vissza a főoldalra

 2009.07.29. 

Megjelent a Magyar Fórum XXI. évfolyamának 30. száma!

Csurka István: A Nyár mint politikai probléma (2.oldal)

A nyár soha nem az ellenzéké. A Nyár ura a Pénz. Meg Draskovics. Fényképes dokumentáció került forgalomba az igazságügyi és rendészeti miniszter bődületes hazugságáról. Draskovics politikai karrierje érdekében meg akarta ismételni az igazságszolgáltatás móri fiaskóját, amikor két bűnözőt olyan bűn elkövetéséért ítéltek tényleges életfogytiglanra, amelyet nem követtek el, amelyet mások követtek el. Most Draskovics, hogy a politikai terrorizmus fennforgását bizonyítsa, egy olyan robbantást akart a Magyarok Nyilai szervezet számlájára íratni, amelyet diákok követtek el, kísérleti célból: „játszásiból”. Ez mindenütt a világon takarodást kellene jelentsen számára. Draskovics azonban Bajnai bizalmát élvezi, marad és rombolja a már teljesen leromboltat. A nyári hírszerkesztések pedig gondoskodnak róla, hogy borzalomhírekkel, tragédiákkal el legyen fedve Draskovics esete, hogy senki se elemezze, miért is van szükség egy ennyire bűnöző típusú, hazug emberre a kormányban. Miért lett kinevezve? Talán echte bűnöző kellett? Aztán mit ért az igazságügyhöz? A pénzügyhöz sem ért, de attól ott maradhatott volna. Nem az az igazság, hogy ezekben a Gyurcsány–Bajnai kormányokban előbb mindenki rabló volt, aztán lett pandúr?

 7 milliárd az újabb ciprusi off-shore cégnek (3.oldal)

Talán látták már a vécéillatosító reklámot, amiben a furcsa arcú kisfiú bejelenti, hogy kakilnia kell, majd divatos anyukája ajánlatára, hogy akkor nosza, heves tiltakozásban tör ki: de én Petiéknél akarok kakilni. A Népszabadság most a Bajnai közeli cégnél akar kakilni. Sőt már át is ment Pilisborosjenőre és egy jókorát könnyített magán az Omninvest kémcsövei közé. Újabb milliárdok az Omninvestnek? – kérdi a hangzatos cím. A szerkesztőségi cikk aztán elmagyarázza, hogy hat-hétmilliárd forintba kerülhet az új vírus elleni oltóanyag, ha a kormány jóváhagyja a járvány elleni védekezéssel kapcsolatos javaslatot. A vakcinát az állam az Omninvest Kft.-től rendelte meg – az összeg is közvetlenül hozzájuk kerülne. Majd a legnépszerűbb felemlegeti a korábban kiutalt 2 milliárdot, sőt az Omninvest ciprusi hátterét is. A szerelem szigetén működik ugyanis egy Ságvári Endre érdemérmes patyolat. A finom textíliák helyett itt inkább papíráru tisztítása zajlik nagy tételben. A munkafolyamat lényege, hogy az államkincstár feliratú kötegelőket el kell távolítani a bankókról. Még mielőtt Bajnai kézbesítési megbízott perelne, hogy az Omninvestet hozzá közeli cégnek neveztem, fontos elmondanom, hogy Cipruson az Omninvest tulajdonosa a SUMPTER Pharmaceuticals Limited, nincs messze a Vitonas Investment Ltd.-től, amibe Bajnai közvetítési megbízott hordta a libatenyésztők pénzét.

 A kapitalizmus pontosan olyan elavult rendszer, mint a kommunizmus (4.oldal)

A svájci SF tévében Roger De Weck beszélgetett Dr. Peter Ulrich gazdaságietika profeszszorral. A Szt. Galleni Egyetem nemrég leköszönő dékánja Európában az elsők között hozott létre a gazdasági etika kérdéseivel foglalkozó intézetet. Az egymás után ismétlődő válságok Ulrich professzor szakterületének létjogosultságát igazolják. A neoliberalizmus és kapitalizmus kritikája mellett a svájci professzor olyan új szempontokra világít rá, melyek kiutat jelenthetnek az áldatlan helyzetből. A beszélgetést két részben, a Zeit-Fragen leirata alapján közöljük.

– Azért az reális tapasztalat volt, hogy a piacgazdaság jobban működik, mint a tervgazdaság?

– Ez kétségtelen. De a gazdasági etikus erről egészen másként gondolkodik. A piacgazdaság egy jogállami jelenség. És nem az égből pottyant közénk. A „piac” önmagában nem hoz létre gazdasági rendet. Hogy piaci koordinációra van szükség egy komplex munkamegosztáson alapuló gazdaságban, azt már senki sem vonja kétségbe, Fidel Castrót és néhány barátját leszámítva. Ez egyértelmű. Csakhogy a piacgazdaságnak millió formája van. Mindig a piaci szabályozás, a jogállami törvények keretszabályai és ösztönzői intelligens keverékére van szükség. És ez csak az egyik feltétel.

– És a másik?

- A másik a társadalom. A korszellem egy tipikus jelenségéről van szó. Elfelejtettünk különbséget tenni a gazdaság és a társadalom között. Van néhány társadalompolitikai probléma, melyeket nem tudunk megoldani – pl. az egyre nagyobbra nyíló szociális olló, a növekvő munkanélküliség. A politika szereplői évtizedek óta jobb és baloldalon egyaránt abból a feltételezésből indulnak ki, hogy ezekre a megoldatlan kérdésekre létezik gazdaságpolitikai válasz. Pedig ezek társadalompolitikai problémák, melyekre társadalompolitikai válaszokat kell adni.

 Szocialista üzleti körök állnak a Jobbik mögött – állítják sokan, s ebben én nem kételkedem – mondja Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke (4.oldal)

Thürmer Gyula: A dolgozó emberek csalódtak az elmúlt hét évben kormányzó SZDSZ– MSZP-ben. Nem bíznak bennük. Megcsömörlöttek a politizálásnak nevezett cirkusztól, attól, hogy a parlamentben nem az emberek valós problémáival foglalkoznak. Mindennek következménye az, hogy kevesen mentek el szavazni. A választáson a Fidesz győzött. A Fidesz győzelme természetes, kiszámítható és várható volt. Az emberek oly mértékben elégedetlenek a szocialista-liberális kormányzással, hogy tömegével szavaztak a Fideszre. Viszont a Jobbik előretörése kizárólag a szociálliberális média összehangolt kampányának eredménye. Utána lehet nézni, milyen óriási nyilvánosságot kapott minden mozdulatuk, s hányan jósolták, elemezték, hány képviselőjük lesz. Nem kételkedem, hogy van igazság azokban a feltevésekben, miszerint támogatottságuk mögött a szocialista párthoz közeli üzleti körök állnak, hiszen döntően az ő érdekük, hogy létezzen a Jobbik.

 Százmilliós végkielégítés a BKV-nál (5.oldal) (Oláh János interjúja)

Vitézy Dávidot, a BKV felügyelőbizottságának tagját, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) szóvivőjét kérdeztük.

– Miért kaphat egy eladósodott cégtől egy osztályvezető szintű vezető ekkora végkielégítést?

- Arcátlan, elképesztő és felháborító, ami a BKV-nál történik. A végkielégítés összege önmagában is elfogadhatatlan. Aki ilyen menedzserszerződést megkötött, minimum nem jól gazdálkodik a közpénzekkel.És még a közel százmilliós végkielégítésnek van egy 16 milliós titoktartási része, ami végképp érthetetlen. Ez a magánszférában elképzelhető, abból a célból, hogy a volt alkalmazott a versenytársaknak ne szolgáltathasson ki üzleti titkokat. A BKV-nál egy humánpolitikai vezetőnek milyen titkai lehetnek, hiszen a konkurencia kizárt. Természetesen személyes adatoknak a birtokában lehet, de törvény kötelezi arra, hogy nem adhatja ki. Ennek ellenére Szalainé ma is a társaságnál dolgozhat milliós átlagbérért, miután tavaly nyáron további másfél évvel meghosszabbították a munkaviszonyát, ennek alapján december 31-ig tölthet be vezető beosztást a BKV-nál. A megállapodás alapján, munkaviszonya megszűnése után – elvben – a szolgálati autóját is megtarthatta a személyzeti vezető.

 A bécsi csonthús legendája

Krúdy Gyula: Mit ebédelt Ferenc József c. könyvét Győri Béla ismerteti (7.oldal)

Ismét szálljunk fel Krúdy híres vörös postakocsijára. Most enni indulunk a Monarchiába. Enni mindenféle jókat. Annál is inkább induljunk el, mert a hajdani pesti kiskocsmák és vendéglők étlapjai mára kissé elszürkültek, fantáziátlanok. A hazai kosztról meg ne is beszéljünk. Jómódú asszonytól kérdezem, aki szép is, okos is, meg ragyogóan főz, hogy mi lesz a koszt ma? Mondja a talentumos szépasszony, hogy reggel megpárolt egy közepes nagyságú hagymát, ráreszelt négy krumplit, és ráütött négy tojást. Nagyon jó volt. Ez volt a reggeli meg a vacsora. Tényleg jó volt? Azt a választ kaptam, hogy igen. Aztán megkérdeztem egy másikat. Mit főzött vasárnap ebédre arany virágom? Mire az aranyvirág kinyílott, és elmondta, hogy krumplistésztát, békebeli nevén grenadír mars. Most nem szólok a nyugdíjakról. Krúdy meg azt írja talentumos könyvében, hogy a háború után – az első világháborúról van szó – évek teltek el, amíg magyar honban visszatértek a vendéglőkbe és az otthoni konyhákba a régi ízek. Nehezen forogta ki magát a béke a konyhákban. De eljött az ideje, hogy Krúdy nyomán megtudjuk, mi is volt a boldog békeidőkben, mit ebédelt például Ferenc József? Olvasom.

„Végre vegyük vizsgálat alá a bécsi csonthúsnak a dolgát, mert még mindig vannak vendéglők Pesten, amelyek különösen tiszteletre méltó múltra tekinthetnek vissza. Vannak vasúti állomások, különösen az ország nyugati határa felé vivő úton, ahol a restaurációban, az állomási vendéglőben, amelyeknek étlapján délidőben a szokásosnál nagyobb betűkkel szerepel a „bécsi csonthús”. …A délelőtti tányérhúsokról most nem beszélünk – írja Krúdy – nagyon elkalandoznánk a témánktól. A bécsi csontos húsokról van szó igazában. Ferenc József az igazi csonthúst szerette, és ette is majdnem élete végnapjáig.”

 Fenyegetett nemzeti lét

Tóth Erzsébet költővel Medveczky Attila beszélget (12.oldal)

– 1979-ben volt a Fiatal Írók Találkozója Lakiteleken. Mit várt ettől a találkozótól, s milyen érzésekkel távozott 1979. május 13-án Lakitelekről?

– Olyan nagy örömmel szerveztük ezt a találkozót, hogy konkrétan nem fogalmaztuk meg elvárásainkat. Már annak is örültünk, hogy egyáltalán létrejöhetett a találkozó, hiszen oly’ sok akadályt kellett leküzdenünk. El akartuk érni, hogy a meghívottak egy fontos kérdéskörről, a nemzeti önismeretről beszélgessenek. A nemzet fogalma már a szocializmusban is tabuként volt kezelve. A fő tabu az 1956-os forradalom volt, a másik pedig a szovjet csapatok ittléte. S általában, az egész eszmerendszerben a nemzet fogalmáról beszélni igencsak kényes dolog volt. Mi azt mondtuk: nekünk igenis kell erről beszélni, mert az internacionalizmus ellenére mégiscsak nemzeti keretek közt kell élnünk. S ezt az életet 30 év után fenyegetettebbnek érzem, mint akkor. Annak is örültünk akkoriban, hogy Illyés Gyula eljött közénk. Ő volt a találkozó hitelesítője, mert tartott tőle a hatalom. Nagyon jó érzésekkel távoztam Lakitelekről, s az élt bennem: ezt folytatni kell.

– S lett folytatása?

- Lett, de nem Lakiteleken. 1980-ban rendezték meg a következő találkozót, ami –részben az én felszólalásom miatt – botrányos lett. Hozzászólásomban felvetettem 1956 eseményeit, s megkérdeztem: miért nem lehet 1956-ról reálisabb könyveket olvasni. Sőt felvetettem Kádár János felelősségét Nagy Imre perében és kivégzésében. Ez akkor óriási botrányt keltett. Másnap a Szabad Európa már idézte felszólalásomat. Mindenki olyan témát hozott magával, amitől elsápadt a hatalom. Tudtuk, nem maradhatunk meg abban a keretben –fiatalságunk okán sem –, amit az első konferencia meghatározott. Akkor még nem sértettünk tabukat. Én ezt tettem 1980-ban, s meg is büntettek érte. Megvonták tőlem az odaítélt Radnóti-díjat. Megbélyegzettnek éreztem magam a társaim előtt is.

 Szőcs Zoltán: Isten, Szombathelyről látva – Balogh József istenes verseiről – (15.oldal)

Balogh József, a kiváló magyar lírikus – és ez nem blaszfémia! – sikeres istencserkész: a környezetében, a szobájában, az asztalánál gyakran előtűnik, megmutatkozik Isten, aki pedig amúgy inkább rejtőzködő. De Balogh József észreveszi a jelenlétét, mert csak a hitetlenek számára Deus absconditus az Úr, az alázatosaknak gyakran és szívesen megmutatkozik. Sőt, együtt dolgozik velük, akár az erkély magasában is: „Alpok végét látom innen / – ahogy lóg a felhők lába – / felém int a messzi Isten, / míg soraim’ kitalálja.” Balogh költészetének Istene „karácsonyarcú”, a teológus így mondaná: antropomorf Isten. Mérhetetlen mindenhatósága mellett és ellenére szinte szánalmasan esendőnek tűnik: „Cipője, mert nem volt, nincsen, / mezítlábbal jár az Isten”, ideje sincs, mindig siet, és sajnálatra méltóan vén szegény. Ugyanakkor aggódó is, mivel „csak Isten féli bűneinket”. Ezt az Istent ugyanúgy meg lehet vendégelni, otthonunkba lehet invitálni, netán el lehet zavarni, mint bárki kóbor emberfiát. Csakhogy van itt egy bibi: a hozzá való viszony soha nem őt minősíti, csakis a viszonyulót.