vissza a főoldalra

 

 

 2009.06.19. 

Újabb bizonyíték

Hiába ígérgetett fűt-fát Traian Băsescu államfő, fölöslegesen fogadkoztak a kormánypárti vezetők, hogy megmutatják, miként kell Székelyföldet fejleszteni, s bebizonyítják, hogy az RMDSZ hatalmi pozícióban is keveset tett a régióért, a valóság igen gyorsan rácáfolt zengzetes szavaikra.

 Az első, nagyobb pénzelosztásnál kiderült, eszük ágában sincs bár egyetlen vasat fordítani a többségében magyarok lakta régiókra.

 Válság ide vagy oda, a Boc-kormány igen nagyvonalúan nyúlt tartalékzsebébe, és majd 150 millió lejt szórt szét a kormánypártoknak kedves településeknek. Történt mindez szinte titokban, csak most, június elején, a Hivatalos Közlönyben való megjelenés után került nyilvánosságra, s egyelőre nagyobb visszhangja nem volt, hisz mindenki az elnök recessziót előrevetítő riogatásával van elfoglalva. Tavaly ősszel a Tăriceanu-kabinet hasonló kampány-pénzosztogatásán hetekig rágódtak az újságírók, most, amikor nincs pénz, és félő, hogy ősszel már nyugdíjakra, fizetésekre sem telik, senkinek nem tűnik fel, hogy sok tízmillió kerül a helyi önkormányzatokhoz „folyó költségek fedezésére", s az összegnek negyedénél is kisebb része megy a válságban oly fontos beruházásokra. S történik ez mindannyiunk adólejeiből.

 Valójában meglepő az lett volna, ha a székelyföldi megyék megkapják az arányuk szerint nekik járó összeget, ha a célirányos támogatást nem csak a néhány román többségű településre irányítják. Az elmúlt hetek történései, a magyar intézményvezetők leváltása, a néhány meghagyott szakember teljes ellehetetlenítése, no meg a költségvetési pénzek visszaosztása, a beruházások támogatásának hiánya megmutatta a román hatalom Székelyföld-stratégiáját: igyekeznek teljesen háttérbe szorítani, ellehetetleníteni a régiót. Pedig, ha kicsit is okosak, maradnak az elején meghirdetett elképzelésnél, és azt bizonyítják: nincs, amitől a magyarságnak tartania, mindent megtesznek a térség fejlődéséért, biztosított jövőnk és megmaradásunk a jelenlegi közigazgatási rendszerben. Nincs szükség autonómiára, arra, hogy mi irányítsuk dolgainkat, megfelelő módon megteszik ezt a román állam képviselői. Csalóka, ideig-óráig működő dolog, de élét vehették volna az autonómiamozgalmak megerősödésének.

 Nem így történt. Lépten-nyomon bebizonyosodik, amíg Bukaresttől függ minden Székelyföldön, sok jót nem remélhetünk. Nincs súlyuk az álságos ígéreteknek, legyen szó bármiről, ami magyarokat érint: intézményvezetőkről, szakemberekről, pénzekről. Igazolódik, hogy erősítenünk kell az összefogást, folytatnunk a tiltakozást, a tüntetéseket, mert egyetlen esélyünk maradt: az autonómia.

 

Farkas Réka

 (Forrás: Háromszék)