vissza a főoldalra

 2009.06.05. 

Ágoston András: Halovány főpróba

Ha Balázs Péter egynapos szerbiai látogatását főpróbának tekintjük a szerb miniszterelnök június 6-ára tervezett butapesti látogatása előtt, azt kell mondani, hogy a magyar és a szerb külügyminiszter találkozója magyar szempontból – nem a vajdasági magyar politikai elit hibája miatt – bizony haloványra sikeredett.

A vajdasági magyarok joggal hihették, hogy legalább az autonómia illetve a magyarverések ügyében történik valami. Mi azt vártuk, hogy a magyar külügyminiszter az autonómia vonatkozásában elmondja a magyar álláspontot. Azt, hogy a Vajdaságban a magyaroknak van közös autonómiamodelljük, s annak beépítését a szerbiai törvényekbe Budapest baráti gesztusnak tartaná. Esetleg, látva a partner lehengerlő magabiztosságát, a magyar külügyminiszter nyugodtan, de határozottan mondhatta volna azt is, hogy a vajdasági magyar követeléshez való pozitív viszonyulást Budapesten amolyan ellentételezésnek fognák fel a vízumügyben nyújtott támogatásért.

Balázs Péter a látogatás idején már feltehetőleg tudta, hogy az EU még egy kört tesz Mladić tábornok kézre kerítése ügyében, s egy hónappal elhalasztja a vízummentességre vonatkozó, Szerbiában mégiscsak várt döntést.

Ami a magyarveréseket illeti, a szerb külügyminiszter viszonyulása – ezt ki kell mondani – nemcsak a vajdasági magyarokra nézve megalázó. Még hogy a magyarverésekkel összefüggésben nem lehet módszeres bántalmazásról beszélni? Ki tagadhatja, hogy ha a szerbek vernek egy magyart, az nem magyarverés? Legfeljebb az történhet meg, hogy a nyomozati szakaszban felderített tények figyelembevételével, immár a bírósági eljárás során valaki bebizonyítja, hogy a megveretés nem volt nemzeti indíttatású. Tudjuk, hogy csak az általunk számon tartott esetekben hányszor zajlott le a teljes eljárás és született meg a jogerős döntés? Amit a szerb illetékes állami szervek végre is hajtottak. Nem tudjuk.

Kár, hogy a magyar külügyminiszter belenyugodott partnerének ellentmondást nem tűrő stílusban elhangzott válaszába. Miszerint „kormánya elégedett a rendőrség munkájával”. S hogy „számunkra szentség, hogy egyetlen szerbiai polgár ellen se követhessen el senki erőszakot a származása miatt. Csupán egyedi esetekről volt szó, módszeresen csak Koszovóban követnek el erőszakot az ottani szerb polgárok ellen”. Nem lehetett volna nyugodtan, de határozottan kijelenteni, hogy a magyar fél egészen addig a vajdasági magyarok véleményét fogadja el, amíg Belgrádból nem kap hivatalos, tényekre alapozott információt a soha meg nem válaszolt kérdésekre?

Egy kérdésben mégis hasznos volt a külügyminiszteri találkozó. A kettős állampolgárságról van szó. A házigazda ugyanis megerősítette, őt nem zavarja, ha Magyarország kettős állampolgárságot ad. Szerbia liberális állam, ilyen az állampolgársági politikája is. Jeremić, szerb külügyminiszter szemmel láthatólag nem értesült még róla, hogy a magyar kormány nem azért vonakodik megadni a magyar állampolgárságot a Kárpát-medencében élő magyarok közül azoknak, akik ezt kérik, és nem méltatlanok rá, mert fél a szerb, illetve a többi szomszéd reakciójától. Erről szó sincs. Elvi gyökere van a vitának. Aki Magyarországon akarja a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációját, az kiáll az autonómiáért és a kettős állampolgárságért is. A szomszédok véleményétől függetlenül.

A jó, az egészben az, hogy ha erre egyszer mégis sor kerülne, a jövendő ellenzék a magyarországi politikai színtéren nem használhatja majd a kézelőből az adut, hogy igen, de mit szólnak a kettős állampolgársághoz a szomszédok?

Mit várhat a vajdasági magyarság az így előkészített miniszterelnöki találkozótól? Majd meglátjuk. Ha a magyar miniszterelnök megszívleli, amit a napokban Pásztor Istvántól hallott, akkor a Bajnai-Cvetković találkozó hozhat bizonyos eredményeket.

 A Vajdaságnak annyi…

 A VMDP Hírlevélben még május 11-én rámutattunk: őszre törvényt hoznak a fejlesztési régiókról. A szerb politikai színtéren induló alkotmányvitából akkor arra következtettünk, hogy ha Szerbiában körzetesítés lesz, Vajdaságnak a többi szerb régió között van a helye. Megállapítottuk: „Ezek után tehet úgy bárki, mintha nem értené a szerb politikusok üzenetét. Reménykedhet is, hátha mégis megtörténik a csoda, s a Vajdaság Belgrádban elakadt Statútumát, valaki előveszi a fiókból. Reménykedni lehet, csak nem érdemes”.

Nos, ma Tadić államelnök a Demokrata Párt főbizottsága előtt bejelentette: a párt számára a fejlesztés alapjául szolgáló körzetesítés elsődleges fontosságú feladat. Az erre vonatkozó dokumentumtervezet már el is készült.

Tadić szerint a jelenleg érvényben levő alkotmány „nem szentírás”, s jó alapul szolgálhat a szükséges módosításokhoz. Ennek megfelelően kijelentette, hogy „az illetékességek átruházásáról szóló törvény és a Vajdaság Statútumának kérdése is megoldódik. Beillesztjük őket a Szerbiai régiók kérdéskörébe”.

A Vajdaságnak tehát annyi…

Korhecz Tamás, magas rangú tartományi tisztségviselő, akinek nevéhez fűződik a Vajdaság multietnikus európai régiónak elképzelt Statútumának kidolgozása, már korábban visszavonult a projektumból. Miután látta, hogy a szerb alkotmány által előirányzott határidőre a vajdasági képviselőház elfogadta a Statútum tervezetét, de a szerbiai képviselőház Belgrádban mellőzi annak napirendre vételét, elegánsan hátra lépett. Kijelentette, hogy a mulasztásos alkotmánysértés ellen nincs orvosság. Hiába támadná meg a tartomány a köztársaságot az Alkotmánybíróságon, annak a döntését sem hajtanák végre.

Ma a sajtó arról tudósít, hogy Egeresi Sándor, a Vajdaság Autonóm Tartomány képviselőházának elnöke is visszavonulót fújt. Olyan szívhez szóló a naiv megnyilatkozása, hogy érdemes idézni.

- Hittem a statútum megszavazásában, de többé már nem hiszek. Hittem Szerbia európai jövőjében, most már kételkedem benne. Hittem a szerb vezetés bölcsességében, most kételkedem benne. De továbbra is hiszek Vajdaság polgárainak és hiszek Szerbia európai távlataiban – jelentette ki a tartományi képviselőház múlt évben a Tadić vezette „európai erők” választási győzelmét követően másodszor is mandátumhoz jutott elnöke.

 Naprakész autonómiakoncepcióra van szükség

 Nincs ok az elérzékenyülésre. A Magyar Koalíciót alkotó pártoknak mielőbb újra kézbe kell venni, s a Vajdaság autonómiájának kiiktatásával újra hadrafoghatóvá kell tenni a közös autonómiakoncepciót.

Több oka is lehet a sietségnek. A legfontosabb az, hogy mire a nyár végén felpörög a magyar pártok elleni demokrata hadjárat, már legyen újra EU-kompatibilis és a helyi körülményeknek megfelelő közös autonómiakoncepciónk, olyan dokumentum, amellyel védekezhetünk a nemzetközi politikai színtéren is.

Hiheti bárki is, hogy a szerb külügyminiszter a levegőbe beszélt, amikor Szabadkán olyas valamit mondott, hogy a VMSZ a köztársasági parlamentben nem képezi a mérleg nyelvét, s lévén, hogy Szerbia demokratikus ország, ha akar, ki is léphet a támogatók sorából? Aki csak egy kicsit is ismeri a szerb politikai színteret, az nem kételkedik. Tadić nem fogja annyiban hagyni, hogy a VMSZ „kötekedett” a költségvetés módosításakor. Vagy besorolja kengyeltartónak, vagy bizonytalan kimenetelű kemény politikai küzdelem kezdődik. Hiába engedett a végén a VMSZ, s hiába szavazta meg a költségvetést, mindenki tudja, hogy képviselői joggal emlegettek alkotmánysértést, hiszen a Vajdaság nem kapta meg a források hét százalékát. Holott azt az érvényben levő alkotmány szavatolja.

Ma már nem érdekes, hogyan vették rá Tadićék a VMSZ-t az engedményre. Az elismerés mégis a VMSZ képviselőit illeti meg, hiszen amíg hadakoztak, jogi szempontból igaz ügyet védtek igaz érvekkel.

A szerző a VMDP elnöke

 (Forrás: vajma.info)