vissza a főoldalra

 2009.07.10. 

Márai Sándor: Az igazi

(M’art Színház)

A Mamut Bevásárló-és Szórakoztató központ hét éve, azaz 2002-től rendezi meg nyaranta prózai és zenés művekből álló rendezvénysorozatát. Az egyes előadásoknak szerdánként az éjszakai bár, a Kaméleon Club ad otthont. Tavaly áprilisig Mammut Színház név alatt működtek, azóta viszont az M’art nevet vették fel. Kínálatukat ebben az évben is tovább bővítették: prózai, zenés, valamint gyermekszínházi előadások, koncertek színesítik a programot. Július 1-jén játszották Márai Sándor: Az igazi című regénytrilógiájának színpadi változatát, július 22-én pedig a tavalyi sikerdarabjukat, a szintén Márai-regényből készült Válás Budán-t mutatják be. Márai Sándor kevés színjátékot alkotott. Kaland című művét 1940-ben mutatták be a Nemzeti Kamaraszínházában, A kassai polgárok című drámáját pedig 1942-ben, szintén a Nemzetiben. Ezeket a darabjait 1990 óta újra színre vitték. Miután Márai csak a fent említett két színjátékot írta, ezért dramatizálják regényeit: A gyertyák csonkig égnek 2002 januárjától évekig ment az akkori Nemzeti, ma Pesti Magyar Színházban, a Vendégjáték Bolzanóban című, 1940-ben megjelent regényből – Márai által – adaptált Egy úr Velencéből ősbemutatóját 2007 augusztusában tartották a Vojnovich-Huszár villa kertjében. A Márai-művekből vett pódiumszínházi, előadóesti, monodrámai produkciók megszámlálására pedig két kezünk sem lenne elég. Nemcsak itthon tűzik műsorukra Márai darabjait a teátrumok, hanem kontinensünk számos színpadán, sőt még a tengerentúl is.

Kőváry Katalin rendezőt tiszteletteljes kapcsolat fűzi Máraihoz: 2000 novemberében, a Pinceszínházban mutatta be a Kalandot, amit azóta is játszanak, a Válás Budán-t pedig 2002 decembere óta tartják műsorukon. Legutóbb pedig arra vállalkozott, hogy Az igazi című regényéből készítsen drámaváltozatot. A premiert a Pinceszínházban 2009. január 9-én tartották, s ezt az előadást hozták át a M’art Színházba. Az igazi című kisregényt 1941-ben tette közzé az író, a korabeli kritika azonnal felfigyelt a mű erényeire, ezért a legegységesebb és legértékesebb írásának kiáltották ki. Márai is hasonlóan vélekedhetett Az igaziról, mert Judit címmel 1949 és 1978 között megírta a történet folytatását, sőt 1979-ben San Diegóban, …és az utóhang címmel pedig a harmadik részét, amiben az eredeti szereplők egy szót sem szólnak, csak beszélnek róluk. A regényben először Ilonka számol be boldogtalan házasságának válásig fajuló eseményeiről, majd Péter mesél arról az érzelmi hullámzásról, ami miatt a két asszony – a művelt, jó családból származó Ilonka és a tanulatlan cselédlány, Judit – iránt érzett szerelme okán vergődik. Judit is elmondja a maga változatát, hogyan alakult át rút kiskacsából gyönyörű hattyúvá, lett Péter felesége, majd hagyta maga mögött a szegénységet és az országot, Rómában miként élt a szeretőjével. Az Utóhangban pedig Lajos, – Judit szeretője – az Amerikába emigrált zalai fiú összegzi gondolatait.

Az igazi színpadi változata olyan, mint egy hamisítatlan ibseni analitikus dráma. A játék kezdete előtt már minden megtörtént, a szereplők csak a hatásait magyarázzák, elemzik, boncolgatják. Az igazi regénytrilógiából Kőváry Katalin azt a furcsa szerelmi négyszöget emeli ki, aminek Ilonka egyik résztvevője. Másik szereplője Péter, a férj, a harmadik Judit, a negyedik pedig Lázár, az író, aki Péter barátja. Az igazi elsősorban a szerelemmel együtt járó szenvedést, a férfi és a nő kapcsolatát, ezt a mennybe emelő és a pokolba taszító viszonyt járja körbe, amiről Madách Imre azt írta: a „világ abroncsa”. Péter arról morfondírozik, hogy megtaláljuk-e az igazi társunkat? Egyáltalában létezik ez a fogalom? Kinek mit jelent? Egy igazi van, vagy lehet több is? Mindemellett Az igazi arról is szól, amiről az összes Márai-alkotás: emberi szabadságról és gúzsbakötésről, kiállásról és megalkuvásról, művészsorsról és a hétköznapok feladatairól, az emigrációs lét küzdelmeiről, az író felelősségéről, egymás iránti kötelességünkről.

A négy színész mindent megtesz, hogy Márai Sándor gondolatai megtalálják a közönség eszét és szívét. A Ilonkát Györgyi Anna jeleníti meg. Nem csupán egy unatkozó úriasszonyt mintáz meg, hanem a szerelem és a gyűlölet között ingadozó nőt. Bacsa Ildikó Juditja olyan fejlődési ívet felmutató nő, aki a mukkanni is alig merő cselédlányból valódi mondén dámává alakul át. Varga Zoltán Péter személyében azt a férfit ábrázolja, aki őrlődik a két különböző, de mégis annyira egyforma asszony között. Lázárt Mertz Tibor úgy viszi fel a színre, hogy egyszerre tud meghallgatni képes és együtt érző barát is lenni. Ez a bő egy óráig tartó előadás olyan katartikus élményt nyújt, amit a néző elvár egy Márai-darabtól. Újfent bebizonyosodik, a kivétel erősíti a szabályt, ugyanis általában a jó regény még nem biztosíték a pergő, és élvezetes előadásra, de itt a filozofikus eszmefuttatások, szellemi mélységek és tartalmak nem teszik vontatottá és unalmassá az előadást, mert megfelelő arányban keveredik benne a cselekmény és a gondolatgazdagság.