vissza a főoldalra

 2009.07.25. 

Falu, ahol nem kellenek a multik

Baksa László, Tök polgármestere régóta helyben élő református családból származik. Eredetileg autóvillamossági műszerész, majd autófényező vállalkozóként dolgozott. De volt harangozó is. Négyszer választották meg polgármesternek. A MIÉP megalakulása óta a párt tagja.

 A Magyar Fórum megkereste Tök polgármesterét, a MIÉP-es Baksa Lászlót.

 – Polgármester úr, miért jó hely az ön települése?

 – Pest megye nyugati részén, nekünk sikerült megőriznünk ősi településszerkezetünket, így Tök talán az egyedüli, ami megtartotta arculatát. Csöndes, békés, református kis falu vagyunk, Budapesttől 25 km-re. A tervezett kerülő út megépítésével még csöndesebb, élhetőbb, tisztább levegőjű lesz – a Zsámbéki- medence szerintünk legjobb fekvésű települése. A szép református templom, a szép lányok, a jó bor, a ló, a Nyakastetőről gyönyörű kilátás a medencére – a legjellemzőbb erősségeink. Mi nem engedünk lakóparkokat idetelepedni, nem csinálunk nagy beruházásokat, nem kérünk az ígérgetésekből hogy majd ezek hozzák a sok pénzt. Azt vettem észre, minél több a lakópark, és a multinacionális cég egy településen, annál többe kerül az ott lakóknak, mert tönkreteszik úgy arculatilag, mint a lakosság összetételét illetően. A mesterséges lakosságnövelést nem tartjuk fejlődésnek, ilyen alapon Bangladesnek igen fejlettnek kéne lennie, mert ott sokan laknak. Nálunk nincs lakótelep. Hozzánk csak úgy lehet bekerülni, mint a vadásztársaságba: kihalással. Mi FALU szeretnénk maradni. Szívesen fogadjuk az idelátogatókat, akik a Patkó csárdában, a Nyakas pincében minőségi vendéglátásban részesülnek.

 – A lokálpatriotizmus erősítésén fáradozik?

 – Alapvetően igen. Vannak üres telkeink, amiket fel tudunk ajánlani a töki fiataloknak építkezésre, családalapításra. Előfordul, hogy néhány városlakónak megtetszik egy-két üres parasztház – nincs sok –akkor, ha töki akar lenni, jöjjön ki ide, de itt ténylegesen tökinek kell lenni. Mert az itt lakók figyelnek egymásra. Mi köszönünk embertársunknak, törődünk a másikkal, megtartjuk a vasárnapot, nem zavarjuk senki nyugalmát, amiben csak lehet, segítünk, összetartóak vagyunk és ezt egy ide érkezőtől is elvárjuk.

 – Polgármester úr, elmondaná a Magyar Fórum olvasóinak hogy került a közéletbe?

 – Ahogy a nyolcvanas évek végén szabadabbá vált a levegő, éltem az alkalommal és beléptem az akkori MDF-be. Az ő színeikben lettem önkormányzati képviselő az első ciklusban. 1993-ban, megalakulásakor beléptem a MIÉP-be, most egyike vagyok Magyarország 3 MIÉP-es polgármesterének. Nehéz idők voltak a kezdetekben, de errefelé sosem könnyű az élet. Otthonról hoztunk olajat az egy szem öreg olajkályhába, hogy ne fagyjunk meg a testületi üléseken. A megalakuló hivatalnak a volt termelőszövetkezet egy félreeső épületében szorítottunk helyet, egy szál csupasz villanykörte jelentette a világítást, az ajtók alatti réseket rongyokkal tömtük be. Volt olyan reggel, hogy hóeltakarítással kezdtünk, kisöpörtük a szél által behordott havat az „irodából”. A lakosságnak régi óhaja volt, hogy Tök község ismét önálló település legyen. Tulajdonképpen nem volt különös bajunk a Zsámbékkal meglévő társbérlettel, de a két település múltja, hagyományai mindig is különböztek. Az önállóság 1990-es kimondása volt az első jelentős eredményünk.

 – A polgármesterek általában azért panaszkodnak, hogy nem jönnek a befektetők. Tök is várja őket?

 – Attól függ kit! Azokat, akik megbontják a falu szerkezetét, s felborítanák az életünket, nem várjuk, menjenek máshova. Mi is vártunk nagyon sokat, hogy pl adóssággal ne tegyük tönkre a településünket. Most túl vagyunk a szennyvízcsatorna építésének támogatásáért benyújtott pályázat első fordulóján, és úgy néz ki, sikerül elnyernünk azt az összeget, amiért küzdünk. Viszont nekünk már rég lehetne szennyvízcsatornánk, ha eladtuk volna a lelkünket. A hegyoldalba szerettek volna telepíteni golfpályát, és több száz luxusházat,és mindent, ami hozzá való a beruházáshoz, de mi azt mondtuk: nem. Kivártunk és most jött el az idő, és reméljük sikerül is megvalósítani a beruházást.

 –A híres töki boron kívül, milyen lehetőségei vannak még a településnek?

 – A nedűiről híres község az Etyek-Budai borvidék területén fekszik. Londonban egy chardonnayval nyertünk, Párizsban a sauvignonunk lett ezüstérmes, az év borászának pedig az etyeki Maya Ernőt választották. Oda, ahol golfpályát akartak építeni, pedig hat hektár kadarka lett ültetve ; az került a helyére, ami oda való. Az ilyen beruházásokat minidig szívesen támogatjuk. A keleti és délkeleti lejtőket szőlők, gyümölcsösök borítják. A borvidékhez tartozó töki szőlők kiváló minőségű termést hoznak. Kiemelem a Nyakas Pincét, amelynek borai számos nemzetközi versenyen szereztek érmeket. Nálunk üzemel a Champignon-Union Kft. Ez a cég világszínvonalú technika alkalmazásával gombakomposzt előállításával foglalkozik, e tekintetben Közép-Európa legnagyobb cége. A turistáknak ajánlom az országosan híres Patkó csárdát. Aki arra sétál, megcsodálhatja a száz-kétszáz éves présházakat, és megízlelheti a gazdák borait. Lóhátról is megismerheti a vidéket az idelátogató, ugyanis Tök a lovasturizmusáról is nevezetes. A lovasbemutatókon kívül kocsikázással, lovaglási lehetőséggel várjuk az érdeklődőket. Tök a falusi turizmus és a borturizmus országos vérkeringésébe is aktívan be kíván csatlakozni. A Patkó csárdánál jelentős fejlesztéseket tervezünk, így kívánjuk még vonzóbbá tenni településünket a turisták számára.

 – Az önkormányzatok a Gyurcsány-Bajnai kabinet megszorításait nagyon megszenvedik. És önök?

 – Tény,hogy az önkormányzatoktól megint csak elvenni akarnak. A kormány 140 milliárd forint költségvetési megszorítást hajt majd végre. Nem tudjuk pontosan, hogyan fog ez érinteni minket, és a környező településeket, de jól biztosan nem járunk egy elvonással. Azt állíthatom, hogy a nadrágszíjat mi már régen meghúztuk, szorosra. Mégsem mondjuk, hogy nincs pénzünk. Amit racionálisan meg lehetett tenni, megléptük, ennek is köszönhető, hogy nincs adósságunk. Dolgos, szorgos nép él itt. Fejlesztésekben gondolkodunk, kicseréltük a buszmegállókat, a művelődési ház kívülről-belülről megújult, az orvosi rendelő és a polgármesteri hivatal rendbe lett téve, a napokban felújítjuk az óvodát, ehhez nyertünk 250 millió forintot pályázaton. Persze a pályázathoz kell az önrész is, és a megemelt áfa nem kedvez a beruházásoknak, de belevágtunk. Ezután következik a szennyvízcsatorna rendbetétele. Majd szeretnénk, ha a fő utcán keresztülmenő elviselhetetlen forgalom megszűnne. Lobbizunk a környező települések polgármestereivel, hogy egy húsz éve megtervezett elkerülő út végre megépüljön. A falu a hegy lábához, bővizű források mellé települt. Ezt a vizet akarjuk felhasználni helyi fogyasztásra. Amikor mindez megépült, és nem kell már feltúrni a települést, akkor a gyönyörű faluközpontunkba szeretnénk egy pihenőparkot, játszóteret. Szorgalmazunk egy medencei kerékpárutat, reméljük, belátható időn belül bringával is elérhetők leszünk.

 – Polgármester úr. Ön helyben megvalósította a MIÉP programját, amely mint bemutatta, működik.

 - Igen, így van. Én mindig felvállaltam a MIÉP-et, akkor is, amikor nagyon erősen, akkor is, mikor gyengén szerepelt. Egy ilyen kicsi faluban mindenki ismer mindenkit, pontosan tudja mit várhat a másiktól. Bízom a MIÉP feltámadásában. Sajnos elhallgatnak minket, pedig azok intő jelek, amelyeket Csurka István elnök úr megfogalmaz hétről-hétre sajnos valósággá is válnak, de mivel kevés emberhez jut el az információ, a tömegek nem látnak tisztán. Nagy feladat lesz ebből a bezártságból kiszabadulni, de remélem, a párt elnöksége megtalálja azokat a lehetőségeket, amelyek elvezetnek a kitöréshez.