vissza a főoldalra

 

 

 2009.06.12. 

Hisztéria a Felvidéken

Kül- és belpolitikai nagyüzem van Pozsonyban és Szlovákiában. Duray Miklóst kérdezem: jobban érzi magát, mint amikor letartóztatták a 80- as években vagy rosszabbul?

 – Két irányból kell megközelíteni ezt a kérdést. Akkor nagyon pocsékul éreztem magam, viszont bizonyos szempontból most is nagyon pocsékul vagyok. A két rossz érzés között nagy a hasonlóság, a rokonság. A rossz érzéseim a 80-as években, amikor kétszer is börtönbe kerültem, nemcsak fizikai, hanem lelki rossz érzések is voltak. Most elsősorban lelkileg érzem magam rosszul itt, Szlovákiában, de a Kárpát-medencében is.

 – Tőkés László említette a minap, hogy a kisantant országaiban növekedett a magyarellenesség, a magyarellenes támadás, hangulatkeltés, tehát nemcsak Szlovákiában, hanem Erdélyben és Délvidéken is.

 – Ez így van, noha teljes egyenlőséget nem tennék ezek között az országok között, mert nem indítékbeli, de megnyilvánulásbeli különbségek azért vannak. Ezek a különbségek azt is mutatják, hogy mely országban milyen szerepe van a magyarellenességnek, melyikben van kisebb vagy nagyobb súlya. Tény és való, hogy Szlovákiában van jelenleg a legnagyobb politikai súlya a magyarellenességnek. Sajnos a rendszerváltás óta is igen hullámzóan, de jelen volt a szavazatszerzésnek, a népszerűségszerzésnek egyik eszközeként a szlovák pártok részéről a magyarellenesség. Tehát van ennek egy ilyen propagatív vetülete is, de van egy mélyen, az érzésvilágban gyökerező vetülete is. Nem mindenki, aki magyarellenesen nyilvánul meg, zsigerileg magyarellenes, hanem csak mondjuk valamilyen cél szempontjából, de vannak nagyon sokan a szlovák közéletben, akik zsigerileg magyarellenesek.

 – Most úgy néz ki, hogy a Magyar Koalíció Pártját Szlovákiában agyba-főbe támadja Fico és Jan Slota.

 – Igen. Jan Slotától ezt megszoktuk az elmúlt 19 év alatt. Ficót erről az oldaláról korábban nem ismertük, később vált magyarellenessé, a 90-es években ilyen megnyilvánulásokat részéről nemigen tapasztaltunk. Amikor a pártja 1998-ban bekerült a kormánykoalícióba, együtt az MKP-val, utána vettük észre, hogy szaporodnak a magyarellenes megnyilvánulásai.

 – Tényleg lesz akkor Pozsonyban szerdán rendkívüli parlamenti ülés? És mi fog ott történni?

 – El tudom képzelni, hogy futballmeccshangulat lesz: üvöltözés. Éppen most tanulmányoztam azt a javaslatot, amit benyújtottak a Parlamentnek. Elképesztő. Olyan politikai javaslatot terjesztettek be, ami egyértelműen a Magyar Köztársaság ellen megy, a szlovákiai magyarok ellen megy, a Fidesz ellen, és a Magyar Koalíció Pártja ellen megy.

 – És tulajdonképpen mi a mi bűnünk?

 – Az, hogy vagyunk.

 – Ezt sejtettem. Egyszerűen fel nem foghatom, hogy amikor egy tényt állapít meg Orbán Viktor: nevezetesen, hogy a Kárpát-medencében magyarok élnek, és ők összetartoznak. Ebből miért kell cirkuszt csinálni?

 – Normális ésszel felfoghatatlan, hogy miért kell cirkuszt csinálni egy földrajzi elnevezésből, de hát ez úgy van, hogy most nem a megértő ember szól belőlem, hanem az értelmező. Akiknek a tulajdonjoga kétségbe vonható, azok mindenkitől tartanak – mert hátha az a tulajdonos –, aki esetleg azt mondja, hogy én is éltem ezen a területen.

 – Ezt még lélektanilag értem is, mert hisz’ a gyilkos mindig haragszik az áldozatra.

 – Ez csak lélektanilag értelmezhető, nem is egyszerű pszichoanalitikus módon, hanem a beteg ember megnyilvánulásainak a szintjén. Ez egy nagyon súlyos társadalomlélektani betegsége a szlovák nemzet egy részének, vagyis a politikusok egy részének.

 – Ezzel a bajjal a szlovákoknak kell elsősorban megküzdeniük, de mi van Á. Nagy Lászlóékkal? Kiszálltak az MKP-ből?

 – Még nem jelentették be, csak a parlamenti frakcióból léptek ki. Valószínűleg a jövő hét folyamán fogják bejelenteni a további szándékukat.

 – A magyar sajtó balliberális része Ficóék oldalára állt a napokban. Ma is van néhány ilyen írás a lapokban.

 – Lelkük rajta.

 – Ez az egész hajcihő a szlovák politika részéről összefüggésben van az európai parlamenti választásokkal, vagy a közelgő szlovák gazdasági válságra hajaz inkább ez az egész história?

 – Minden mindennel összefügg. Nyilván konkrét okokat is lehet keresni emiatt a lázas megnyilvánulás miatt, és minden bizonnyal összefügg a hétvégi EP-választással, de összefügghet azzal is, és nyilván össze is függ, hogy a szlovák kormánykoalícióban egyre-másra lepleződnek le a korrupciós ügyek, a csalások, a szabálytalanságok, törvénytelenségek. Legalább 5-6 olyan ügyre derült fény, ami önmagában annyira súlyos, hogy büntetőjogi eljárást kellene indítani…  

…Loptak az urak?

 – Saját zsebre dolgoztak.

 – Ön finoman fogalmaz.

 – Az erről való figyelemelterelés is oka lehet ennek a hisztériának, és az, hogy a makrogazdasági mutatók egyre rosszabbak. Az a szlovákiai csodának nevezett gazdasági fellendülés, ami néhány évig tartott, véget ért.

 – Szlovákia egyetlen húzó iparága az autóipar, ha ott becsap valami, márpedig becsap, szörnyű következményei lesznek.

 – Erre mondják azt, hogy Szlovákia gazdasági élete nem eléggé diverzifikált. Ez egy csúnya kifejezés, de ezt lehet rá használni. Hasonló volt a helyzet a kommunizmusban is. Szlovákiába telepítették a nehézipart, a nehézfegyvergyártást, és a 90-es évek elején ez teljesen összeomlott. A nagy gazdasági visszaesés Szlovákiában ennek volt köszönhető. Most kicsit fellendült a gazdaság 2004–2005-től, de ez egysíkú fejlődés volt az autóipar betelepítése miatt. Az autóipar éppen most csődközelbe jutott, ennek következtében megint nagy a visszaesés. Rosszul van felépítve a gazdasági szerkezet.

 – Mi van ebben a határozati javaslatban, amit most terjesztenek elő a pozsonyi parlamentben?

 – Elsősorban elítélni a magyar összetartozást, elítélni a Magyar Koalíció Pártjának jelenlegi vezetését és hisztériát kelteni Orbán Viktorral szemben. Pontosabban félelmet kelteni azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon egy olyan választás várható, amely Fidesz-többségű kormány alakítását fogja eredményezni.

 – Félelem szüli ezt a határozati javaslatot.

 – Igen, félelem, de nem a jogos félelem.

 – Jó munkát kívánok. Én csak azt tudom mondani, amit II. János Pál mondott, amikor megválasztották: ne féljetek!

 – Megyünk a bányába dolgozni.

 

Győri Béla

 

(Megjelent a Magyar Fórum 2009. június 4-ei számában.)