vissza a főoldalra

 2009.08.05. 

Megjelent a Magyar Fórum XXI. évfolyamának 31. száma!

Csurka István: A többpártrendszer párttalanítása (2.oldal)

Ugyanaz az erő, amely szavával pártundort kelt, a kezében vadászpuskát tart és véres társadalmi válságot szít. A faluszéli roma házacskákban elkövetett gyilkosságok kétségkívül bérgyilkosságok. Sem vagyonszerzési, sem bosszúállási, leszámolási indítékuk nincs, etnikai pedig semmiképpen. A házakat a megközelíthetőség szempontja szerint választják ki, behatolnak, ölnek és eltűnnek. S aztán elkezdődik egy másik történet. A sajtó, a Roma Polgárjog azonnal ott terem, a rendőrség nyomravezetői díjat tűz ki, és ezután már csak a hírekben és a roma lelkekben, indulatokban és a tehetetlenül álló magyar polgárságban történik a dolog. A magyar életre rá van dobva egy gonosz titok, egy szinte felsőbbrendű erőszak, amellyel az állam nem képes megküzdeni. Egy sorozatgyilkos rém jár a magyar vidéken. A rémmel senki nem találkozott, csak az áldozataival. Az elkövetések módja, a felderítetlensége, a rendőrség tehetetlensége profikra és nagyon erős szervezetre, egyenesen titkosszolgálatokra utal. Van a dologban bizonyos időzítés is. Érdekes módon mindig akkor történnek a merényletek, amikor Draskovics Tibor már majdnem bukófélben van, és igazolnia kell a miniszteri rátermettségét.

Piachívők (3.oldal)

A svájci SF tévében Roger De Weck beszélgetett Dr. Peter Ulrich gazdaságietika-professzorral. A Szt. Galleni Egyetem nemrég leköszönő dékánja Európában az elsők között hozott létre a gazdasági etika kérdéseivel foglalkozó intézetet. Az egymás után ismétlődő válságok Ulrich professzor szakterületének létjogosultságát igazolják. A neoliberalizmus és kapitalizmus kritikája mellett a svájci professzor olyan új szempontra világít rá, melyek kiutat jelenthetnek az áldatlan helyzetből. A beszélgetés második részét a Zeit-Fragen leirata alapján közöljük.

– Akkor megkérdezem öntől: Létezik egyáltalán olyan rendszer, melyben nem a tőke áll a központban, hanem a munka és melyben a szociális kérdés ugyanolyan fontos, mint a megtérülés kérdése.

– Természetesen létezik alternatíva. De én nem egy új rendszer után kutatnék.

– Hanem?

-A rendszer azt feltételezi, hogy létezik egy olyan intézményesíthető mechanizmus, mely a háttérben biztosítja, hogy minden társadalmi koordinációprobléma tökéletesen meg legyen oldva. A háború utáni történelem éppen arra tanított meg minket, hogy a piaci és állami szabályozás egyfajta intelligens keverékére van szükségünk, ugyanakkor az így kialakított piacgazdasági rendszer egy ugyanilyen modern és intelligens társadalmat feltételez. És ahogy már említettük, éppen ez a legnagyobb problémánk.

Kulturális misszió Lakiteleken (4.oldal)

Agócs Sándor, költővel, szerkesztővel, az az Antológia Kiadó és Nyomda Kft. ügyvezető igazgatója:

A ’80-as évek elején sokat jártuk az országot Lezsák Sándorral, aki már akkor tervezte, hogy majd kiadót és nyomdát hoz létre Lakiteleken… Akkor még – bár reménykedtem – nemigen hittem, hogy ez valaha is megvalósulhat… Az Antológia Nyomda tizenkilenc évvel ezelőtt alakult meg, s rá néhány évre ugyanezzel a névvel kiadó is létrejött Lakiteleken. A hatékonyabb gazdálkodás érdekében a két céget 1994-ben egybeolvasztottuk. A nyomda jelentős külföldi tőke és hazai magánszemélyek anyagi áldozata révén jött létre. A tőkeemelések és a kivásárlások során jelenleg három tulajdonosa van a cégnek: a Lakitelek Alapítvány és két magánszemély. Amikor 1992-ben a kiadóhoz kerültem, megkerestük azokat a fiatal írókat, akik akkor nem juthattak publikálási lehetőséghez. Így jelent meg 1993-ban Szervác József, Tóth Erzsébet és Banos János könyve. Később Nagy Gáspár, Serfőző Simon, Döbrentei Kornél és Szikra János, Léka Géza köteteit is kiadtuk. Igen, megvalósult az az álmunk, hogy végre azt jelentetünk meg, amit mi akarunk, s nem kell éveket várni egy-egy kötet megjelenésére. Bábel Balázs érsek atya mostani kötete például két hét alatt elkészült… Főleg igényes szépirodalmi, művelődéstörténeti és történelmi témájú könyvek megjelentetésére vállalkozunk.

Baja Ferenc az őssejtkutatásban? (5.oldal)

Pákh Imre társaságában most nem dr. Torgyán József látható, hanem dr. Baja Ferenc, az MSZP országgyűlési képviselője, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, a társadalmi kapcsolatokért és az információs kommunikációért felelős kormánybiztos, amint 2009 tavaszán Budapesten pezsgőznek.

Dr. Seffer István 1985-ben a Központi Katonai Kórház Plasztikai Sebészeti Osztályán dolgozott, majd 1991-ben sebész főorvossá nevezték ki a Kaposi Mór Megyei Kórházba. 2007-ben nyitotta meg őssejt-laboratóriumát és klinikáját. A valódi munka számára állítólag Pákh, az amerikai milliárdos bérelt ki egy néhány szobából álló rendelőt a Nyírő Gyula Kórházban.

2007-ben társult a 62 éves orvoshoz, a honi művészeti és politikai világ plasztikai sebészéhez a 23 éves Bodri Krisztina, aki győztese lett a Miss World Hungary szépségversenynek, melynek Fásy Ádám volt a tulajdonosa, illetve rendezője. A legfőbb rendező, az amerikai milliárdos, elhozta Ukrajnából dr. Yuliy Baltaytis professzort, akivel együtt eddig négy személyt vettek őrizetbe vélelmezett bűncselekmények: a Btk. 173. §. (1) bekezdésébe ütköző és a 3) bekezdés a) illetve b) pontja szerint minősülő üzletszerűen, bűnszövetségben elkövetett bűntettek, az „emberi test tiltott felhasználása” miatt.

Daltalanná lettek hajnalaink

Bobory Zoltán: Vonókéssel eleven fát c. kötetét ismerteti Győri Béla (7.oldal)

Kérdezik: „miért nem írok inkább szép verset a szerelemről, tavaszról, virágokról – a szépről, a békéről. Válaszom: mert nagyon szeretnék végre szép verset írni szerelemről, tavaszról, virágokról, a szépről és a békéről.” Hagyjuk néhány sor erejéig magára a verseket, azért, mert idézni szeretnék Szakolczay Lajos a kötethez írt utószavából. „Dallamtalan hajnalok? Akkor ama tenyeret átfúró szög drámája mellett miért a hallatlan természetélmény – az ily szépségben valószínűtlen teremtés – állandó muzsikája? És miért az öröm hajtásait (szerelem, barátság, testvériség) szinte kozmikussá emelő, a groteszk sodró dadogásai ellenére is fennkölt zsolozsma orkeszterének – a fák, füvek mellett a csillagok is zenélnek – hangi kisugárzása? Bobory fölfokozott természetéhsége és az a csaknem szakrális vonulat, amellyel élő és holt szinte az égbe emeltetik, nem mond ellent dallamtalan hajnalainak. Amely szerint – az álom szintjén és bőrünkön tapasztalható válságban – a társadalom és a politika nagyon is jelen van a költő életében.” Szakolczay híres irodalmár nagyon pontosan érzékelteti Bobory Zoltán költő érzés- és élményvilágát.

A sanzon magyar királya

Bardóczy Attila énekessel, színésszel Medveczky Attila beszélget (12.oldal)

– Párizsban megnyerted egy sanzonversenyen a legjobb külföldi előadó díját. Milyen nehéz volt a megmérettetés?

-A Francia Intézet segítségével jutottam ki. Ennél az intézetnél hívták fel a figyelmem erre a versenyre. Egyszer rendeztek egy francia sanzon hetet, s ott találkoztam a kiváló harmonikással, Orosz Zoltánnal. Azóta együtt dolgozunk. Ketten mentünk ki, s a díjat is együtt nyertük el. A Párizsi Magyar Intézetben szálltunk meg, s kint sok mindenben segített nekünk a híres magyar zongorista, Cziffra György özvegye. Három dallal kellett nevezni a versenyre. Ebből egy kötelező volt, a másik kettő szabadon választott. A versenynek évente változik a tematikája. Általában egy híres előadó műsorából kell számokat választani. Nekünk Barbara repertoárjából kellett egy dalt előadni. Emellett Piaftól vittünk egy slágert, és egy gyönyörű dalt, melyet Jacques Brel, híres sanzonénekes emlékére írtak. Ez a dal kint meglepetést okozott, mert még a franciák sem ismerik annyira. Később Michel Montanaróval határoztuk el egy olyan CD elkészítését, amelyen a jól ismert francia sanzon-hangzást remek magyarországi népzenészekkel együtt muzsikálva vegyítenék. Az eredmény, a Voyageurs egy kiváló világzene lemez. Montanaro magyar költők verseit is megzenésítette. Így József Attila Altatóját is, aminek van egy magyar és egy francia nyelvű sanzonváltozata is. A lemezen Sebestyén Mártával együtt éneklem ezt a dalt.

Szőcs Zoltán: Végül is volt vagy nem?

–         Töprengés 1989-ről – (15.oldal)

Természetesen a rendszerváltozásra vonatkozik kérdésem, ugyanis a napokban újból belebotlottam a szomorú ténybe, mennyire kifogott velünk ez a látszólag pofonegyszerű fogalom: rendszerváltozás. Voltaképpen már az is téves közvélekedés, hogy egy húsz évvel ezelőtti dátumhoz, 1989-hez kötjük mindazt, amit a rendszerváltozás szó jelent, mondván, hogy a meggyűlölt és minden létező szempontból diszkreditálódott kommunista-szocialista- marxista-moszkovita pártállami rendszert az ország lerázta magáról, vagyis rendszert váltani óhajtott, és azok a személyek, akiknek vezetésével mindezt végbevitte, voltak a rendszerváltók. Érdekes módon mindenki megfeledkezik arról, hogy sikeres rendszerváltók már 1945 óta szép számban – százezres nagyságrendben – voltak közöttünk, csakhogy őket akkoriban a politikai diskurzus hol emigránsoknak, hol disszidenseknek nevezte. Ezek ez emberek ugyanis oly mértékben elutasították a ’45 utáni berendezkedés társadalmiságát, hogy arra a radikális – akkortájt bizton visszavonhatatlannak minősülő – elhatározásra jutottak, hogy rendszerváltás céljából elhagyják az országot, mert a honi rendszerben nem képesek és hajlandók élni.

Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!

Fizesse elő lapunkat! Információ: info@magyarforum.hu