Függetlenség

2009.07.17.

Szécsény és a ferencesek

Május 24-én, vasárnap Varga Kapisztrán ferences atya nyitotta meg a „800 éves rend a 675 éves városban – A középkori szécsényi ferences kolostor” című kiállítást a szécsényi ferences rendházban. A szécsényi ferencesek történetéről és a kiállításról páter Varga Kapisztránt, a rend szécsényi házfőnökét kérdezem.

– A rend idén ünnepli 800. születésnapját. Szécsényben mióta élnek ferencesek?

– A helyi kolostor alapítólevele 1332-ben kelt. Ekkor engedélyezte XXII. János pápa Avignonban Szécsényi Tamás erdélyi vajdának, hogy birtokának szécsényi központjában rendházat alapítson. A vajdának nagyravágyó tervei voltak a térségben. Nem véletlenül szerepel a kiállítás címében a „675 éves város”. A főúr a családnak nevet adó Szécsényen kívül 675 évvel ezelőtt szerzett városi kiváltságokat Rimaszombatnak és Gyöngyösnek is. Az utóbbi helyen is ferences kolostort alapított. Ez azt mutatja, hogy birtokainak összefüggő struktúráját próbálta kialakítani, ami azért figyelemre méltó, mert ez az oligarchák leverésének ideje után történt, Károly Róbert hatalmának megszilárdulásakor.

– Kezdetben milyen feladatokat láttak el a ferencesek a városban?

– Abban az időben a szerzetesség önértelműbb volt, s nem kellett semmilyen hasznosságot bizonyítani. A szerzetességnek nem is az a lényege, hogy milyen feladat kapcsolódik egy rendhez. Ez a megközelítés a felvilágosodás, a racionalizmus elgondolásaiból származik. A szerzetességnek a hasznát nem a tevékenyég, hanem az életforma mutatja. Két latin szó mutatja a különbséget, a facere (tenni) és a vivere (élni). A kérdésre válaszolva: a középkorból bőségesen van arról adatunk, hogy milyen tevékenységet végeztek Szécsényben a ferencesek. A kiállítás anyagának két dokumentuma is erre utal. Egy 1531-ben a kolostornak adományozott könyvből, illetve annak a bejegyzéséből derül ki, hogy már a XVI. század elején nyilvános iskolában is taníthattak a városban a ferencesek. Az obszerváns kolostori iskolák a református kollégiumok elődjei voltak. Gondoljunk csak a sárospataki iskolára. Egy szintén kiállított könyv, egy német nyelvű herbárium a XV. század második feléből arra utal, hogy a szerzetesek gyógynövényekkel és gyógyítással is foglalkoztak.

– Kezdettől fogva jelen van Szécsényben a ferences család mindhárom ága?

– A középkorban csak ferences kolostor működött. Arról nem tudunk, hogy világi rendiek, vagy – ahogy a középkorban nevezték a jámbor nővéreket – beginák éltek-e a környéken. Azt tudjuk, hogy már a XVIII. században a világi rendi csoport komoly létszámmal működött a városban. Majd a XX. században az Egri norma megalkotásával a szegénygondozó nővérek házat kaptak Szécsényben, hiszen az anyagházuk elég közel volt, a szomszéd településen, Ludányhalásziban. Majd 1993-ban telepedtek meg nálunk a klarisszák.

– Két héttel ezelőtt beszéltem a Komárom- Esztergom megyei Császár plébánosával Wolmuth Ferenc mártíromságával kapcsolatban. Ő mondta, hogy 1919-ben több papot is bántalmaztak a vörösök. Erre Szécsényben is volt példa?

– Hála Istennek, nem. De természetesen a vörösök itt sem rajongtak a papokért. Voltak mulatságos, abszurd esetek is. Egyszer itt volt az egyik szociáldemokrata vezető – tudtommal Bokányi Dezső – és a kövér papok ellen szónokolt. A helyi plébános és a rendfőnök is akkoriban igen csak szikár ember volt. Hallották a beszédet, s megkérdezték: „ránk gondol az úr?” Erre nevetés tört fel a tömegből. Majd Bokányi azt mondta: „távozzanak, mert kivezettetjük magukat a teremből.” Ez majdnem fordítva történt, mert a helybéliek a papok pártján álltak, így a szociáldemokrata párt helyi szervezetét nem sikerült első próbálkozásra megalapítani. Erre az időszakra esik az a történet, amikor a cseh légiósok egy zászlóaljjal átlépték az Ipolyt. Ezt észrevették a városban, s a rendházban is. A kolostor munkásai puskát fogtak, s a levegőbe lőni kezdtek. A csehek erre azt hitték, hogy taktikából lövöldöznek ilyen ritkán a magyarok. Így sikerült egy székely géppuskás rajnak észrevétlenül és hirtelen megtámadni és elkergetni a cseheket. Erre azt mondta a vörös városparancsok a ferences házfőnöknek: „barát elvtárs, a frontparancsnokságot átadom.”

– 1950-ben a szécsényi szerzeteseknek is el kellett hagyni a kolostort.

– Erről szép leírást olvashatunk Odescalchi Eugenie hercegnő visszaemlékezéseiben. A nép körülvette a kolostort, s így nem azon a napon vitték el a szerzeteseket, mikor a hatalom tervezte. Végül is 1950. július 31-én éjfél előtt a szécsényi ferences kolostor lakóit teherautókon elhurcolták, a jászberényi gyűjtőrendházba vitték, majd öt hét után szélnek eresztették őket. Szécsényben a kolostor negyven évre szerzetesek nélkül maradt. Már augusztus 1-jén két világi pap misézett – mert a ferencesek nem akarták, hogy pap nélkül maradjanak a hívek. Így elhurcolásuk előtt erről is gondoskodtak. A szerzetesrendek 1950-es feloszlatása és az államosítás után a kolostorban mezőgazdasági technikum és kollégium működött. 1979-től 20 évig üresen állt a rendház. Az egyház használatában csak a sekrestye és néhány szomszédos helyiség maradt meg. A lelkipásztori szolgálatot az Esztergomi Főegyházmegye papjai vették át egészen 1989-ig, a ferencesek visszaérkezéséig. A templom bejáratánál van egy márványtábla, amin az áll: „az egykori ferences templom. 1989. Szécsény Város VB.” Alatta áll egy kisebb tábla: „1989. szeptembere óta ismét ferences templom.” Szent Ferenc rendjének, a „ferences családnak” három ága van: a ferences testvérek, a klarissza nővérek, valamint a Szabályozott Harmadik Rend és a Ferences Világi Rend – valamennyi közösség jelen van Szécsényben.

– Honlapjukon olvasva azt látom, hogy nagyon gazdag és eseménydús élet folyik a plébánián. Táborok, orgonakoncertek, s még sorolhatnám. Tehát mind a kulturális missziót és az ifjúságpasztorációt is fontosnak tartják?

– A rendház egyik „profilja” a plébánia vezetése, hiszen a miénken kívül nincs más jelentős római katolikus templom Szécsényben. A kolostornak van egy fontos jellege, mégpedig az, hogy itt működik a noviciátház. Akik a szerzetesi életre jelentkeznek, azok a jelöltség után, az első fogadalomtételükre felkészítő évüket Szécsényben töltik. A magyarországi és az erdélyi rendtartományból érkeznek ide jelöltek 1993 óta. Ennek hagyománya is van, hiszen a noviciátház ebben a városban működött a XIV. századtól kezdve.

– Térjünk rá a kiállításra. Milyen anyagok láthatók? Levelek, dokumentumok, vagy művészi alkotások is?

– A rendház története rendkívül gazdag, így két részre osztottuk az anyagokat. A mostani kiállítás csak a középkorral foglalkozik, mert annyira jelentősek és sokrétűek a barokk és az újkori anyagok. Nem csak dokumentumokat láthatunk, mert az volt a célunk, hogy megmutassunk olyan dolgokat is az idelátogatóknak, amit csak futólag ismerhetnek. Freskótöredékeket, gótikus épületrészeket, oszlopfejezeteket fényképeztünk le, hogy láthassák a kolostor rejtett szépségeit.

– Híres Nógrád megyei gyűjtő volt Kubinyi Ferenc, az MTA tagja. Az ő munkássága összefügg a rend életével?

– Erről nincs tudomásom. Neki nem volt köze a rendházhoz, viszont a XIX. században élt egy híres ügyvéd, lokálpatrióta és amatőr régész, Pintér Sándor, akinek a gyűjteménye most a Nemzeti Múzeumban látható. Előtte ez a gyűjtemény a kolostor Rákóczi- termében volt elhelyezve.

– Aki megnézi a kiállítást, csak a rend, vagy a város múltjával is megismerkedhet?

– Természetesen, de mi arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a ferencesekhez kapcsolódó építőműhelyek milyen fellendülést adtak a városnak. Kiállítottunk egy olyan levelet is, melyet a város egykori földesura, Szécsényi László írt Kapisztrán Szent Jánoshoz 1454-ben.

– A kiállítás egyénileg vagy csoportosan látogatható?

– A lényeg, hogy vezetéssel látogatható csak a kiállítás. A belépőjegy igen olcsó, családos kedvezményt is adunk. Vasárnap és hétfő kivételével reggel 9 órától 16 óráig lehet megtekinteni a kiállítást, amire várjuk lapjuk kedves olvasóit is.

Medveczky Attila