vissza a főoldalra

 2009.06.05. 

Százmilliárdos aszálykár, alszik a kormány

Százmilliárd forintos vagy azt meghaladó mértékű kára is lehet a magyar mezőgazdaságnak az idei aszály miatt – jelentette ki Budai Gyula, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (Magosz) igazgatója a Magyar Fórumnak.

– Ebben a helyzetben mit követelt a Magosz a kormánytól?

 – Már most súlyos károk érték a gabona- és a gyümölcstermelőket. A kalászosok ötven százaléka megsemmisült, és ha nagyon rövid időn belül nem lesz csapadék, a maradék is erre a sorsra jut. A gyümölcstermelők, akik nem tudják öntözni terményeiket, szintén nagy kieséssel számolhatnak. Ez már előrevetíti, hogy őszre a gyümölcs és a kenyér ára az egekbe fog szökni. Idén a tavalyi termésnek csupán a fele várható, ha lesz eső. A hiány miatt pedig jelentősen emelkedhetnek az árak, de még így is több mint százmilliárd forint kár fogja érni a gabona- és a gyümölcstermesztőket. Ezért követeljük a földművelésügyi minisztériumtól, hogy adja vissza a mezőgazdaságnak azt a 33 milliárd forintos elvonást, amit a Gyurcsány–Bajnai-kormány a földalapú támogatásból válságkezelés címén elvett a termelőktől. Komoly probléma az is, hogy az agrártárca megint nem készült fel erre az évre, ugyanis az öntözésre kiadott pályázatokat a Magyar Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) hét-nyolc hónapja nem képes elbírálni. A pályázók nem tudják megvalósítani a fejlesztéseket földjeiken. Magyarország megművelt területének jelenleg mintegy 8 százaléka öntözhető, azaz körülbelül 300 ezer hektár, ténylegesen azonban nem lehet megmondani, hogy mekkora területet is öntöznek. Ezek a pályázatok pontosan azért lettek meghirdetve az unió részéről, hogy nőjön az öntözött terület.

 – Mi a helyzet a vízgazdálkodással?

 – Azonnali intézkedésre van szükség. Jelenleg a magyar gazdák olyan vízgazdálkodási rendszerekbe vannak kényszerítve, amelyek nem működnek. A vízgazdálkodási társulások működését szabályozó törvényt teljes mértékben újra kellene fogalmazni annak érdekében, hogy megfeleljen a jelenlegi gazdálkodási követelményeknek. Mindenekelőtt a működést finanszírozó állami forrásokat kellene garantálni a társulások számára. A vízgazdálkodási társulások nem nyújtanak megfelelő szolgáltatást a gazdálkodóknak, pedig ők országosan és átlagosan 800 forintot fizetnek hektáronként a társulásoknak. A törvény szerint a vízgazdálkodásoknak különböző szolgáltatásokat kéne adni. Ha belvíz van, azt el kell vezetni, aszály esetén pedig oda kell vinni a vizet.

 – Miért nem működnek a vízgazdálkodási társulások?

 – Mert a vízgazdálkodási törvény egy elhibázott koncepciót fogalmaz meg. Azt se felejtsük el, hogy ez nem önkéntes, a társulás területén lévő gazdálkodónak kötelező belépni és fizetni. De a legmegdöbbentőbb az, hogy ilyen magas kötelező díjért nem kap szolgáltatást. A csatornák karbantartása, a műtárgyak, zsilipek felügyelete mind ezeknek a feladata lenne. A törvényben az szerepel, hogy a társulások működéséhez szükséges költséget a gazdák és a kormány közösen fizetik, de 2002, tehát az MSZP–SZDSZ-koalíció felállása óta a kormány nem fizeti ki a ráeső részt. A társulások ebből fakadóan működésképtelenné váltak. A gazdáktól beszedett díj arra elegendő, hogy a menedzsmentet kifizessék, és az irodákat fenntartsák. A vízgazdálkodások eszközeinek egy részét ráadásul bérbe adták az autópályák és más beruházások kivitelezőinek, így nem is tudnak szolgáltatni a termelőknek. Ezért mondja a Magosz, hogy ezt a törvényt, úgy, ahogy van, a szemétbe kell dobni, a rávonatkozó kormányrendelettel együtt. Egy olyan rendszert kell felépíteni, ami önkéntes alapon működik. A társulás menedzsmentjét a tagok, a gazdák választhassák meg, és amennyiben nem megfelelően működik, le is válthassák.

 – Van agrár kárenyhítési rendszer, az sem működik?

 – Ebbe a rendszerbe szintén kötelező a belépés a gazdák számára. Szántóföld esetén 800, gyümölcsös után 2000 forintot kell hektáronként befizetni. Viszont ezért a pénzért ugyancsak nem kap a gazda semmit. Ha jó a termés, azért nem kap, ha viszont ilyen aszályos idő van és elpusztul a termés, akkor sem jut kárpótláshoz. Az agrár kárenyhítési rendszer ez év januárjától él. A tavalyi fagykárnál volt egy kárenyhítési alap, ami önkéntesen működött, így aki nem lépett be, nem is kapott vissza semmit. Az új rendszer minden mezőgazdasági termeléssel foglalkozó részére kötelező, viszont van a törvényben egy rafináltság: hiába van aszály az országban, csak akkor jár kártérítés, ha a veszteség eléri az ország egész növénytermesztésének harminc százalékát. Például, ha a búzának és a kukoricának hatvan százalékát elviszi az aszály, de a gyümölcsösöknél van egy remek termés, akkor nem fog kijönni a harminc százalék, és nem jár kárenyhítés. Ez a rossz a rendszerben.

 – Mi lesz a pénzel, amit nem fizetnek vissza?

 – Zsebre teszik, ahogy szokták. Nem lenne ez rossz rendszer, ha biztosítási alapon működne, és külön kéne választani a termesztett növényeket. Búzára, kukoricára, minden terményre külön-külön.

 – Hazánk megművelt területeinek mindössze 8 százaléka öntözhető. Ez nagyon kevés.

 – Elő kell venni a Vásárhelyi-tervet. Le kell porolni, és sürgősen meg kell valósítani. Ebben részletesen benne van az is, hogyan lehet öntözhetővé tenni Magyarországot. Mégsem foglalkozik ezzel a kormány. Keresztülmegy az országon két nagy folyó. Miért nem használjuk ki ezt a lehetőséget? Magyarország kiváló adottságokkal rendelkezik. Nem arról kéne a kormánynak gondolkodni, hogyan privatizálhatják a vizeinket, hanem a gazdaságban kell hasznosítani ezeket az adottságokat. A megoldást már régen elmondtuk. Viszont 20 hektár öntözésének engedélyeztetése több mint százezer forintba kerül egy gazdálkodónak. Logikus törvényeket kell hozni a magyar mezőgazdaság védelmében, fejlesztésében, hiszen ez egy olyan ágazat, amely ki tudná húzni Magyarországot a válságból. Az agrártárca megint elaludt rendesen ennél az aszálynál. Gráf József miniszter úr három hete még arról beszélt, hogy rekord-gabonatermés várható. Nem tudom, honnan kapta ezt az információt, de mi rendesen körüljártuk az országot, és nem ezt tapasztaltuk. A megyék közül Szabolcs-Szatmár-Beregben, Hajdú-Biharban, Hevesben, Jász-Nagykun-Szolnokban, továbbá a Dunántúl nagy részén tragikus terméseredmény várható. Bács-Kiskun megye lassan sivataggá válik.

 – Tehát a Bajnai-kormány a mezőgazdaságból élőket sem kíméli?

 – Azonnali pénzelvonásokkal kezdte a működését. 33 milliárdot elvett, 7 milliárdot zárolt, ráadásul a vidékfejlesztési támogatásoknak – 1300 milliárdnak – csak a 16 százalékát tudták igénybe venni a gazdák. A pályázatok nem működnek. A tavaly októberben beadott öntözési pályázatokat a mai napig nem bírálták el. Romokban van a magyar mezőgazdaság, és csak kapkodás, hozzá nem értés jellemzi a kormányt.

 – Hogyan állnak a szociális boltok nyitásával?

 – Magyarországon szociális válság van, családok tízezrei élnek a létminimum alatt. A Bajnai- kormány brutális megszorító csomagjával újabb családok ezreit fogja válságba taszítani. Az áfa tervezett emelésével az élelmiszerek jelentős része drágulni fog, a lakosság fogyasztása csökken, a belső piacok beszűkülnek, és munkahelyek tízezrei szűnnek meg. A jelenlegi reménytelen helyzetben – ahová a szocialista-szabad demokrata kormányok juttatták az országot – egyre inkább megnő a jelentősége a Magosz által létrehozott szociális bolthálózatnak. A bolthálózat családok ezreit juttatta eddig is olcsó, jó minőségű magyar élelmiszerhez, és segített az idős, alacsony jövedelmű embereknek. A szociális bolthálózatot 2009. január 21-én indította útjára szervezetünk. Jelenleg országosan 25 bolt létezik. Májusban további 70 üzlettel bővül a hálózat. A szociális bolthálózat népi mozgalommá fejlődött, hiszen eddig közel 700 vállalkozó jelezte csatlakozási szándékát. Ez a nagy szám sikeres kezdeményezésre utal, másrészt viszont azt is jelenti, hogy a hazai kisvállalkozások óriási gondban vannak, mert sok vállalkozónak az utolsó szalmaszálat jelenti a bolthálózat. A szociális bolthálózat alternatívát biztosít az értékesítési gondokkal küzdő hazai termelőknek, a lakosság jó minőségű magyar termékekhez jut, egyben a csőd közeli helyzetbe került kisvállalkozóknak is segít. Nemcsak munkahelyeket őriz meg, hanem újakat is létrehoz.

 – Hány szociális boltot kívánnak nyitni?

 – Több száz szociális boltban gondolkozunk. A bolthálózat bővülése a belső fogyasztás növekedését fogja eredményezni, a belső piacok élénkülni fognak, ami gazdasági növekedést eredményez. Így munkahelyek ezrei óvhatók meg. A szociális bolthálózat ilyen mértékű kiterjesztéséhez már kormányzati segítség szükséges, de ezt a segítséget már egy új kormánytól kérjük. Új választásokra van szükség, amit a Magosz is támogat. A bővülő üzlethálózat ellátása már komolyabb logisztikát igényel, ezért az elkövetkező hetekben a Magosz Halásztelken létrehoz egy logisztikai bázist, amely a budapesti és a Pest megyei szociális boltokat látja el.

Oláh János József