vissza a főoldalra

 2009.07.31. 

Csornán csak a füst maradt

Kelemen István mindig derűs, barátságos, szolgálatkész, jó szervező és hűséges. A MIÉP egyik régi, nyugat-magyarországi „oszlopa”. Kelemen István, a MIÉP megyei és Győr városi elnöke, számos emlékezetes találkozó szervezője. Ha kellett, szétszórt a városban 8-10 ezer cédulát, hirdetett újságban, ha elfogadták a hirdetést, és mivelhogy mozgékony ember, szólt mindenütt: gyertek a művelődési házba, mert jön Csurka. És jöttek az emberek. Amikor ezt dicséretként elmondom, milyen jól csinálta, szabadkozik. Ilyenkor nemcsak MIÉP-szimpatizánsok jelentek meg a találkozókon, kíváncsiak voltak Csurka Istvánra az ellenfelek, sőt az ellenségek is. De zömében a MIÉP-szimpatizánsok jöttek.

 Győr-Moson-Sopron megyei elnöke nyáron sem pihen. – Ha esik, ha fúj, készülünk a parlamenti választásokra, nem tudom, hogy mikor lesz, áprilisban-e vagy korábban, készülni kell. Te tudod a legjobban – szól vissza – gyalázatos módon elhallgatják a MIÉP-et a rádiók, a televíziók meg az újságok. Mi meg élni akarunk. Egyedül indulunk az elkövetkezendő képviselőválasztáson.

Győr városában a lelke és a motorja a MIÉP életének Kelemen Pista és csapata. Szeretnivaló munkatársai vannak. Alapító MIÉP-esek: Máté Gabi, aki civilben belsőépítész, fáradhatatlan: szóróanyagot terjeszt, ha kell, kopogtatócédulát gyűjt, és apály idején, amikor sokan legyintettek a MIÉP törekvéseire, ő csak csinálta a maga dolgát – eredménnyel. Aztán Kelemen munkatársa Sági Zoltán fiatalember, Tóth Kálmán és kedves felesége, Etelka. Számolnak az elkövetkezendő feladatokkal. Egy biztos, mondja Kelemen úr: Győr városában három választókerület van, mind a háromban indulnunk kell. Már most, az időközi képviselőválasztáson indítjuk kiváló tagtársunkat, és szervezzük Mosonmagyaróvár szervezeti életét, delegáltunk új városi elnököt. Kelemen István felelősségteljes ember, segít a csornaiaknak, a mosonmagyaróváriaknak, és közben Győrben is végzi a dolgát. Mostanában van is elegendő, azt mondja, nagyon szégyellnék magukat, ha nem tudnák majd kellő időben a megbeszélés szerint a megyei listát összeállítani. Megteszik, mert meggyőződéssel mondják, hogy életben kell maradnia a MIÉP-nek, ebben a hazai válságos belpolitikai időben, amikor úgy ömlik a hazudozás a pártorgánumokból, mint a Niagarán a vízesés, akkor a megismert és feltárt társadalmi igazságosság érdekében nekünk cselekedni kell. Az a tervünk, hogy kis közösségeket szervezünk meg az egész megyében, mint Győrben, Csornán, Mosonmagyaróváron, annak érdekében, hogy majd kellő időben a bennünk bízó embereket elérjük. A legfontosabb, hogy mi magunknak szervezzük meg az ugráskész állapotot, hogy amikor eldördül a startpisztoly, azonnal szedjük össze az ajánlószelvényeket. Ebben már van gyakorlatunk, s ezzel a gyakorlattal élni tudunk. Molnár Tivadar a Csornai Sütőipari Vállalat műszaki vezetője. Fiatal, jó gondolkodású ember. Rá épít a MIÉP ebben a városban, ahol Áder János brüsszeli távozása miatt időközi választást írnak ki. Igaz, hogy aki ott képviselő lesz, ezzel a mandátummal csak öt hónapig élhet. De a következő választásoknál ismét meg kell méretettnie magát.

Molnár Tivadar: Csornán jószerivel minden leépítettek, bezártak, az embereket elküldték. Megszüntették a Csorna-Pápa közötti útvonalon a vasúti közlekedést, nem járnak a vonatok. Ez is létfontosságú lenne, mert Csornán nincs munkahely, és másutt keresnek az emberek kenyeret – illetve keresnének. Most Csorna unalmas, csöndes, kiüresített kisváros. Nem maradt itt semmi hátra, csak a füst, csak füst borítja Csornát. Óriás kamionok dübörögnek a városon keresztül, és beterítik az utcát, a tereket és az udvarokat szörnyű, köhögtető méreggel. Itt találkozik a 85-ös és a 86-os út, itt találkozik az út a vasúttal. Na most, hogy a vasút megmaradjon, felüljárót is kell építeni. Kóka kezdte, hogy leállította a mozdonyokat, és akik azóta jöttek, csak ígérgetnek, de nem cselekszenek.

A harmadik útvonalterv is azért született meg, mert marakodnak az emberek, hogy kinek a telkét sajátítsák ki. A döntő szó természetesen nem az önkormányzaté. Akkor kié? A szakértői kormányé. A szakértői kormánnyal meg ki’ vagyunk a vízből. Régi szép kis kórházunk van. A Szent Margit Kórház önkormányzati kórház. A reform szándékú miniszterek törtek-zúztak, és a városból elüldözték az orvosokat meg a szakalkalmazottakat. Nem hagytak mást hátra, csak az adósságot. Segítik ezt a gyógyító intézményt még külföldről is, de a pénz kevés – sorolja tovább a gondokat Molnár Tivadar. Egyébként Csornának 2006-ig szocialista vezetése volt. Meg is látszik a városon. A mostani polgármester, dr. Túri György állatorvos Fidesz-támogatással került a város élére. Rendes ember, tenni akar, de el lehet képzelni mit tehet, amikor a Bajnai most csípi le – mit csípi, veszi el – a pénzt az önkormányzatoktól. Meg kell akadályoznunk a vasút felszámolását, meg kell építeni az utat. Csak érdekességképpen: már a harmadik nyomvonalat jelölik ki, amin keresztül haladna a várost elkerülő új országút. Mondja a miniszter, hogy lesz út. Mondja a képviselő – kettő is van, aki érdekelt –, lesz út. Mondják kórusban, pénz is van rá. Kevés már a hite az embereknek az ígéretekben. Gondolkodni kell azon is, hogy milyen munkát szerzünk Csorna polgárainak. Az emberek hosszú, tömött sorban Ausztriába járnak dolgozni. A körzetben él Jánossomorja. Ott talán akad még valami munka, de nem sok. Galád módon bánnak a környező üzemekben és kereskedelmi vállalatoknál a munkavállalókkal. Kirúgják őket, majd néhány hónap múlva újra felveszik, persze sokkal kevesebbet fizetnek nekik, mint addig. Rablás a javából, szemérmetlen kizsákmányolás. Mint- ha nem jogállamban élnénk. Sokszor azon tűnődöm, hogy mi az a jogállam? Úgy gondolnám, hogy elsősorban a biztonság. Ez hiányzik az emberek életéből.

Azt kell tennünk, ami az embereknek jó. Mi itt, MIÉP-esek sorra vesszük, mit rontottak el, és mit kell nekünk a saját magunk érdekében tennünk. Az első lépés, hogy a választásokon induljunk el, nemcsak úgy tessék-lássék, hanem az ígéretek reményével.