|
 2009.07.10.
Földmozgás
Minden
remény megvan arra, hogy a következő választások (még nem
tudni, mikor lesznek) után hatalomra kerülő új kormány első
lépéseinek egyikeként páros lábbal ülepen rúg majd néhány
potentát állami embert az ilyen meg olyan szférában, régi
tapasztalat ugyanis, hogy jót tesz a közéletnek, ha megtisztul.
Ez
ugyan így, ebben az olvasatban nem szerepel egyetlen ellenzéki párt
programjában sem, csak éppen adja magát. A csomagolás –
ahogyan az már több helyütt megjelent, elhangzott – a legtöbb
érintett helyen megkezdődött, glédában állnak a pakkok,
sokan már a szállítókat is értesítették, a hórukkemberek a
markukat köpködik. A szakértői Bajnai-csapat természetesen
elegánsan kíván távozni, csak semmi sietség, semmi kapkodás,
esetleg foghegyről még oda is lehet sziszegni a portásnak: Még
visszajövünk, Józsikám, nyugi… A legprofibbak ezekben a nehéz
órákban sem mozdulnak el a hajóhídról, maguk vezénylik az
evakuálást, ott ne maradjon egy árulkodó dokumentum valamelyik
bankársztoriról, lehallgatós stikliről, azt tegyük csak el, Rózsika,
ha már egyszer elfelejtettük nyolcvan évre titkosítani. Nemsokára
költözik a hivatal – de legalábbis a legeleje. Arcukon
egyszerre gőg, bánat és felsőbbrendûség. Némelyik még
az utolsó percekben is nyilatkozatot ad majd az újságnak. Írja,
kérem: „Bukásra van ítélve az új kormány, már most látni,
mennyire félrevezették a szegény választót”. Satöbbi. Míg
a szakértő fogalmaz, kis híján fölborítják a rakodóemberek,
lábára rátekeredik gurtni, telefonzsinór, meg a sokméteres
telefaxüzenet, amely nemrég érkezett a pártközpontból:
„Utolsó
emberig kitartani… Fedőnevet használni… Nemzeti oldalt piszkálni…”
Eppur si muove. És mégis mozog a Föld.
P. Gy.
|
