vissza a főoldalra

 2009.07.25. 

Óvjuk gyökereinket!

Beszélgetés Szvorák Katalin népdalénekessel

– Idén jelent meg A nap megszentelése c. albuma, ami – ahogy írják – egy egyházi trilógia harmadik része. Feldolgozott katolikus népénekeket hallhatunk a CD-n?

 – Nagyon boldog vagyok és lelkemnek igen jóleső érzés, hogy a sorozat utolsó része is elkészült, így vált teljessé az Éneklő Egyház – Római Katolikus Népénektár „hangos könyve”. Külön öröm Pejtsik Péter gyönyörködtető hangszerelése, mert a régizenenépzene- egyházzene és a XX. századi megoldások csodálatos szintézist alkotnak, így a közismert templomi énekek újfajta művészi köntösben csendülnek fel és üzennek, elgondoltatnak.

 – Miért pont ezt a címet választotta az albumnak? S mit jelent a nap megszentelése?

 – A cím többlettartalmú. Gyermekkorom emlékeit idézve azt a múltat hívja életre, melyben még természetes volt, hogy mindennapjainkban reggeli imával ébredtünk s este hálát rebegtünk „a végzett nap miatt”. Egy napba akár egy teljes élet is besűríthető: a születéstől a halálig. Számomra a nap megszentelése ezt is jelenti. De jelenti a meleget sugárzó, saját pályáján fénylő Napot is, mely nélkül nincs élet.

 – Mikor jelentek meg a triológia előző darabjai?

– A trilógia ötlete és megvalósulása Szájer Józsefnek köszönhető. Első része Éneklő Egyház címmel 2007 tavaszán jelent meg, ezen a jeles napok, ünnepeink énekei szólalnak meg adventtől pünkösdig. Tavaly látott napvilágot a magyar szentek énekeit és a Mária énekeket tartalmazó Mondj szívem dalt című album.

 – Mit gondol: ezek az énekek a magyarság keresztény gyökereinek a példái lehetnek?

 – Igen büszkék lehetünk keresztény gyökereinkre, hiszen több évszázadot átívelő egyházi énekeink gazdagságát tekintve is egyedülálló és az egyetemes európai kereszténység és szellemiség alkotásai, melyből erkölcsi erőt, hitet meríthetünk, melyre pont most nagy szükség van.

– Hol talált rá a CD anyagaira?

 – Még a nyolcvanas évek közepén egy templomi koncertsorozatomnak köszönhetően Ciprián bencés atyától kaptam ajándékba az Éneklő Egyház kötetet az alábbi ajánlással: „Szvorák Kati lelkének gazdagítására, énekprófétai hivatásának segítésére…” S ebből a hihetetlen gazdag, értékes zenei kincsből válogattam szubjektív módon: ahogy ráérzek a népdaloknál az egyszerű, letisztult formába sűrítő gazdag tartalomra, itt is ezt az utat követtem és természetesen tág teret engedtem a népi forrásokra utaló énekeknek. Munkám elsősorban értékmentés, értékmegőrzés volt a gyönyörködtetés mellett.

 – Szülővárosának adózott azzal, hogy a 25. jubileumi kiadvány ősbemutatója Losoncon volt?

– Számomra mindig jóleső érzés otthon énekelni, hiszen barátaimat, ismerőseimet, rokonaimat látva sokkal többet szeretnék átadni abból a szeretetből, amit tőlük viszontkapok. Ezek az énekek, imádságok, himnuszok és zsoltárok segítségemre voltak ebben.

 – Sokszor fellép Felvidéken?

 – Változó. Voltak évtizedek, hogy alig szerepelhettem a Felföldön, most mintha sűrűbben hívnának és ennek igen örülök, mert nagy szüksége van a lelkemnek erre a kapocsra.

 – Ha azt mondja: hazamegyek, akkor az Felvidékre vonatkozik?

 – Természetesen a szülőföld vonzása az ember életét végigkíséri. Amikor átkerültem Magyarországra, tudatosan egy tágabb hazát választottam: az egész Kárpát-medencét különböző nyelvű és vallású népeivel, nemzeteivel együtt.

 – Büszkék önre szülőföldjén?

 – Bizonyára. Ezért kaphattam meg Fülek díszpolgári címét és ezért lehetek a 300 lelkes Pinc nevű falu egyetlen díszpolgára.

 – A lemez magyarországi bemutatója a Belvárosi Szent Mihály-templomban volt. Mit gondol, egy ilyen hanghordozó csak a vallásos embereket érinti meg?  

– Minden ember vágyik szeretetre, erre vagyunk kiéhezve és természetesen ezek az énekek a hálaadástól, a könyörgésen át az esti lelkiismeret-vizsgálatig a szeretetet is közvetítik, így biztos vagyok benne, hogy nemcsak a hívő embert gondolkoztatta el, érintette meg a hangverseny.

 – A pesti lemezbemutatón felolvasták a köztársasági elnök úr üzenetét is. Mit tartalmazott ez?

 – Sólyom László köztársasági elnök úr üzenetében többek közt ezt olvashatjuk: „…A Szvorák Katalin által énekelt imádságokban – s az ő művészetének köszönhetően – az a világ és hang szólal meg, amelyben az imádság a mindennapi élet része volt. Amikor a falusi asszony, s nemcsak öregasszony, munka közben, vagy útközben is, teljes természetességgel szenténeket énekelt, saját magának, mert így volt jó. Azután itt vannak az alkalomhoz, ezúttal a napszakokhoz kötött énekek. Ezek éppúgy a világ teljességét fejezték ki… Szvorák Katalin megnyitja előttünk az utat kultúránk egy olyan rétegébe, amelyből ugyan ma is táplálkozunk, de amelyet ebben a formájában már kevesen élhettek át. A művészi élmény mindig olyan ajándék, amely magunk fölé emel. Itt ez az élmény, mivel szent énekek hangzanak el, kétszeresen is igaz. Köszönettel tartozunk érte.”  

– Június 15. és 25. között Andrejszki Judittal, a neves orgonistával, csembalóssal és énekessel Oroszországban koncertezett. A honlapján olvastam egy orosz nyelvű idézetet. Lefordítaná?

 – Az idézet Osztrovszkij: Az acélt megedzik című művéből való és csehszlovákiai pionírként kötelező olvasmányként ismertem meg. Így fordíthatnánk magyarra: „Az ember legdrágább kincse az élet. Csak egyszer van része benne, s úgy kell leélnie, hogy később ne kelljen kínzó fájdalommal gondolnia a céltalanul elfecsérelt évekre...” Egyébként a moszkvai Magyar Kulturális Intézet szervezésében koncertjeink többféle helyszínen zajlottak és a műsorunk is ehhez igazodott. Például a moszkvai Péter Pál evangélikus templomban himnuszok, imádságok, Zsigmond-kori dallamtöredékek és Mária énekek csendültek fel latinul és magyarul,egy lengyel kiállítás kapcsán lengyel dallamok voltak hallhatók, a moszkvai Szlovák Intézetben egyórás koncertet tartottam kizárólag szlovák-magyar közös gyökerű népdalainkból, Alexandrovban szentivánéji műsort tartottunk a tűz melegénél. Szentpétervárott pedig Móser Zoltán fotóművész Bartókot és Kodályt idéző fotókiállításához illeszkedtünk koncertünkkel.

 – Májusban Brüsszelben a Bartók-szobor előtt énekelt. Ez is egyfajta kulturális misszió?

 – Bartókot mindig is példaképemnek tartottam, így külön öröm volt szobránál elénekelni az Elindultam szép hazámból kezdetű népdalt. Koncertjeimen és lemezeimen is nagyon sok általa gyűjtött magyar és nem magyar népdal hallható. Illyéssel együtt vallom, hogy e térségnek „egy a tűzhelye” és tudom, hogy mindig a politika mérgezte az emberek békés, testvéri egymás mellett élését. Nem véletlenül hírérték nélküli az a nyolclemezes CD-sorozatom, melyen Közép- Európa népeinek közös dallamvilágát szólaltattam meg eredeti nyelveken, közben ügyelve arra is, hogy a különböző felekezetűeket is békítsem. Sajnos a pár évtizede még éledező közép-európaiság mára teljesen elkopni látszik, és ez engem mérhetetlenül elkeserít.

 – Elképzelhető, hogy egyeseknek az az érdeke, hogy a feledésbe merüljenek a magyar népdal és egyházi énekek kincsei?

 – Ha a gyökereket elvágjuk, a fa is elpusztul…

 – Önt a jelenlegi legnagyobb ellenzéki párt holdudvarához tartozónak mondják. Olyan véleményt is hallunk: egy művész legyen független, s tartsa távol magát a politikától. Mi erről a véleménye?

 – Nem szeretem a „holdudvarolást”. Én már akkor énekeltem a Ménesi úti jogászkollégiumban, amikor a Fidesznek még a bölcsője se ringott. Aki munkásságomat ismeri, ars poeticámat érzi, pontosan tudja, hol az én helyem. Azért meg külön köszönet jár, ha egy politikus nem plakátokra, fogadásokra és egyéb „haszontalanságokra” költi a közöst, hanem – mint például Szájer József – egy kulturális érték megőrzését tartja fontosnak.