vissza a főoldalra

 2009.06.19. 

Reneszánsz ember-Győrben

Albert Miklós Magyar Kézműves Remek díjas orgonaépítő mester sikeres szakmunkásvizsga után, hivatalosan 1983-ban kezdte el orgonaépítő- és javító tevékenységét. Ezt megelőzően azonban már készített egy kétmanuálos és pedálos 15 regiszteres, mechanikus orgonát. Ezután került Szakács István győri orgonaépítő mester műhelyébe, ahol a vizsgához szükséges gyakorlati időt töltötte. Az elmúlt 25 év során számos javítást, restaurálást végzett és 25 új orgonát épített. Szakmai fejlődése érdekében több külföldi cég munkájával ismerkedett meg: 1984-ben a zürichi Metzler orgonaüzemben (Svájcban), majd 1992-ben a rothenburgi orgonaépítőnél, Dieter Noeske-nél járt (Németországban). 1989-ben részt vett a szekszárdi Művészetek Házában felállított Jemlich orgona szerelési, intonálási és hangolási munkáiban. Minden tanulmányutat saját erőből finanszírozott. Munkájának különlegessége, hogy fiatalabb éveiben festészettel, grafikával és képzőművészeti technikákkal foglalkozott. Így a műhelyében javított, restaurált orgonák homlokzati rajzai, műszaki tervei minden esetben az adott hangszerre jellemző, egyedi kivitelben készülnek el. Fontos volt emellett egy európai szintű műhely létrehozása, mely jelenleg már lehetővé teszi a korszerű mechanikus orgonák megépítésével járó összes szakmai feladat megoldását. Ezért nagyon ritka a külföldi alkatrészek és fő egységek felhasználása az itt készült hangszerekben. A közeljövő legfontosabb feladata a szakmai színvonal és az elvégzendő munkák követelményeinek megfelelő szakembergárda megteremtése. Ennek érdekében is szeretne a mesterségre fogékony és alkalmas fiatalok szakmai képzésével foglalkozni. 1994-ben bocsátott útjára egy erdélyi fiatalembert, Bors Lászlót, aki műhelyében tanulta ki az orgonaépítő mesterséget és sikeres segédvizsgát tett.

Tagja a Győr-Moson-Sopron Megyei Kézműves Kamarának. 1994-ben sikeres mestervizsgát tett. Mestervizsgabizottsági tag. Az Egyházzenei Társaság orgonás tagozatának tagja. A Magyar Orgonaépítők Társaságának tagja. Nevéhez fűződik még a magyarországi orgonamotor gyártás gondolata és az elindulásban történő tevőleges segítség. 2001. október óta a szabadalmi eljárás végeztével bejelentett szabadalma van, Ajakregál néven.

Kiállítások és szakmai előadások:

2003. Öcs -orgonarestaurálás, Kapolcsi művészeti fesztivál katolikus templom

2004. Győr - Galgóczi Erzsébet városi könyvtár és kiállító terem „Életmű kiállítás”

2005. Monostorapáti. Kapolcsi művészeti fesztivál kiállítás és előadás

A mesterség népszerűsítése érdekében számtalan helyen tartott előadást.

Médiaszereplések: Petőfi Rádió, Fúzió Rádió, Győri TV, TV2, Duna TV, Katolikus Rádió.

 -Hivatásának, vagy szakmájának tekinti az orgonaépítést?

 -Hivatásomnak, mert maga a hangszer egy olyan kézműves művészi produktum, ami azt segíti szolgálni, hogy a nagy zeneszerzők műalkotása a legmagasabb szinten szólaljon meg. Ekkor az orgona, mint hangszer is műalkotásnak számít, melynek készítője olyan ember, aki hivatását már piciny gyerek korától fogva komolyan veszi. Először még nem tudatosul teljes egészében a gyerekben a hivatás és az azzal járó feladatsor, erre a fogódzók megtalálása után kerül sor. Ez akkor optimális, ha az adott személyt a Jóisten olyan tálentummal ajándékozza meg, ami az orgonaépítéshez alkalmassá teszi.

 -A régi rendszerben az orgonahangversenyek helyszíne főleg a templom volt. Tehát ön –gondolom – templombajáró emberként ismerte meg a hangszerek királynőjét.

 -Természetesen. Hivatásomnál fogva is sokat tartózkodom templomokban. Ha templomban dolgozunk, munkatársaimat mindig figyelmeztetem arra, hogy úgy viselkedjenek: egy szakrális helyről van szó. Az Úr mindenütt jelen van, de a templomban akkor érezzük igazán erejét, ha az oda betérők magukban hordozzák imádságukkal az Istent.

 -Milyen előfeltétel kell ahhoz, hogy valaki orgonaépítő legyen? Ismerni kell pl. az asztalos mesterséget?

 -Az a szerencsés, ha a jelentkező fiatal az általános érdeklődése mellett, egy asztalosnál kézműves szakmát tanul. A zene iránti fogékonyság is lényeges. Még a szakma tanulása közben is el lehet sajátítani a zenei alapokat. Tudjuk, hogy a legnagyobb orgonaépítőnk, a pécsi Angster József is asztalosként kezdte. Majd vándorló kézműves legényként bejárta Európát, hogy elsajátítsa a mesterséget. Így egy sokirányúan képzett, művelt emberként vált orgonaépítővé. Lett volna esélye arra, hogy Párizsban nagy karriert építsen, de hazája javáját akarta szolgálni. Pécsett, egészen az államosításig működött az orgonakészítő cége. Visszatérve az alapkérdéséhez: intuitív képesség kell hozzá, hogy előre tudjuk, mitől jön létre a sípok szép hangzásvilága. Ehhez zenei érzék, intonációs készség is szükséges. Ha látom már magam előtt, hogy mit szeretnék megépíteni, akkor lerajzolom. S a rajz már egy nagyon jó segítség lesz a további munkafolyamatok alatt. Érdekesség, hogy a hangszer megépítéséig az adatok nagy részét milliméter pontossággal a fejünkben őrizzük. Annyira bele kell mélyülni a szakmába, mint egy igazi színésznek, aki már a premier előtti főpróbán tökéleteset alakít.

 -Jó, ha valaki mesterré válása előtt művészettörténeti tanulmányokat is folytat?

 -Ha nem is intézményi keretek közt, de autodidakta módon fontos, hogy megismerjük a jelentős építészeti stílusokat. Ugyanígy nélkülözhetetlen a született esztétikai és vizuális készség. Jómagam rajzban és politechnikai ismeretekben ügyesnek mutatkoztam, s tanáraim ezért felfigyeltek rám, s külön foglalkoztak velem. Piciny gyermekkoromban már lerajzoltam az udvart, és szülőfalum tájait. Ezt követően szobrászkodtam, rajzoltam, festettem. Ez volt az egyik indulási pont az orgonaépítés felé, a másik pedig a barkácsolás. Kézművesek, szakmunkások, elektrotechnikusok keze alatt dolgoztam. Mindekét testvérem nagyon ügyes kezű ember, s annak idején a faluban mindent megjavítottak. Öcsém most is mellettem dolgozik. Családunkban benne van az alkotás iránti vágy.

 -A következőt olvastam az önök prospektusán: „a közeljövő legfontosabb feladata a szakmai színvonal és az elvégzendő munkák követelményeinek megfelelő szakembergárda megteremtése.” Tanít is fiatalokat?

 -Tanítok, s keresem az „igazgyöngyöket”. A minap hívott fel egyik erdélyi tanítványom, aki már profi orgonaépítő, s - jelenleg éppen egy kétmanuálos és pedálos mechanikus orgona építésén dolgozik - bejelentette, hogy a közeljövőben meglátogat. Segítségemet is kérte, mert Erdélyben nem minden kapható az orgonaépítéshez. Tavaly Erdélyben Berszán Lajos atyánál jártam, s ott egy gyimesfelsőloki zenében és kézművességben is tehetséges fiatalembert ajánlottak nekem. Gyimesfelsőlokon egy felsős gimnazista osztályban, majd 170 gyereknek egy kápolnában beszéltem arról: mit jelent számomra az orgonaépítő mesterség, s kiket várok tanítványomnak. Kértem, hogy aki hallja, adja tovább. Sajnos az a tapasztalatom, hogy a fiatalok körében a kétkezi munka nem örvend népszerűségnek. Tudjuk: ha a család – mint a legkisebb szociológiai egység – jól működik, akkor megvan rá az esély, hogy a társadalom is jól funkcionáljon. Viszont évtizedek óta azt halljuk, hogy a szülők azt mondják a gyereknek: tanulj, s akkor nem kell dolgoznod. Így elveszik a munka becsülete. Maga a kézművesség ott veszti el a nagyságát, s azért is halhat ki egy szakma, mert lenézik a munkát. Rendben van: tanuljanak a fiatalok minél tovább, de mi lesz akkor, mikor már oda fajulnak a dolgok, hogy a túlélésért dolgozni kell? Ha nem lesz mit eladni, mert nem lesz, aki elkészíti a tárgyakat, akkor a PR – menedzserekre, s az egyéb divatos szakmákat űzőkre sem lesz szükség.

 -Erről nem csak Erdélyben, hanem Kapolcson is beszélt.

 -Így van, a kapolcsi Művészetek Völgye fesztiválon is tartottam előadást. Olyan még nem fordult elő, hogy rögtön az előadásom után jelentkeztek volna a műhelyembe. Egy hosszabb érési folyamatról van szó. „Elhintem a magot”, s bízom benne, hogy később majd termőre fordul.

 -Ezeken az előadásokon feltették-e azt a prózai kérdést: megéri-e orgonaépítőnek lenni?

 -A rendszerváltás előtt, amikor a mesterség még csak megtűrt volt – akár az egyház -, butaságnak tűnt orgonaépítést tanulni. Nem is volt kinél tanulni. Önmagamnak, műkedvelőként kellett felfedezni a szakmát. Sokat olvastam, s rajzoltam, így készítettem el magánúton első orgonámat. Annyira beleszerettem a hangszerbe, s annak elkészítésébe, hogy végérvényesen eldöntöttem: orgonaépítő leszek. Első orgonámat Lehotka Gábor művész úr avatta fel. Ez az a korszak volt, mikor Lehotka Gábor nagyon közismert volt az orgonaművész szakmában. Így ő volt az, aki közreműködött az orgonaépítés újraindításában és orgonák restaurálásában. Pártkönyvének segítségével több, mint tíz orgona épült az országban. Tehát Lehotka pozitívuma, hogy párttagságát jó célokra használta fel. Még a Kádár-korszak időszakában a Zeneművészek Szövetségének összejövetelén volt ugyan egy merész kijelentése, miszerint az orgona elsősorban koncerttermi hangszer, de ezt a tévedését leszámítva vannak elévülhetetlen érdemei. Szerintem az orgona rendkívül bonyolult összetett és egyben sokoldalú hangszer, hogy a világon bármilyen magánszemély, bármilyen intézmény valaha is csak magának sajátítsa ki. Az orgona Krisztus születése előtt 225-ben keletkezett; Ktesibios görög feltaláló nevéhez fűződik az első hangszer megalkotása. Talán egy-két száz évvel készülhetett az első Magyarországon megtalált hidraulis (víziorgona), amelyet a római légiók vezéreinek szórakoztatására használtak. Királyi fejedelmi ajándékként a középkorban jelentős uralkodók udvarának kelléke volt. II. Constantinus bizánci császár például Kis Pipin frank uralkodónak küldött ajándékba orgonát, a középkorban az egyház először ünnepi körmeneteihez, később az orgonakarzaton énekvezetésre és énekkíséretre bevonta az orgonát a liturgiába. Ma pedig Magyarországon működik Európa legnívósabbnak tartott koncerttermi orgonája a maga 96 regiszterével, a Művészetek Palotájában. Visszatérve a kérdésre: minden eszközt megragadtam azért, hogy orgonaépítő legyek. Szükséges ehhez a mesterséghez az elhivatottság, s az, hogy senki sem tudjon lebeszélni céljaimról. Nem szükséges feltétlenül sztárként élni, az nem is biztos, hogy boldogít, nem úgy, mint egy olyan beteljesedett élet, mint az enyém. Ebben a szakmában nem leszünk sosem milliomosok, viszont nagyon nagy erkölcsi és szakmai jelentőséggel bír, ha valaki fenn tud tartani egy nívós orgonakészítő műhelyt, értéket, és nyomot hagy maga után.

 -Mikor vette fel a kapcsolatot Szakács István győri orgonaépítő mesterrel?

 -Az első orgonakészítésem után, mikor a vizsgához szükséges gyakorlati időt kellett letöltenem. Minisztériumi engedéllyel a nála eltöltött idő után sikeres magánvizsgát tettem. Ezt követően önálló vállalkozó lettem, s orgonaépítő céget hoztam létre.

 -Régebben főleg németek, szászok voltak a nagy orgonaépítők, mostanra megváltozott a helyzet?

 -Az orgonaépítészetben még mindig meghatározó a dél-német minta. A németeknél a barokk korban teljesedett ki tökéletesen az orgonakészítés. A romantikus és a klasszicista stílus már kevésbé befolyásolta a német orgonaépítést. Az orgonák felépítésében így nagyon változatni már nem lehet. A magyar orgonakészítők tehát sok újdonsággal nem tudtak szolgálni, attól függetlenül, hogy vannak hazai találmányok. Az enyém, lehet, a hangszínvilág változásához hozzá fog járulni. A tudományos és technikai forradalom az orgonaépítés területére is betört; mechanikus helyett pneumatikus orgonákat kezdtek építeni. S mikor az elektromosítás általánossá vált, elektromotorral hajtott ventilátor kezdte a levegőt termelni, elektro-pneumatikus vezérlésre állítottak át orgonákat. Ekkor a jó értelemben vett gigantománia nyert teret, s egyre nagyobb orgonákat kezdtek el építeni. A romantikában már a francia orgonaépítészet a meghatározó. Érdekes, hogy a nemzeti sajátosságok, habitusok megfigyelhetők az orgonaépítészeten is. Az északi orgonák hangja éles, szúrós, akár a jégcsap. A délieknél bő menzúrák vannak, a sípok melegebb hangokat árasztanak. Ezen kívül minden egyes mester egyénisége benne van a hangszerben. Gondoljunk bele, hogy egy hegedűnél is felismerhető, ha pl. Stradivari készítette a hangszert.

 -Gondolom éppen a német minta miatt járt ön a ’80-as évek közepén Svájcban és 1992-ben Rothenburgban.

 -A hazai ismeretek nem voltak számomra elegendők, ezért új szakmai megoldásokat akartam elsajátítani a külhoni mestereknél. Ezeket a tanulmányutakat magam finanszíroztam, úgy, hogy ne legyen deficit a családi költségvetésben. A külföldi mesteremberek annyira megkedveltek, hogy sok szakmailag titkos adathoz – műhelytitokhoz - juthattam hozzá. Ezek a mesterek nem csak az orgonát tervezik meg, s határozzák meg annak menzúráit, hanem a helyszíni akusztikai körülmények között minden adatot leírnak: mitől lett olyan a hangszer, amilyen. Ilyen adatokat kaptam meg pl. Svájcból.

 -Ahogy a régi cégeknél, önöknél is kell mestervizsgát tenni?

 -Így van. Meg kell alkotni a mesterdarabot. Ehhez szükséges, hogy széles látókörűek legyünk, s több európai mester műhelyében dolgozzunk, lessünk el a szakmai fortélyokat.

 -Olvastam, hogy külföldi alkatrészeket alig használnak műhelyében.

 -Nem olyan összeszerelő-üzem vagyunk, ami a külföldi alkatrészek árát ráterheli a megrendelőkre. Így az orgona ára sokkal drágább lenne. Mi viszont mindent létrehozunk a saját műhelyünkben. Minden szerénytelenség nélkül állíthatom: a hazai orgonamotor-gyártást én indítottam el Könyves úrral együtt Győrben. Ezt a szakma kezdetben bizalmatlanul fogadta, s két-három év múlva, amikor összevetettük a mienket a német berendezéssel, láthatták, hogy alig van különbség a kettő közül. Ekkor törte át a közönyösség falát a győri „Könyves és fia” orgonamotor-készítő cég. Erre büszke lehet Magyarország.

 -Életművére, vagy egyik munkájára kapta meg a Magyar Kézműves Remek díjat?

 -Ezt kiemelten a pannonhalmi apátság szentélyében lévő 260 éves kis orgona restaurálásáért kaptam. Akkor történt ez a restaurálás, mikor a győri kézműves kamara pályázatot hirdetett: minden szakmában lehetett kézműves remek díjra nevezni. Elfogadták nevezésemet, s a hangszeres kategóriában megnyertem a Magyar Kézműves Remek díjat, amit használhatok logóként reklámfelületemen.

 -Műhelyében a munkák nagy része géppel, vagy kézzel történnek?

 -Sok mindent lehet gépesíteni, de mivel a sípsorok egyedi méretekkel rendelkeznek, s minden orgona más és más, ezért egyensablont nem lehet használni. Mi minden orgonához egyedi sablonokat gyártunk. Géppel csak a darabok fő formáit adjuk meg.

 -Ebben az esetben mennyi ideig tart egy orgona építése? Vegyük példaként a miskolci református deszkatemplom orgonáját.

 -Annak a hangszernek az elkészítése kilenc és fél hónapot vett igénybe a tervezéstől a kivitelezésig. Az orgonamotor és a német cégtől hozott három nyers sípsor kivételével mindent mi készítettünk az orgonához.

 -Egy orgonaépítésnél mennyi időt vesz el a műhelymunka, s a helyszíni?

 -Műhelyünk olyan méretű, hogy ott műszakilag az orgona teljesen elkészülhet, s kaphat ún. alapintonációt, s a majd a helyszíni akusztikához igazodva állítjuk be a sípok végleges hangi értékeit. Tehát a műhelyben szinte 95 %-ban meg lehet építeni a hangszert. Az mindig a helyszíni adottságoktól függ, hogy mennyi időt vesz el a nem műhelyi munka. Ha különleges terepről van szó, akkor az orgonaszekrényt a helyszínen kell megformálni.

 -Gyermekei mivel foglalkoznak?

 - Veronika leányom ügyesen rajzol, s most Angliában kertépítészetet és virágkötést tanul. Nóra lányom óvodapedagógia szakot tanult, jelenleg saját gyermekeit neveli, később pedig visszatérve a munkájába az óvodában az apró gyermekpalántákat igazítja, „nyesegeti” jó kertész módjára. Fiam orgonaművész, s a közeljövőben Stuttgartban kapja meg második diplomáját. Mindhárman tehetségesek, szorgalmasak; büszke vagyok rájuk.

 -2005-ben megalkotta a zenélő boradagoló orgonasípot. Milyen kapcsolat lehet a borászat és az orgonaépítés között?

 -A templomban a bor és az orgonasíp is szakrális kellék. Egészséges fogyasztás mellett a bor jókedvre derít, énekeltet. Az orgona a kereszténység életében nagy jelentőséggel bír és segíti az énekhang minél előnyösebb érvényesülését, tehát az is énekeltet. Ez a szerkezet segíthet ünnepeinket szebbé és érdekesebbé tenni. Egyesíti a régi kézműves értékeket a mai modern technikával. Tehát egy digitális zenélő szerkezet került megalkotásra. A zenei programok pedig részenként távkapcsolóval kikereshetőek. Ezt a szerkezetet lehet használni borászati eseményeken, ünnepi asztalokra felállítva, sőt készíthető hagyományos orgonasípokkal felszerelt formában is, automatikus zenélő mechanikával.

 -Hogyan látja egy neves orgonaépítő mester a hazai kulturális életet?

 -A hazai orgonakészítő szakma nem panaszkodhat. Sok szép megbízatást kapott minden magyarországi jeles cég, mid javítás és restaurálás, mind új orgonák építése terén. Jelenleg cégemnek másfél évre előre van munkája. Ha ez a tendencia nem változik, cégünk át tudja menteni a szakmát a túlsó partra. Mind az egyház és egyben az orgonák gazdái, mind az orgonaépítők, orgonaszakértők, egyházzenészek, orgonaművészek az utóbbi húsz évben nagyon sokat tettek azért, hogy az orgona, mint a kézművesség egyik legművészibb kézműves terméke megfelelő rangot foglaljon el az egyházi zene és zeneművészetben használt hangszerek között. Ennek ellenére sok tennivalónk van még, ha az észak-nyugati és északi demokratikus berendezkedésű államokat vesszük alapul mintának. Az orgona és az orgonakultúra iránt való érdeklődés növekedéséért Varnus Xaver is sokat tett a maga módján. Észre kell venni, hogy az orgonakultúra a reneszánszát éli, ezért erősíteni kéne az egyházzenei képzést. Általánosságban: olyan dekadens áramlatokra lehet felfigyelni, ami a kultúra prostituálódásához vezet minden kulturális téren. Kezd általánossá válni, hogy valódi akusztikus orgona helyett az olcsóbb, elektronikus, digitális hangkeltésű orgonával veszik le a lábukról a megrendelőket. Rövidtávon olcsó, hosszú távon zenei igényesség és zenei ízlés romboló hatása van. Mind a Magyar Orgonaépítők Társasága, mind a magam nevében mondhatom, hogy a magyarországi orgonaépítészet eddig elért eredményeihez képest mindenki magasabbra szeretné tenni a mércét, még ha a körülmények nehezülnek is. A mindennapi hajtás, munka szünetében töprengjünk el azon: mi az amiben hibáztunk, s mit tudnánk egyénileg tenni Magyarország felvirágoztatása érdekében.