vissza a főoldalra

 2009.06.05. 

Végjáték Nagy-Britanniában is

Akár csak Magyarországon, Nagy-Britanniában is valószínűleg 2010-ben lesz általános választás (csak reménykedni lehet, hogy nálunk talán még ebben az évben urnákhoz járulhatunk) és pillanatnyilag úgy néz ki, mindkét ország magát baloldalinak hazudó kormánypártja súlyos vereséget szenved. Nem elég az iraki háború miatti közfelháborodás, a fokozódó gazdasági nehézségek, a kormány kapkodása és tehetetlenkedése, most ráadásul a parlamenti képviselők költségtérítései körül kipattant botrány is borzolja a brit választópolgárok idegeit. Persze a csaló honatyák között konzervatívok és liberálisok is vannak, de hát a rengeteg korrupciós ügy mégiscsak a hatalmon lévő politikai csoportosulás népszerűségének árt a legtöbbet. A jelenlegi brit politikai közhangulat sokakat John Major konzervatív kormányának vergődésére emlékeztet. 1997-ben a Tony Blair vezette Munkáspárt elsöprő győzelmet aratott riválisa felett. Vajon hasonló, csak éppen ellenkező előjelű változás várható 2010-ben? Nos, a közvélemény-kutatások szerint a Munkáspártra ma a polgárok mindössze 20%-a szavazna, míg a konzervatívok 36%-os népszerűségnek örvendhetnek. Megjegyzem, a Fidesz nagyobb előnnyel vezet idehaza, mindamellett a legerősebb brit ellenzéki párt meglehetősen magabiztosnak tűnik. Nem is alaptalanul. „Aligha képzelhető el más jövőre, mint a Munkáspárt veresége” – jelentette ki Neil Carter, a York Egyetem politológia professzora. „A kérdés csupán az, mekkora arányú lesz a konzervatív győzelem?” – tette hozzá. 1996 májusában, egy évvel az akkor már 17 esztendeje kormányzó konzervatívok katasztrofális veresége előtt a Labour a polgárok 43%-ának bizalmát bírta, míg a Konzervatív Párt a választók 27%-ának támogatására számíthatott. Lényegében hasonló, sőt nagyobb különbség van a két politikai erő között, mint akkor, csak éppen most a konzervatívok javára. 1997 tavaszán aztán a Munkáspárt 43%-ával szemben a konzervatívok feltornázták ugyan magukat 31%-ra, azonban az angol választási rendszer sajátosságaiból fakadóan az alsóházban a győztesek 179 fős többségbe kerültek ellenfelükkel szemben. Az előjelek tehát nem valami biztatóak a Labour számára. Steven Fielding, a Nottinghami Egyetemen működő Politikai Tanulmányok Központjának igazgatója szintén elkerülhetetlennek látja a kormánypárt vereségét, ugyanakkor úgy véli, a konzervatívok számára nem lesz egyszerű elnyerni a mandátumok többségét. „A politikai küzdelem tétje ma már az, hogy vajon mekkora lesz a Munkáspárt veresége, és hogy sikerül-e meggátolni a konzervatívokat az abszolút többség megszerzésében?” – fogalmazta meg a brit politikai élet legnagyobb dilemmáját a kutató. Aki ugyanakkor úgy véli, Gordon Brown (képen) miniszterelnök némiképp jobb helyzetben van, mint volt John Major 1997-ben. Akkoriban ugyanis a konzervatívok megosztottak voltak az Európa-politika kérdésében, míg a mostani kormányzó erők egységesebbnek tűnnek. Viszont a gazdasági kilátások finoman szólva nem túl rózsásak. Az idehaza is ismerős Standard & Poor’s a napokban leminősítette a szigetország gazdaságát, amely közgazdászok egybehangzó állítása szerint a második világháború óta a legsúlyosabb recessziót éli át. Az államadósság a nemzeti össztermék 100%-a közelében jár, részben azért, mert a magát cinikusan munkáspártinak nevező kormány fontok milliárdjaival tömte tele a válság legfőbb okozóit: a bankokat. Ami pedig a költségtérítési botrányt illeti, az emberek joggal teszik fel a kérdést: miért nem volt képes a 12 esztendeje kormányzó politikai erő valamiképpen szabályozni a honatyák juttatásait? Justin Fisher, a Brunel Egyetem politológiai tanszékének professzora azonban mégis lehetőséget lát Gordon Brown „föltámadására”. Mint mondta, az „utóbbi hónapokban némi optimizmus uralkodott el a gazdasági élet szereplőinek a körében. Ha a remények megalapozottnak bizonyulnak, és a vártnál gyorsabban sikerül kilábalni a válságból, akkor a Munkáspártnak még lehetnek esélyei.” Persze akárcsak Magyarországon, Nagy-Britanniában is sok függ a júniusi 4-i európai parlamenti, valamint az ugyanekkor esedékes helyi választások kimenetelétől. Az előrejelzések nem sok jót ígérnek a Labour számára, ezzel szemben úgy tűnik (akárcsak nálunk), hogy a radikális jobboldali Brit Nemzeti Párt igen jelentősen előretör majd, mert képes lesz csalódott szavazók tömegeit elhalászni a nagy pártok orra elől. Ha a Munkáspárt nagyarányú vereséget szenved, akkor alaposan megrendülhet Gordon Brown pozíciója. Egy súlyos kudarc esetén még az is előfordulhat, hogy nem ő vezeti pártját a 2010- es választási harcban.