vissza a főoldalra

 

 

 2009.06.12. 

Kik azok a magyarok, akik nem tudják: mi a magyar érdek?

Van Szlovákiában egy magyar írásjelekkel írt napilap. Az írásjelek nyelvileg azonosíthatók, a lap tartalma és szelleme nem, mert elvész a globalizmus ködében, melyet a rossz lyukból fúvó szelek terelnek valahol Tasmánia és Grönland között.

 Ennek a lapnak van egy főszerkesztő helyettese, aki magyarul írja a nevét, de bevallása szerint (2009. május 27.) nem tudja, mi a magyar érdek. Ám legyen, felnőttként is lehet valaki ilyen. Csakhogy ez a személy évekig Londonban művelődött, ott pedig tudják mi az angol érdek. Minek volt ott, ha legalább ezt nem tanulta meg. Pedig olyan ez, mint a számtan. A képletbe a szimbólumok helyébe be kell helyettesíteni az ismert adatokat, vagy az egyenletben ki lehet számítani az ismeretlen értékét, és ha ezt helyesen tettem, meg van a megoldás. Ez a sima bőrű azonban mintha nem tanult volna aritmetikát. Talán ezért nem tudhatja mi a magyar érdek, pedig akár írástudatlanul is tudhatná, hiszen az apja is tudja.

 Az Európai Parlament képviselőinek választása előtti kampány során 2009. május 23-án délelőtt Esztergomban a FIDESZ és az MKP közös nagygyűlése zajlott ahol felszólalt Orbán Viktor, Csáky Pál és Bauer Edit is. Orbán Viktor beszéde kavarta fel a port, mert arról beszélt, ami a lényeg. A kommunista mellébeszélésekhez és hazudozásokhoz szokott füleknek azonban éppen ez nem tetszett. Emiatt hívták össze a pozsonyi parlament rendkívüli ülését is június harmadikára. Orbán kimondta, amit már korábban mások is, de csak őreá figyeltek fel: a Kárpát-medencei magyarok érdekképviselete az Európai Parlamentben attól függ, hány magyar jelölt szerez mandátumot – értsd ezen Romániában, Magyarországon és Szlovákiában.

 A szlovák politikusok egy része, ha ettől bevörösödik, nem csodálkozom, mert ők úgy viselkednek, mint a rózsaszínű kabátot ellopó tolvajok. Ha valaki rózsaszínű kabátról beszél a fülük hallatára, beremegnek, mert azt hiszik, leleplezték őket.

 Ugyanakkor nem értem, hogy mit nem ért ezen egy magyar újságíró, vagy mondjam úgy, hogy egy értelmiségi. A szlovákok nagy része, iskolai műveltségtől függetlenül érti ezt. Emlékezzünk vissza 2007 szeptemberére, amikor a pozsonyi parlament elfogadta a benes- rendeletek érinthetetlenségéről szóló határozatát. Az összes szlovák képviselő azonosan – a magyarok ellen – szavazott, függetlenül pártszínezetétől.

 Annyiban igaza van a magyar írásjelekkel íródó szlovákiai napilap főszerkesztő-helyettesének, hogy az Európai Parlamentben párttagságuk szerint szerveződnek a képviselők, de ez is csak részben igaz, mert ott nincs olyan szigorú frakció fegyelem, mint az országok törvényhozó testületeiben. A szolidaritás azonban annál inkább működik, ami átível a pártok közötti határokon. Ezért fontos ügyekben vagy nemzeti ügyekben, meggyőződésük szerint szavaznak együtt jobboldali, baloldali és liberális képviselők is. Hiszen a szlovák pártok képviselői is, akik szintén különböző frakciókban foglalnak helyet, egyöntetűen szoktak felszólalni a magyar kérdésben, pl. Bauer Edit ellen. Viszont Orbán Viktor nem csupán határtalan nemzeti elkötelezettségéből fakadóan hangsúlyozta, hogy az Európai Parlamentben szükséges a népes magyar képviselet, hanem azért is, mert a nemzet ügyében programszerűen elkötelezett népes jobboldali magyar képviseletre van szükség Strasbourgban.

 Márpedig a FIDESZ az MKP és az RMDSZ képviselői együtt ülnek a néppárti csoportban és nem mindegy, hogy hányan ülnek ott. Minél többen vannak, annál szélesebb körű kapcsolatot tudnak teremteni más képviselőkkel és meg tudják őket győzni a magyar ügy igazáról.

A fent említett írónak azonban az nem világos, mi a magyar ügy, vagy ahogy ő írja: magyarügy.  

Magyarügy volt akkor, amikor pl. a szlovák oktatási minisztérium által az uniós forrásokra kiírt iskolaépület-felújítási pályázatok során az első öt fordulóban egy magyar iskola sem volt nyertes. Magyarügy volt a magyar földrajzi nevek írása a szlovákiai magyar tankönyvekben. Magyarügy volt a délvidéki magyarverések sorozata. Magyarügy Malina Hedvig megveretéséből eredő kálvária. Magyarügy a dunaszerdahelyi fociszurkolók összeverése a szlovák rohamrendőrök által. Ezek az ügyek mind uniós ügyekké is váltak, és amiben sikerült valamilyen megoldást találni, vagy megakadályozni az ügy további elfajulását mind a magyar képviselők összefogásának köszönhető. Mint ahogy nekik köszönhető, hogy az EU készülő alapokmányába bekerült egy olyan mondat, ami szolgálhatja a kisebbségben élő magyar közösségek jogállásának a fejlődését, vagy hogy sikerült elfogadtatni az ún. Catania-jelentést, ami egyértelműen kimondja, hogy a hagyományos kisebbségi közösségek helyzetének a javítása az önkormányzatiságuk, tehát autonómiájuk biztosításával lehetséges.  

Ezekben az ügyekben a szlovák európai parlamenti képviselők egyöntetűen ellenünk foglaltak állást. A jelenlétünknek és a nemzetközi szolidaritásnak köszönhető, hogy sikerült eredményeket elérni, vagy megakadályozni a romlást.

Ennyi és nem több. Három évtizeddel ezelőtt a börtönbezárást kellett vállalni azért, hogy meg lehessen akadályozni a szlovákiai magyar iskolák felszámolását, mert csak így figyelt fel a világ a készülő disznóságra. Most képviselőket kell választani az Európai Parlamentbe ebből a célból is.

 

Duray Miklós, Pozsony, 2009. június 2.

 

(Forrás: duray.sk)

 

Szerk. megj.: A lap neve: Új Szó, a főszerkesztő-helyettes pedig: Czajlik Katalin.

Idézzünk hát Czajlik cikkéből: „Orbán észjárását nem azért kell elutasítani, mert apropót szolgáltat a szlovák nacionalistáknak, hanem mert deformált a látásmódja, félrevezeti a nyilvánosságot, korlátozva ezzel a határon túli magyar szavazó választási lehetőségét. A rendkívül ambíciózus Orbán számára nyilván csábító valamiféle összmagyar vezér szerepében tetszelegni, aki majd megmondja nekünk, hogy nekünk mi a jó. Ezzel paradox módon elsősorban a kisebbségi közösségek önrendelkezési jogát sérti, ami szöges ellentétben áll az autonómia eszméjével. Úgy tűnik azonban, Orbán Viktor számára ez a magyar érdek.”