|
 2009.06.24.
Megjelent a Magyar Fórum XXI. évfolyamának 25. száma!
Csurka István: A
Nemzetellenesség Holdingja (2-3.oldal)
Ki az, aki bizonyos afelől, hogy a választásokon győztes új
kormány rendszerváltást fog végrehajtani. Hogy egyáltalán képes
rá? Mármint „ebben a nemzetközi helyzetben”, vagyis a
Nemzetellenesség Holdingjának uralma alatt. Talán a legmegrögzöttebb
Fidesz-hívek közt sincs ilyen. A tájékozottabbak, a hangadók
beérik a kormányváltással is, mondván könnyebb és jobb lesz
minden, s ez kétségtelenül így van, így lesz, de ezek is tudják,
valahol a lelkük mélyén, hogy a magyar megmaradáshoz, az agóniás
ágyból való felkeléshez több kell: teljes rendszerváltás és
nagytakarítás. Mindennek, ami történik, magyar érdekből
fakadónak kell lennie. De a tisztán magyar érdek ütközik a
nemzetközi érdekkel, az uralkodó kisebbség érdekével, a bankérdekkel.
A magyar érdek érvényesítéséért harcolni kell. A gyökeres
változás utáni vágy milliók lelkében él. Elnyomva és
behavazva, alaktalanul és sejtelemszerűen, mert másként nem élhet.
Milliók fogalomkészletéből ugyanakkor eleve hiányzik már ez
az igény, mert kinyomták a lelkéből, elkommercializálták,
plazásították. A sikertelenségek is közönyössé tették a
mindennapi megélhetésért küzdő embert. A Holding nyomorral
kormányoz, sikerélményt von el és ezzel öl. Mégis, a magyar
siker vágya létezik. Mindennél hatalmasabb erő is lehetne egy
kedvező történelmi pillanatban. Mozdításra, értelmes szabadságra,
egy kis gyarapodásra, de a Holding lebetonozza, mint a szarkofág
a csernobili atomerőművet.
Utolsó döfés a turizmus szívébe
Bánki Erikkel, az Országgyűlés
sport- és turisztikai bizottságának elnökével beszélget Oláh
János József. (4.oldal)
- A kormány turizmusellenességét több tény is bizonyítja.
Ennek csak az utolsó eleme a mostani adótervezet, mert 2002-ben
a turisztikai célirányzat, amelyből a fejlesztéseket lehetett
biztosítani, elérte a harmincmilliárd forintot, 2004-ben a felére
csökkentette ezt az összeget, majd megszüntette a Széchényi-
tervet, amelynek a legnagyobb kedvezményezettje éppen a
turisztika volt. A marketingre 2002-ben még kilencmilliárdot
fordíthattunk, ma csak négy és fél milliárdot. Nálunk áfaemelésekkel,
adóemelésekkel terhelik a turisztikai ágazatot, Európában
mindenhol, a válság ideje alatt, adókedvezményeket vezetnek
be, támogatásokkal igyekeznek segíteni, mi pedig a cafeteria
rendszer, és az üdülési csekk megadóztatásával.
Amit lehet, még lenyúlnak a
MÁV-vagyonból (4.oldal)
A maradék MÁV-vagyon értékesítését
és a közszolgáltatás szűkítését célozza az a kormány-előterjesztés,
amelynek részleteit az egyik napilap szelőztette meg. A kormány
tervéről Fónagy János szakpolitikust kérdezte Oláh János József.
Minden vagyontárgyat, ami nem tartozik a pályavasút működéséhez,
át akarnak vinni a vagyonhasznosító alakulatba, aminek az a célja,
hogy a közel másfél évszázada felhalmozott állami MÁV-vagyont,
benne a MÁV-osok filléreiből összerakott intézményrendszert,
dobra verjék. A mai viszonyok között az ingatlanértékesítés
szintén hibás döntés. Áll az ingatlanpiac, illetve áron alul
tudnák csak értékesíteni a vagyontárgyakat. Millió sebből vérzik
ez az ötlet, de az egészből az derül ki, néhány példa
ismeretében, hogy ki fogják mazsolázni a legnagyobb értékű
ingatlanokat a fővárosban és néhány megyeszékhelyeken. Tehát
ez nem egy generál MÁV ingatlanhasznosítás, mert azt képtelenség
néhány hónap alatt megcsinálni. Ez az ingatlanvagyon a jövő
záloga. Gondoljunk csak a MÁV-székházra. Kiköltöztek egy méregdrága
bérelt ingatlanba, és a székház eddig még ott áll a MÁV
tulajdonában, de ki tudja meddig.
„Kegyelemből” akasztófa
(5.oldal)
Június 5-én a Komárom-Esztergom
megyei Császáron felavatták a falu egykori plébánosa, a munkáshatalom
által 1919-ben kivégzett Wohlmuth Ferenc szobrát. (Medveczky
Attila írása.)
„A kirendelt védő Szabó András enyhítést kért, mivel a
golyó általi kivégzés túl hangos, inkább a csendes akasztást
ajánlja.” Ez aztán az igazi cinizmus! A történelemből
ismerjük, így az aradi vértanúk históriájából is, hogy a
golyó általi halálra ítéltetés enyhébb büntetés a bitófánál.
A vörös terror embereinek a gőgje nyilvánult meg ebben a kivégzésben.
Azt akarták, hogy a fájdalmas, kötél általi halál legyen a
„büntetése” a plébánosnak. Szalai Gábor tatai plébános
atya emlékező beszédében kiemelte, hogy a plébános vértanú
volt, s nem arról van szó: egy véletlen szerencsétlenség áldozata
lett volna, vagy rosszkor volt rossz helyen. Wohlmuth atya
tudatosan vállalta a vértanúságot. Miért? Tudta, ha elmenekül,
akkor másokat fognak kivégezni.
Fuzárium a búzában? –Győri
Béla írása (7.oldal)
Bemondta az MR1 Kossuth rádió reggel, hogy az ez évi búzák
20%-a fuzáriumos. A fuzáriumtól meg beteg lesz az ember. E nagy
veszély okán a híradás napjára titkos tanácskozást hívtak
össze az illetékesek meg a tudósok, egészen pontosan az OÉTI.
Megtárgyalták, mi a teendő. Adós vagyok azzal, hogy
megmondjam, mi az OÉTI: az élelmezéstudománnyal foglalkozó
tanács. Ahogyan a hírt hallottam, rögtön rájöttem a lényegre.
Még meg sem kezdődött az aratás, már verik le a búza árát.
Az aratás nálunk hagyományosan június 29-én, Péter-Pál
apostolfejedelmek ünnepén kezdődik. De a lényegi kérdés: mi
van ezzel a fuzáriummal? A fuzárium a búza gombabetegsége. Ettől
megbarnulnak a kalászok, csak szaporodnak, és képesek mindenféle
betegséget okozni. Például azt mondja a tudomány, hogy nyitott
gerinccel születik a gyerek tőle, meg nemzésképtelenséget
okoz. Ronda gomba ez a fuzárium. Tehát itt van, meg nem mondom már
hány évszázada. Azt viszont tudjuk a fuzáriumról, hogy mint
minden gomba, nedvességben szaporodik és terjed. A fuzáriumhoz
eső kell, méghozzá sok. De azt tudjuk, ez évben nem volt eső.
Ez évben sajnos aszály volt. Nem nagy aszály, de aszály,
mondhatni közepes. Mifelénk, a Kárpát-medencében az első
kiadós csapadék május 22-én hullott le. Addigra, ha soványkán
is, de a búza megnőtt. Mondják, ennek ellenére 4 millió tonna
búza termése lesz az országnak. Ami parasztosan számolva hektáronként
átlagban 35 mázsa hozamot jelent. Nem jó, de nem is rossz. A
dolog lényege, hogy a fuzárium nem fészkelhetett a kalászokba.
Ezért a búza minősége jó lesz, mondhatni acélos, és majd
vihetik megint külföldre – hála Istennek – javító búzának.
Focisikerek – Kovács
Attila írása (7.oldal)
A külföldön légióskodó magyar futballisták közül is többen
zártak kimagasló idényt. Közülük elsőként talán Dzsudzsák
Balázst kell megemlíteni, hiszen az eindhoveni magyar kitűnően
teljesített a bajnokságban, annak is főleg a tavaszi szezonjában.
Igazán nem rajta múlott, hogy bár a PSV a bajnoki cím megszerzésének
reményével vágott neki az idénynek, végül trófea nélkül zárta
a tavalyi évet. Dzsudzsák góljaival és gólpasszaival nemcsak
állandó csapattaggá nőtte ki magát Eindhovenben, de
kulcsemberévé is vált a PSV-nek. Ez, vagyis a kulcsemberré válás
a célja Huszti Szabolcsnak is, aki az elmúlt évtized magyar átigazolási
slágerét szolgáltatta azzal, hogy az UEFA – kupagyőztes
Zenit Szentpétervár csapatához szerződött. Sokan féltették
és féltik Husztit, mondván: kicsit talán nagy ugrás volt a
Bundesliga középmezőnyéhez tartozó Hannoverből az európai
élcsapatok egyikéhez igazolni. Ám Husztit is meg lehet érteni,
hiszen ilyen szintű csapat évek óta nem tett ajánlatot magyar
labdarúgónak, azaz hatalmas vétek lett volna elszalasztani ezt
a káprázatos lehetőséget.
Magyar identitás a davosi síszemüvegben
(9.oldal)
A nemzeti identitás háttérbeszorulása Magyarországon különösen
érzékeny pont. A magyarság végső eltűnése, a herderi jóslat
beteljesülése belátható közelségbe került. Ebben a
rendszerben a nehezen besorolható magyar nyelv és kultúra csak
felesleges problémát jelent. A szláv közösségnek a magyarok
nem jelentenek semmit, az angolszász kultúra nem is nagyon értesült
a kis nép „másságáról”. A Gulász, Puszkász,
dzsipszimjuzik hármasban kimerült a magyarságról szerzett tudás
még az értelmiség köreiben is. A német kultúrkör pedig örül,
ha maga is megússza a globalizációt. Az értelmes, munkaképes
fiatalok alkalmazkodóképessége határtalan. A leromlott – és
tegyük hozzá korábban sem brillírozó – oktatási rendszer közvetítette
magyar kultúrában az ifjabb korosztály egyre nehezebben tud
megmártózni és a masszív globális adalék egyre mélyebben járja
át az ifjú lelkeket. Ehhez hozzájön a davosi emberek között
megtalálható kecsegtető megélhetés. Már akkor is, ha egy-egy
világpolgár kiszolgáló személyzetébe sikerül bejutni. Vajon
milyen identitású az a budapesti születésű fiatal, aki
Londonban – mondjuk – éppen Csányi Sándor fiával ül egy
irodában és mint valamelyik óriásbank hitelbírálója szabadságát
Davosban tölti síeléssel? Vajon – miközben a márkás szöszmösz
mackófelső ujjával tisztítja a síszemüvegét –, mit lát a
lencsében visszatükröződő arcon? Egy büszke pesti srác vonásait,
aki feljutott a csúcsra, vagy az aranygalléros új nép
balzsamos, finom bőrét?
Ihos József kabarészerzővel
beszélget Medveczky Attila (12.oldal)
– Baj, hogy ma nem kell a
tv-knek egy hasonlóan szellemes műsor, mint a Szeszélyes évszakok
volt, s egy művelt, sziporkázó műsorvezető, mint Antal Imre
volt?
- Nem az a gond, hogy vannak olyan csatornák, ahonnan az ilyen stílusú
műsorok hiányoznak. A gond, hogy sehol sincs ilyen műsor… Az
a csatorna hiányzik, aminek olyan műsora van, melynek szereplőire
fel lehet nézni, akik „modellek” lehetnek. Nem szidom a
kereskedelmi tv-ket, csak azt hiányolom, hogy a már említett műsort
nem látom sehol. Egy csatorna igazgatója pedig nem a minőséget,
hanem a nézettséget tartja szem előtt.
Szőcs Zoltán: A haza és
fiai (15.oldal)
A fővároska egyetlen utcából áll, amely, mint a giliszta bele,
húzódik végig a településen, és várja a naponta 3-4 hajónyi
turistát, mint éltető pénzforrást. Itt akadtam rá egy aprócska
fotógalériára. Tulajdonosa, a 60 és 70 közötti ősz férfi
csakis saját műveit árulja. Nisziroszon született, itt él, és
egyedül csak itt fotózik, sehol máshol. Életművét Niszirosz-
szigetének fotózása teszi ki. Bár némileg helyesbítenem
kell: az egyetemes emberi életet, a születéstől a temetésig
ívelő sorsot, a gyermekkor, a szerelem és a vénkor
pillanatait, a világmindenség szépségét és erejét fejezik
ki fotói, de mindezt csakis nisziroszi miliőben. Számára
Nisziroszon kívül nincs világ, csak ez van. Nem az a lényeg,
hogy a pultja mögött üldögélő, barátságos öregember
szorgalmas fotós volt-e, hanem az, hogy egy helyben volt képes
bevárni és meglátni az Isten teremtette világ minden csodáját
és misztériumát, mert ráérzett: nem az lát sokat, aki
sokfele megy. Ezért nem csupán fényképész, hanem igazi, alázatos
művész, akinek hitelét egy Nisziroszon leélt, és mégis
teljes élet pecsételi meg. Görögország iskolapéldája a nagy
titoknak: múltat a nemzet, nemzet a múltját tartja életben.
Sajátos szimbiózis ez, megszakadása esetén a feledés mélységes
kútjába hullik nemzet és múlt egyaránt.
Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!
|
