vissza a főoldalra

 2009.07.10. 

Minden jó ügyért készen!

Szent Norbert halálának 875 éve alkalmából az általa alapított Premontrei Kanonokrend jubileumi évet rendez, melyet június 6-án ünnepi szentmisével nyitottak meg Magdeburgban, a rendalapító érseki székhelyén. A magyarországi férfi és női premontrei szerzetesek, a Csornai Prépostság, a Gödöllői Perjelség tagjai, a helybeli nővérekkel ünnepi vesperást énekeltek a zsámbéki templomban június 8-án az esti órákban. Június 5-én pedig Szombathelyen a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium dísztermében koncelebrációs szentmisét mutatott be dr. Veres András megyés püspök, dr. Konkoly István ny. megyés püspök a prépostság tagjaival, amelyet a diákok ünnepi koncertje követett. A jubileumi évről és a magyarországi (1989 utáni) újrakezdésről Dr. Horváth Lóránt Ödön premontrei apát urat, csornai prépost-prelátust kérdeztem.

 – A premontreieket a kanonokrendek körébe sorolják. Mit is jelent ez a fogalom?

 – Az alapító – aki maga is már a Xanten-i társaskáptalan tagja volt, amikor a franciaországi Prémontrében letette a hármas szerzetesi fogadalmat. Szent Ágoston reguláját fogadta el alapszabályként. Mi tehát szerzetes-kanonokok vagyunk, mint a többi Ágoston-rendiek.

 – Tehát premontrei csak felszentelt pap lehet?

 – Nem, mert mindenki lehet fogadalmas szerzetes, aki vállalja a közösségi életet. Az alapító azonban olyan példát hagyott ránk, amit ma leginkább lelkipásztorkodásnak nevezhetünk. Ő ugyanis apostoli lelkesedéssel hirdette az evangéliumot és a megtérést. Ezt a föladatot végezzük, amikor plébániákon működünk, vagy az ifjúságot tanítjuk és neveljük a keresztény életre.

 – Van női ága is a rendnek…

 – A kor szokása szerint hamarosan megalakult az ún. másod-rend, akik monasztikus, vagyis kontemplatív életet éltek. Magyarországi kolostoraik azonban a tatárjárás, azután a török vész áldozatai lettek. Csak a két világháború között lettek nálunk újra premontrei nővérek, akik már óvodákban és elemi iskolákban tanítottak, közös imádság és elmélkedés mellett. Jelenleg Zsámbékon van általános és szakiskolájuk, főleg a szegényebb sorsú gyermekek felkarolásával.

 – Magyarországon a XVIII. század óta iskolafenntartók is a premontreiek.

 – 1802-ben, amikor I. Ferenc király visszaállította a rendeket, a bencéseket, a cisztercieket és a premontreieket tanítással bízta meg. Így lettünk mi is un. tanító-rend, bár a plébániáinkat is megtartottuk. Szombathelyen 1894-ben épült fel az új gimnázium, Gödöllőn pedig a jelenlegi Agrártudományi Egyetem épülete. De most is van nem messze tőle új gimnázium, rendház, sőt templom is.

 – A 20. század közepén hazánkban megváltozott a premontreiek jogi helyzete is.

 – 1948-ban történt az iskolák államosítása. Én az utolsó premontrei osztály tanulója voltam Szombathelyen. Mégis felvételemet kértem a Csornai Prépostságba, de csak két évig lehettem ott. Mivel papi hivatásom mindennél erősebb volt, a Szombathelyi Egyházmegye szemináriumában folytattam teológiai tanulmányaimat, amelyeket a budapesti Hittudományi Akadémián fejeztem be. Örökfogadalmamat csak titokban tehettem le. A Szombathelyi Egyházmegyében több helyen voltam káplán, majd 18 éven át a Győri Hittudományi Főiskolán tanítottam. Innen kerültem Csornára, mivel rendtársaim megválasztottak prépost-prelátusnak. Az én feladatom volt épületeinket visszaszerezni és renoválni. Legnagyobb öröm volt, hogy iskolámat 1994-ben én nyithattam meg. Így tavaly, az államosítás 60. évfordulóján, ugyanabban a gimnáziumban, annak dísztermében emlékezhettünk meg erről a szomorú eseményről.

 – Van arról adat, hogy évente hány novícius jelentkezik hazánkban a premontreiekhez?

 – Húszan voltunk az 1990-es apátválasztáskor, most már csak ketten vagyunk a régiek közül. Kilenc fiatal rendtársam van. Általánosságban kétévente egy-két fiatal jelentkezik nálunk. Nagy örömünkre tavaly hármas papszentelés volt, és ketten öltöztek be, akik hamarosan egyszerű fogadalmat tesznek.

 – Erdélyben és Felvidéken is visszakapta a rend a házait?

 – Jászón, a Felvidéken nem csak a házukat, hanem erdeiket és földjeiket is visszakapták a premontreiek. A jászói prépostság tagjai között magyarok és szlovákok is vannak. Ők lelkipásztori munkát végeznek. Nagyváradon, Erdélyben is elindult a prépostság élete, de sajnos az ottani körülmények közt nem tudott továbbfejlődni.

 – Említettük már a szombathelyi gimnáziumukat. Mennyien jelentkeznek ebbe az intézménybe?

 – A sok jelentkező közül körülbelül 110-et veszünk fel négy osztályba. Az elmúlt tanévben már az előkészítő osztály is ballagott, összesen 130-an. Ez és a jelentkezők száma is mutatja, hogy megszilárdult a bizalom iskolánk iránt. A tanulmányi színvonal is emelkedett, átlagos eredmény idén 4,2 volt. Nagyon komolyan foglalkozunk az ifjúság lelki életével is. Lelkigyakorlatokat tartunk, diákmiséket, és természetesen hittanórákat. A diákok szeretnek hozzánk járni, s mi mindenben segítjük őket – ha szükséges, még anyagilag is –, hogy tanulmányukat sikeresen el tudják végezni.

 – Térjünk rá a jubileumi évre. A szerzetesrendek sajátossága, hogy az alapító halálának, s nem a születésének évfordulóját ünneplik. Pl. a ferencesek a tranzitust…

 – Egy ősrégi hagyományról van szó. Az egyház tanítása szerint a szentek halálának időpontja az ő égi születésnapjukat jelenti. A szentek haláluk után közvetlenül a mennyországba jutnak. A premontreieknél az alapító halálára való megemlékezés kronológiailag is jelentős, mert Szent Norbertnek – aki élete utolsó éveiben már Magdeburg érseke volt – a halála időpontját pontosan ismerjük, míg születését csak megközelítőleg.

 – Az emlékezéseken túl a rend értékeit is bemutatják az érdeklődőknek?

 – Természetesen. A gimnáziumi ünnepségen részt vettek többen az öregdiákok és a szülők is. Csornán meghívtuk a híveket, hogy látogassanak be az apátságba. Megmutattuk nekik a megmaradt és visszakapott értékeinket, s a rendház kvadrumában, belső udvarában koncertet rendeztünk. A megemlékezés a prépostság templomában bemutatott ünnepi szentmisével zárult.

 – Apát úr ezt nyilatkozta: „Nemcsak a rendalapítónk halálának 875. évfordulójára emlékezünk, hanem az elmúlt húsz év kegyelmeiért is köszönetet kell mondanunk.” Milyen kegyelmekre gondol?

 – A kegyelem az Isten szeretetéből származó természetfeletti ajándékot jelenti. Mi most ezt úgy éljük át, mint valóban égi ajándékot, hogy ennyi idő után a rend hazánkban újra működhet. Akik megmaradtunk a régi tagok közül, őrizzük a rend szellemiségét, és igyekszünk azt továbbadni. Isteni kegyelem az is, hogy a hűséget az elnyomatás idején is meg tudtuk őrizni a lelkünkben. Azért is hálát kell adni az Úrnak, hogy a rend központja anyagilag is segített abban, hogy felújítsuk rendházainkat és működtethessük iskolánkat.  

– Apát úr idén tölti be 80. életévét. Ez azt jelenti, hogy le kell mondania. Mit tart rendi élete - Isten segítségével – legsikeresebb tevékenységének?

 – Ez a kor egy abszolút határt jelöl, ilyenkor már nem is kell felajánlanom a lemondásomat. Igaz, tavaly hat évre újraválasztottak apátnak rendtársaim, de jogilag az csak egy évig tarthat. A kérdésre válaszolva: elsősorban azt, hogy én indíthattam újra a rendi életet, és a szombathelyi gimnáziumot. Bár nem rendelkeztem gyakorlati érzékkel, a Gondviselés jelölte ki számomra ezt a feladatot, amihez megkaptam az Úrtól az ő kegyelmi segítségét.

Medveczky Attila