vissza a főoldalra

 2009.06.05. 

Mindent Isten nagyobb dicsőségére!

Az alapításának négyszáz éves évfordulóját ünneplő Congregatio Jesu (angolkisasszonyok) szerzetesközösség három éven át rendezvénysorozatot tart. A jubileumot ünnepi hangverseny keretében nyitották meg Ward Mária halálának napján, 2009. január 30-án 16 órakor Budapesten, a Belvárosi Főplébánia- templomban. A rend hazai létrejöttéről, Ward Mária követőiről, s az általuk vezetett iskolákról Knáb Judittal, a Congregatio Jesu hazai tartományfőnöknőjével beszélgettem.

 – Először essen szó az alapítóról, Ward Máriáról, aki kezdetben klarissza volt, majd elhagyván a kolostort, egy katolikus női közösséget hozott létre a XVII. század Angliájában. Ez nem volt veszélyes vállalkozás?

 – De az volt. Máriában – aki egy York-környéki nemesi családból származott – már gyermekkorában felébredt a vágy a szerzetesi élet után. Tudni kell: ezekben az években az anglikánok véresen üldözték a katolikusokat – így Mária családját is, a nagymama börtönbe is került –, tehát Angliában nem működhettek kolostorok. Ezért Mária 21 éves korában, 1606-ban elhagyta hazáját és a flandriai St. Omer klarissza kolostorába lépett be. Azért, mert a legszigorúbb szerzetesrendbe akart belépni. Egy angol jezsuita atya irányította őt a klarisszákhoz. Egy év után azonban ráébredt arra, hogy nem ez a neki való hely. Ebben lelki vezetője is megerősítette. Mária azt szerette volna, hogy kórusnővérként zsolozsmát imádkozzon, s szemlélődő életet éljen. De erre nem volt lehetősége, csak a laikus nővérek közé vették fel. Naphosszat koldulnia kellett, ami egészsége rovására is ment. Elbúcsúzott a nővérektől, s ekkor azt gondolta, hogy angol lányok számára klarissza közösséget alapít. 1609 májusában azonban úgy érezte, hogy belső hang szólítja – ez volt a „glóriavízió”–, valami mást kell tennie. Visszatért Angliába, ahol nőként abban a korban modern apostoli tevékenységet folytatott, s titokban szervezte az egyház életét. Sokakat készített fel a szentségek fogadására, ápolta a betegeket, s elmondta, hogy hol tartanak „föld alatt” szentmiséket. Olyan betegeket is ápolt, akik időközben anglikánok lettek, de később hatására mégis visszatértek a katolikus egyház kebelére, s felvették a betegek kenetét. Londonban nemesi származású hölgyek csatlakoztak Máriához. Velük tért vissza 1610-ben St. Omerbe, ahol angol lányok katolikus nevelésére vállalkoztak. Mária megbizonyosodott arról, az a küldetése, hogy új szerzetesi közösséget alapítson, hiába mondták neki azt, hogy csatlakozzon egy meglévő regulához. 1611-ben Mária egy Isten-élmény útján azt hallotta: „Vedd a Társaságét.” Ez azt jelentette, hogy közösségét a jezsuiták rendalkotmánya, a Szent Ignác-i lelkiség szerint építse fel. Ez sok akadályba ütközött, de mégis hűséges maradt ehhez a belső hanghoz.

 – Kezdettől fogva Congregatio Jesu a közösség neve?

 – Nem, bár Ward Mária mindig szerette volna Jézusról elnevezni közösségét, de visszautasították Rómában, így Máriáról nevezte el a közösséget, melynek neve – magyarul – Boldogságos Szűz Mária Intézete lett. A II. Vatikáni Zsinat ösztönözte a rendeket arra, hogy térjenek vissza az alapító karizmájához. 2004. január 30-án az alapító szándéka szerint közösségünk felvette a Congregatio Jesu nevet, és teljes mértékben átvette a jezsuiták konstitúcióját.

 – Nálunk viszont a mai napig angolkisasszonyokként élnek a köztudatban. Máshol is így nevezték Önöket?

 – Angliában ez csak gúnynév volt, de Magyarországon és a német nyelvterületen így neveztek minket.

 – Milyen fogadalmat tesznek a közösség tagjai?

 – A szerzetesi hármas fogadalmat: engedelmesség, szüzesség, szegénység. Ezen kívül, most újonnan, visszatérve az alapkarizmához, van egy negyedik fogadalmunk, a pápának tett külön ígéret. Ennek letételére nincs minden nővér kötelezve.

 – Hány éves jelenleg a noviciátus?

 – Ahogy a jezsuitáknál, nálunk is kétéves. Létezik egy jelölt idő, aminek időtartama fél év és két év között van. Ezt követi a kétéves noviciátus, majd a minimum hat évig terjedő ideiglenes fogadalom ideje. Ezek alatt a fiatal nővér, ha úgy érzi, hogy a rend élete nem neki való, elmehet, vagy az elöljárója elküldheti. Az örökfogadalom viszont életünk végéig érvényes.

 – Már a kezdeti időkben Ward Mária több iskolát alapított Európában. Tanítórendről van szó?

 – A köztudatban tanítórendként élünk. Ez csupán leszűkítése a rendi alapkarizmának. Mi apostoli rend vagyunk, tehát bármilyen apostoli munka, ami az emberekben az Istenhitet elősegíti, a karizmánkhoz tartozik. Tény: Ward Máriának lehetősége a nevelés területén adódott, iskolákat is alapított, s nem is volt igény Magyarországon más apostoli munka kifejtésére.

 – Sokáig csak lányok nevelésével foglalkoztak.

 – Igen, mert a fiúk keresztényi nevelése a XVII. századra már megoldott volt. Elődeink ezt felismerték, s a lányok oktatását és nevelését tűzték ki célul. Pázmány Péter szorgalmazására települt meg az angolkisasszonyok apácarendje Pozsonyban 1627-ben, ahol leánynevelő intézetet hoztak létre. Az angolkisasszonyok pozsonyi intézetéről Pázmány így írt egyik levelében: „A jó Anyák a legnagyobb épületességgel tanítják a leánykákat jámborságra, jó erkölcsre és nőies foglalkozásokra.” Pázmány szerint az itt tanuló lányok jó anyák lesznek. Ha – írta a főpásztor – egy családban az anya vallásos, elkötelezett Isten iránt, akkor ezt adja tovább gyerekének. „Merem állítani, hogy a világ megreformálására csaknem fontosabb a leányok jó erkölcse, mint az ifjaké, mert mindnyájan édesanyánktól kapjuk az élet első irányvonalait, és amit a gyenge cserépedénybe beleöntünk, annak illata örökre ott marad”.

 – II. József rendelete mennyiben befolyásolta a működésüket?

 – Számunkra a „kalapos király”-nak a rendelete előnyös volt, mert mi az ő szemében hasznos rendnek minősültünk azáltal, hogy iskolát tartottunk fenn. Így a mai Váci utcai rendházunkat is II. József korában kaptuk meg. Ez előtte a domonkosoké volt.

 – Voltak iskoláik a trianoni határon túl is?

 – Néhány iskola és közösségi ház működött Felvidéken és Erdélyben, de a békediktátum után ezeket az intézményeket elvették tőlünk.

 – 1950-ben beszüntették működésüket Magyarországon.

 – Mi a szétszóratás kifejezést szeretjük használni. Néhány nővérnek sikerült Nyugat- Európába kijutni, de a többség – itt több száz rendtagról van szó – itthon maradt. Az idősek, akiket családjuk nem tudott eltartani, öregotthonba kerültek. Aki munkaképes volt, igyekezett magának megélhetést biztosítani. Előfordult, hogy még bányában is dolgoztak. A nevelés és oktatás területén egy-két nővér dolgozhatott csak, ők cigánygyerekekkel foglalkoztak. Más lehetőségük a nevelésben nem volt. Természetesen az államvédelmi hatóság rajtuk tartotta a szemét. 1950 után „föld alatt” a nővérek egyrészt egymással és Rómával tartottak kapcsolatot, másrészt új jelentkezőket is felvettek. Négy nővér a szétszóratás után lépett be és tette le fogadalmait. 1968-ban viszont egy „áljelentkező” lebuktatta a nővéreket, jelentett az államvédelmiseknek, s a novíciamesternő börtönbe is került. Ezt követően sokáig nem mertek nyitni a fiatalok felé. 1989-ben jött az első olyan nővér, aki jelöltnek jelentkezett.

 – A kommunista blokkban mindenhol betiltották a rendet?

 – Magyarország, Csehország, Szlovákia és Románia területén voltak régebben rendházak. Csehszlovákiában és Romániában is hasonló sors jutott a nővéreknek, mint nálunk.

 – Ezt a Váci utcai rendházat 1990-ben kapták vissza?

 – Ugyan kérem! Ez itt Budapest, s Demszky Gábor főpolgármester mindent megtett annak érdekében, hogy ezt a helyet ne kapják vissza a nővérek. Demszky azt mondta az 1990-es évek elején az ebben az épületben lévő egészségügyi szakközépiskola tanárainak: ne izguljanak, ameddig én főpolgármester vagyok, addig ide apácák nem térnek vissza. 1999-ben mégiscsak visszatérhettünk, de hosszú évekig az épület még nem lehetett a tulajdonunk. 2007-ben költözött ki az utolsó iskola a mi területünkről, a Postaforgalmi Szakközépiskola volt. A fővárosban így általános iskolát és gimnáziumot működtetünk. Mi nem csak Budapesten, hanem vidéken is oktatunk. Egerben – itt kezdtük meg 1990- ben az oktatást – általános iskolánk, gimnáziumunk és kollégiumunk, Kecskeméten leánygimnáziumunk és kollégiumunk, Piliscsabán pedig általános iskolánk és gimnáziumunk van, az utóbbi a Pázmány Péter Katolikus Egyetem gyakorló iskolája.

 – Gondolom nem csak nővérek tanítanak ezekben az intézményekben.

 – Természetesen sok civil tanít nálunk. Nem is lenne jó üzenete annak, ha csak nővérek tanítanák nálunk azokat gyerekeket, akik nem lesznek szerzetesek. A világi életről igazán egy világi elkötelezett katolikus tanár tud példát mutatni, tanúságot tenni.

– Hányan jelentkeznek évente a rendbe?

 – Kevesen. Egy nővér van csupán, aki ideiglenes fogadalmat tett.

 – Milyen lelki és milyen szakmai követelményeknek kell megfelelni? Szükséges a diploma?

 – Nem szükséges. Orvos, pedagógus és varrónő egyaránt tudna nálunk munkát találni. Az első kritérium a meghívásélmény.

 – Hazánkban ma igen sok katolikus egyházi és rendi iskola működik. Ezek milyen pluszt adhatnak a diáknak a mai világban, melyről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy keresztényi.

 – A világ sosem volt teljes mértékben keresztényi, még akkor is kisebbségben voltak a mélyen hívők, és igaz krisztusi módon élők, mikor a történelemkönyvek szerint katolikus volt egész Európa. Iskoláinkban – melyek egységes szemléletűek – olyan légkört igyekszünk megteremteni, amelyben természetes a tanulás, a fegyelmezettség, a megélt hit. Egy olyan értékrenddel találkozhatnak a diákok, ami örök érvényű. Ha ezt a tanuló magáévá tudja tenni, akkor elvégeztük legnagyobb küldetésünket.

 – A hároméves ünnepség milyen felkészülést igényelt hazánkban?

 - Nem szerettük volna túlvállalni magunkat, így minden évre szerveztünk egy nagyobb eseményt. Az ünnepség ideje alatt évente 5 napos zarándoklaton veszünk részt. Három szakaszban tesszük meg a Pozsony-Buda zarándokutat. A nyitórendezvényt a bevezetőben említette. A hangversenyen iskoláink énekesei és zenészei léptek fel, majd Ward Mária-díjjal jutalmaztuk kiváló tanárainkat, s akkor olvastam fel azok nevét, akik idén októberben részt vesznek Rómában a Nemzetközi Ward Mária ünnepen. 2010 februárjában a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán nemzetközi konferenciát rendezünk, mely a lelkiségünkről fog szólni. Mottója: „Vedd a Társaságét!” Erre a programra várjuk azokat a híveket is, akik érdeklődnek az ignáci lelkiség és Ward Mária iránt. 2011-ben pedig ünnepélyes szentmisét fogunk tartani.

Medveczky Attila