reménységgel hízelkednek magoknak rövid
idő alatt leendő kiszabadulások iránt. És jóllehet, hogy
minden próba, amelyet egy ily hamis Messiás tett, üldöztetéssel
végeztetett, mégis mindenkor mozgásba jöttek, valahányszor
egy új hitegető jelent meg a nézőszínben. Minthogy tehát oly
gyakran megcsalattattak az efféle tehetetlen szabadítók által,
kétség támadott a népnek okosabb része között, és utoljára
elkerülhetetlennek találták, hogy a jövendöléseket
szorosabban megvizsgáltassák, és leghíresebb tudósaik által
meghatároztassák: Ha eljötte vagy pedig eljövendő a Messiás?
– Tehát elvégezték magok között, hogy nagy rabbinus
conciliumot gyűjtsenek össze, és gyakran tanácskoztanak a hely
felül, ahol az tartódjon. Végre Magyarországot választottak,
azt találván legalkalmatosabbnak összegyűlésökre, mivel
abban az időben igen nagyon megritkult népessége a török háborúk
által. A gyűlés Nagy- Idára volt rendelve, amelyet az akkor a
hadakozásban foglalatos fejedelmek könnyen megengedtek az ő kérésökre.
Ez a gyűlés, amely különben szokatlan dolog a zsidóknál,
1650-ben tartatott. A kirendelt időre 300 rabbinusnál több
jelent meg, és azokon kívül számtalan sok zsidóság Európának
és Ázsiának különféle tartományaiból a nevezett helyen,
ahol már előre rendelések tétettek ily nagy sokaságnak eltartásáról.
Mindnyájan a szabad ég alatt, sátorokban laktak, amelyek közül
a legnagyobban tanácskozásaikat tartották. Nem bocsátottak
pedig ezen gyűlésben más zsidókat, hanem csak azokat, akik
folytában tudtak zsidóul beszélni és geneálogiájokat megpróbálhatták.
Az utolsó ok miatt igen sokan kirekesztettek azok közül, akik a
spanyol, olasz és francia sinagógákból mentek oda, ezeknek
csak az engedődött meg, hogy bizonyos messzeségre a nagy sátortól,
amelyben a tanácskozások tartattak, azok között az idegenek között
lehessenek, akiket az újságkívánás vitt oda. Egy Zakariás
nevű rabbinus a Lévi nemzetségből választatott előülőnek
és szólónak. Ez egy nagy asztal mellett ült, az ajtóval,
amely napkelet felé nyílott, által ellenbe, a tanítók szép
renddel mellette ültek.
Az
első nap viszontagolt köszöntések és annak megvizsgálása között
tölt el, hogyha bírnak-e a megkívánt tulajdonságokkal a
megjelent személyek? Ezen vizsgálás által 600-nál többen zárattattak
ki, akik tudniillik a származásokat meg nem tudták mutatni.
Második
nap felnyittatott a concilium egy beszéd által, és előadatott,
hogy mindenek felett azt kelljen megvizsgálni, hogyha eljött-e már
a Messiás, vagy pedig várakozni kell még eljövetelére? –
Erre némelyek azt állították, hogy már el kellett jönni,
mivelhogy világosan általlátnák, hogy az a nyomorúság és
szenvedés, amelyet az isteni gondviselés már annyi sok századoktól
fogva rendelt reájok, nem a bálványozásoktól származott,
amely vétektől a babilóniai fogságból való megtéréstől
fogva mindig üres volt a zsidó nemzet, hanem más valamely októl
venné eredetét.
Hosszas
tanácskozás után megegyeztek benne, hogy a Messiás még el nem
érkezett, és hogy a nemzet bűnei, és megtéretlensége okai
ezen késedelmének. Ezután megvizsgálták, mely formán jelenti
ki magát a Messiás, és ezen három ismertető jeleket határozták
meg: 1. Úgy jelen meg mint egy nagy király, győzedelmesen, és
felszabadítja a nemzetet, az idegen népek járma alól. 2. Semmi
változást nem teszen a Mózes törvényében, és 3. egy szűztől
születtetik és születése leszen ismertető jel az idegeneknél.
Végre azokkal akart megegyezni a concilium, akik azt hitték,
hogy a Messiás már megjelent, és ezek azt állították, hogy
az egyéb nem lehetett, hanem Illyés, mégpedig mivelhogy 1. nagy
hatalommal ruháztatott fel, amelyet a többi között, a hamis próféták
megölése által is megbizonyított. 2. Akhábtól és Jezábeltől
üldöztetett, amely hasonlóképpen charaktere a Messiásnak,
amint az kitetszik az ő szenvedéséről való jövendölésekből.
3. Több volt mint egy közönséges ember, és az isten szemei előtt
nagyobbra becsültetett, aminthogy elevenen ragadtatott fel az égbe.
4. Különös gonddal viseltett nemzete iránt, mivelhogy Elizeust
hagyta maga után prófétai hivatalának folytatására. Még
azon az éjjel azt a fontos kérdést megvizsgálták: ha a Jézus,
akit az ő eleik megfeszítettek, nem az igaz Messiás volt-e? De
ez a következendő nap megvettetett a farizeusok szektája által,
amely erősebb volt ezen gyűlésben, mégpedig azon okból,
mivelhogy a Jézus szegénységben és nyomorúságban született,
holott a Messiás eljövetelének fényesen és pompásan kell
megesni, és a Mózes törvényét megerősíteni. Egy rabbinus,
Ábrahámnak hívták, akinek ezen meghatározás nem elég
fontosnak látszott, a Krisztus csudatételit tartotta a
farizeusok eleibe, és azt kérdezte tőlök, kinek hatalmával
tehette azokat a Krisztus? Amelyre Zebedeus, egy a főbbek közül
ezen szektában, azt felelte, hogy ördögi mesterségek által
tette legyen azokat. De Ábrahám azt állította, hogy semmi bűbájosság
által nem adathatik vissza a látás, hallás vagy szólás s
vakon, siketen vagy némát születetteknek. Erre azt felelte a másik,
hogy azon vakok, némák és siketek már anyjok méhében tétettek
azokká, ördögi mesterségek által, és hogy ő rajtok segített,
nem tett egyebet, hanem csak a boszorkány csomót oldozta fel,
hasonló ördögi mesterség által. Jóllehet ellenkeztek velök
a szadducéusok más materiákban, megegyeztek mégis ebben velök,
még pedig annyival inkább, mivelhogy ők a feltámadást tagadták,
amelyet oly keményen oltalmazott ellenök a Krisztus. Minekutána
hét napokig tartott volna ez a concilium, hirtelen félbeszakasztatott
hat keresztény papoknak érkezése által, akik Rómából küldettek.
Mert azoknak próbáik afelől, hogy a Krisztus az igaz Messiás,
nagy háborgást okozott a gyűlésben, amelytől egyebet nem
hallott az ember értetlen lármánál. Másnap eloszlottak ezen
conciliumnak tagjai, minekutána megegyeztek volna abba, hogy három
esztendő múlva egy más conciliumot tartsanak Síriában.
Kármán József
(kb.
1790)
(Forrás:
Havi Magyar Fórum, 2009., június.)
|
