|
 2009.06.12.
Válságmenedzserek
Valamikor
az 1980-as években egy tanáromtól – aki a szocialista gazdaságpolitika
fölényéről igyekezett meggyőzni hallgatóit – értesülhettem
először a válságmenedzsernek nevezett szakma létezéséről.
A kapitalizmus gyengeségeit ismertető oktató egyik előadása
ugyanis arról szólt, hogy miként juttattak csődbe a válságmenedzserek
néhány jobb sorsra érdemes amerikai légitársaságot, köztük
a nemzetközi hírű Pan Am-et is. A történet azzal kezdődött,
hogy az akkori olajválság következtében nőttek az üzemanyagárak,
viszont az utasforgalomban csökkenés mutatkozott, ami a légitársaságok
nagy részénél veszteséget eredményezett. Közülük néhányan
úgy próbálták leküzdeni a nehézségeket, hogy a munka átszervezésére,
nyereségessé tételére rendkívül magas bérrel válságmenedzsereket
szerződtettek. Először gyors és látványos siker lett a válságkezeléssel
megbízott szakemberek munkájának az eredménye. A cégek gazdasági
mutatói ugrásszerűen javultak, a kiadásaik jelentősen csökkentek,
a légi közlekedésben érdekelt vállalatok évről évre egyre
több bevételre tettek szert a válságmenedzsereknek köszönhetően.
Így telt el 3-4 év, ám aztán bekövetkezett a baj.
Megszaporodtak a balesetek, sőt halálos áldozatokat követelő
katasztrófák is előfordultak. Mint kiderült, a válságmenedzserek
munkája elsősorban abból állt, hogy a törvényi kereteket
kicselezve és minden ésszerűségi határt átlépve, lazítottak
a biztonsági előírásokon a költségek csökkentése érdekében.
Tehát felkutatták és beszereztették a legolcsóbb, de sokszor
kétes eredetű és bizonytalan minőségű alkatrészeket, az
egyes ellenőrzések, javítások, felújítások közötti időt
pedig jelentősen megnövelték. A repülőgépek kihasználtságát
ugyanakkor javították, vagyis a ritkább karbantartás ellenére
is több utat kellett megtenniük. Mindezek következtében néhány
évnyi látszatfellendülés után bekövetkezett a totális összeomlás.
Az érintett légitársaságok gépparkja leépült, alkalmatlanná
vált a biztonságos utasszállításra, miközben a felújításra
vagy a roncsminőségű repülők új gépekkel való pótlására
már nem volt elegendő a megtermelt nyereség. Korábban sikeres,
nagy múltú cégek jelentettek csődöt, és tűntek el mindörökre
a légi közlekedésből. Az önmagukat jól megszedő válságmenedzserek
pedig odébbálltak, hogy más iparágakat boldogítsanak. Ez a régi
történet a hazai balliberális kormányok tevékenységéről
jutott az eszembe, melyek felvállaltan szakértői a válságok
kezelésének. A kommunista gazdaságpolitika felsőbbrendűségének
egykori hirdetői mostanában egy egész nemzeten élik ki újonnan
felfedezett válságmenedzseri képességeiket. Országunkra nézve
hasonló eredménnyel, mint a vállalati költségtakarékosságot
a teljes összeomlásig, emberéletek feláldozásáig erőltető
amerikai elődeik.
Varga Imre
|
