|
 2009.06.19.
Győzelmek és kudarcok
Könyvheti séta a Vörösmarty téren
A
jó Supka Géza 80 évvel ezelőtt helyesen gondolkodott és
cselekedett, amikor a magyar könyvhét szervezéséhez látott.
80 éve szüntelenül egy évben egyszer ünnepeljük a magyar könyvet,
a regényt, a verset, a történelmi műveket meg egyéb okosságokat
betűbe öntve. Az idén is vártuk a könyvhetet. 20 év óta ezt
a néhány napot Püskiék sátra előtt töltöm, Csurka dedikálásánál
„ministrálok”, és figyelem a könyvbarátokat, a fel és alá
hullámzó tömeget. Püski Sándorról, a csaknem százesztendős
könyves szentről majd később néhány sort, meg a könyvhét
Csurka-i újdonságáról, a Budapest–Baja–Tel-Aviv című könyvről
egy-két információt.
Egyszóval
néztem a sokadalmat napokon keresztül. Az első ismerős arc,
aki rögtön feltűnik, Paul Lendvaié, mellette két emberrel odébb
Pető Iván, a másik oldalon meg az író Vámos Miklós. Paul
Lendvai könyvét már korábban ismertette a magyar közszolgálati
televízió, perceken keresztül beszéltek róla, és szólt könyvéről
maga a szerző is. Lendvai könyvének címe beszédes: Magyarok.
Győzelmek és kudarcok. Bizony, bizony, az elmúlt 60 évben is
voltak kudarcok. Vajon mennyi része volt ezekben a kudarcokban
Lendvainak? A könyv nyomán erről nem tudok számot adni, mert
valószínű, semmi kudarcot nem ismer el a Bécsbe távozott
Lendvai úr. De hát neki is megvan a létezett szocializmusban a
maga története. Lendvai könyve legalább öt-hat sátorban feltűnik.
A Kossuth Könyvkiadó sátrában is, ahol megtaláltam Agárdi Péter
könyvét, ez az írás Fejtő Ferenc Testámentumáról beszél.
Sétáltak az emberek a könyvhéten. Előttem baktatott párjával
a híres szociológus, Gombár Csaba. Nem ment oda a sátrakhoz,
csak megmutatta magát a közönségnek, mint a fiatal lányok a
faluban, a misén. Sétaparádé a könyvhéten. Igaz is, nem
tudom, miről írna most Gombár Csaba, hiszen az utolsó nagy lélegzetvételű
írása, a Késbak évekkel ezelőtt jelent meg a Kritika című
folyóiratban, és a Késbak című könyvet Hankiss Elemérnek, a
Magyar Televízió egykor volt elnökének ajánlotta. Érdemes
elmondani, hogy ez a Késbak érdekes mű volt. Azt kutatta a
szerző, a szép terítékű asztalon mi célt szolgált a késbak?
Arra helyezik a kést és a villát, hogy ne legyen szaftos az
abrosz? Nem lehet, mert az arisztokraták nem ettek pörköltet.
És ezernyi kérdést járt körül a talentumos szerző, még Várszegi
Asztrik pannonhalmi főapátot is megkérdezte, mi a késbak létének
oka. Úgy emlékszem rá, Várszegi Asztrik nem adott egyenes választ.
Nem is csodálkozom, hisz a főapát úr nem arisztokrata családból
származik, miként maga Gombár Csaba sem. Honnan tudná tehát,
hogy mire való az asztalon ez a kis ékszer. Bár rájöhetett
volna Gombár, az éles szemű szociológus, hogy a késbaknak
akkor lett vége, akkor tűnt el az asztalokról, amikor műanyagból
kezdték gyártani ezt az eszközt. Na most én régen tudom, mert
megtanultam dr. Száva János kanonok pápai titkos kamarás
asztalánál, hogy a késbaknak, ha ezüstből van, semmi értelme.
Akkor se, ha aranyból. A késbak azért létezett, egyszerűen azért
volt, mert csinosan mutatott az asztalon. Csak szép volt. A szép
meg istenigazából nem forintosítható. Ezért nem is tudott a
harmincoldalas tanulmányban épeszű választ adni a feltett kérdésre
Gombár Csaba. Így hát sétálgatott a könyvhéten könyv nélkül
fel és alá. De sétáltak ott más híres-neves úriemberek is.
A Magvető kínálatánál meg jót szórakoztam. Lendvai ott is
jelen volt – már könyvileg. De a többi híresség is: Vámos
Miklós. Az ám! Vámos Miklós a következő könyveket kínálta
a Magvető sátránál:
1.
Utazások erotikában – alcím: Ki a franc az a Goethe? 2. Apák
könyve. 3. Anya csak egy van. Vámos könyvét egyébként nem a
Magvető adja ki, hanem az Ab Ovo. Engem leginkább a könyv alcímére
adott megfogalmazás ragadott meg: Ki a franc az a Goethe? Értem
én a címadást, a petit (magyarul pöti) burzsoá meg akarta hökkenteni
a kispolgárt. Nem sikerült Vámos Miklósnak, mert csak a
nyegleség jött át könyvének címén. Ki a franc az a Goethe,
mi köze Vámos Miklósnak Wolfgang Goethéhez? Vámos megírja a
szép könyveit az erotikáról, róla meg leírhatják szépen a
méltatásban, hogy új könyve jelent meg a szép pöcsű, fél
marékkal köpő Vámos Miklósnak. De haladjunk tovább a sátrak
között. Spiro könyve, a Feleségverseny. Milyen lehet egy feleségverseny?
Nem tudom, mert ezt a könyvet nem olvastam. És hogy mi a
legnagyobb könyvsiker 2009-ben, azt abból vezettem le, hogy
melyik könyv dedikálásánál vártak a legtöbben. Most elárulom.
A könyv címe: Mit keresett Isten a hálószobában? Szép élmény
a Nap Kiadó sátra. Ők mutatják Domokos Mátyás Leltárhiányát.
A feledhetetlen szerkesztő és irodalomtörténész sorozatának
67. darabja ez, s ez a könyv magáról Domokos Mátyásról szól,
aki elhunyt. Nagy ember volt. A kiadónak méltó ötlete és
gyakorlata, hogy megjelentette a Domokos Mátyásról szóló könyvet.
Ez a kiadvány még a Népszabadságnak is feltűnt, noha a
napilap soha egy sort nem írt le Domokos Matyiról, most, halála
után még ők is megtették. A Nap Kiadónál dedikált „Gigi”,
Németh László lánya, Németh Magda. Itt dedikált Kodolányi
Gyula, Ágh István, Lator László és Csoóri Sándor. Volt tehát
kifogástalan minőség is ezen a könyvhéten. Ezt csak azért írom
le, nehogy igazságtalan legyek. De engem leginkább szórakoztatott
ez a könyvhét. Rengeteg új kiadóval találkoztam. De kezdjük
a régiekkel. A MSZMP egykori kiadója, a Kossuth Könyvkiadó
teljes mértékben átlényegült. Képzeljék el, az egyházakkal
és a kastélyokkal foglalkoznak a Kossuthosok. Mutogatják a
Pannonhalma egyházi kincsei című könyvet meg másokat is. Aztán
megjelent a Csokoládés finomságok című opusz, de az semmi, kézbe
vettem az Emlősök atlaszát, egészen pontosan a Magyarországi
emlősök atlaszát is. Istenem, hogy halad a világ. Hogyan
jutottunk el a renegát Kautzkytól a magyarországi emlősökig?
Az új kiadók egyikének Könyvmolyképző Kiadó a neve, de van
ám Szamárfül Könyvkiadó is. Hogy ne beszéljek a Jaffa kiadóról.
Azt nem tudtam eldönteni, hogy most a zsidó Jaffáról van szó,
vagy a narancs jaffáról van szó. Mellette ékeskedett a Jószöveg
Műhely. Ugye, költői lett a kiadói világ Magyarországon?
Visszatértem hát Püski Sándorhoz. És fáradtan lerogytam a székre.
Megérkezett Sanyi bácsi, fia hozta ki a nagy öreget a könyv ünnepére.
Azonnal tömegek vették körül Püski Sándort, a nagy idők
nagy tanúját és nagyszerű könyvkiadóját. Halkan beszélt az
öregúr, mert a hangokat is nehezen hallja. De én a szemén láttam,
hogy a sok ismert arcra hogyan villant a tekintete, és hogyan
mosolyodott el. Mindenkit köszöntött és nyugtázta a találkozót
szelíd arcával. Rám is vesztegetett egy kedves mosolyt. Jobban
örültem ennek a találkozónak, mint a Vörösmarty téren sétáló
mindenféle ember látványának. Csurka István mindennap egy órát
kint ült. Könyv könyv után, alig emelte fel a kezét, volt
dolga a dedikálással. Legújabb gyűjteményes könyvét, a
Budapest–Baja–Tel-Aviv-ot dedikálta, ebben a kötetben
jelentek meg a szerzőnek a Magyar Fórumban hétről hétre írt
jegyzetei. Ott volt a könyvei között a Minden, ami van három kötete,
ott volt a Fesztiválkandúr és ott volt az életrajzi regénye,
az Esztéta és Az áldozat imperializmusa. Mondtam is az írónak,
most már a dedikálásért szedjél sordíjat, mert sokat írsz.
Nevetett, és folytatta fáradhatatlanul. A leggyakrabban
elhangzott kérdés: Tessék megmondani, mi lesz. Sejtelmes mosoly
helyett – mosoly volt ugyan, de válasz is –: „Egy hazug
gondolat a világban végérvényesen lelepleződött”. Püski sátránál
dedikált többek között dr. Tóth Judit. Remekbe szabott könyvet
írt meg és illusztrált. A koptokról, az apostoli üzenetekről
és a magyar Szent Koronán elhelyezett fő igazságról írt könyvet.
Belelapoztam a könyvbe, és az olvasottaktól az ember izgalomba
jött. Érdemes lesz róla szólni lapunk rovatában, a Könyvtárunkban.
A könyvhét véget ért, megrendezték a rendezők a könyvek éjszakáját,
ahol sört csapoltak. Volt éjszaka és jópofaság. Bár éjszaka,
a sötétben nehéz olvasni, hülyéskedni viszont lehet.
Győri Béla
|
