|
 2009.06.26.
Harsányi-darab a Broadwayn
Olyan
még nem fordult elő a magyar színháztörténetben, hogy egy
magyar szerző darabját, magyar színészekkel angol nyelven játsszák
a Broadwayn. Egy versenyről van szó: 200 színházból 45-öt válogatta
be. Európát egy spanyol, egy francia és mi, az Újpest Színház
képviseljük.
Harsányi Gábor színművész,
író 1945. június 15-én
Budapesten született. 1964-1968 között a Színház- és Filmművészeti
Főiskolába járt. Karrierje a Thália Színház társulatánál
indult (1968-1979), majd a Mafilmhez került 4 évre (1979-1983).
1983–1989 között a Nemzeti Színház tagja volt, 1982-ben a
Karinthy Színház egyik megalapítója és társigazgatója lett.
1995 óta a Vidám Színpadon dolgozik, elsősorban komikus
szerepekben. Népszerű szinkronszínész. Jelenleg az Újpest Színház
művészeti vezetője.
Főbb
filmszerepek: Fiúk a térről,
Én vagyok Jeromos, A halhatatlan légiós, Jó estét nyár, jó
estét szerelem, Hekus lettem, Kakuk Marci, Állítsátok meg
Arturo Uit, Egy óra múlva itt vagyok, Az öreg, Néró a véres
költő, Palacsintás király, Kojak Budapesten, Irgalom,
Naszreddin Hodzsa, Illetlenek, Égig érő fű, Csodatopán,
Linda-sorozat, Öregberény-sorozat, Família Kft.-sorozat, Szeszélyes
család-sorozat.
Főbb
színpadi szerepek:
Őrnagy
(Örkény:Tóték), George (Steinbeck: Egerek és emberek) Svejk (Hasek-Burian:
Svejk) Mercutio, Lőrinc barát (Shakespeare: Rómeó és Júlia)
Szmirnov (Csehov:Medve) Corbaccio (Jonson: Volpone) Lickcheerse
(Shaw: A szerelem ára) Hetedik esküdt (Rose: 12 dühös ember)
Evelyn Farrant (Moon: Hulla-hopp) Szerebrjakov (Csehov: Ványa bácsi)
Puzsér (Molnár: Doktor úr), Willie Clark (Neil Simon: Napsugár
fiúk),
Rendezései:
Ady és mi (emlékműsor az Újpest Színházban) (társrendező
és szereplő), „Ami megmarad”, Shakespeare: Rómeó és Júlia,
Steinbeck: Egerek és emberek, Harsányi: Család az interneten,
Harsányi: Királytörténet, Camoletti: Anna csak egy van,
Bencsik Imre: Kölcsönlakás.
Főbb
művei:
C.C.
Kicker álnéven: Johanna és a médium, Johanna és a Dreher
utcai gyilkosság. Botrány a Sportcsarnokban (novellák, 1987),
Meghódítjuk Amerikát (musical 1986) Börtönszínház (színmű
1986) Lassú halál folyosója (regény 1987) Menekülés Erdélyből
a Szentföldre (regény 1988) Szentföld rabjai (regény 1989)
Sztriptíz bár a cityben (színmű 1991) Más és Más (színmű
1995) Kék bolygó (musical 1997) Mindhalálig Szex (zenés vígjáték
1999) Isten szeme mindent lát (szatíra 2000) Király Történet
(musical 2001).
Nevét
viseli a 2002-ben alapított újpesti tehetségkutató és
kommunikációs stúdió, melynek igazgatója. Az Újpest Színház
művészeti vezetője. Elismerései: Filmkritikusok Díja (1973),
Jászai Mari-díj (1974, 1987), SZOT-díj (1975).
-Tudtommal már gyerekkorodban szerettél színészkedni
és focizni. Dr. Sipos Béla, a PTE rektorhelyettese nyilatkozta
anno: „A Medve utcai általános iskolában a legjobb barátom
Harsányi Gábor volt, akiből később színész lett, és egy
Budavári Béla nevű fiú. Hatéves korunktól fociztunk. Harsányi
Gábor már akkoriban kitűnt a színészi képességeivel. Egyik
alkalommal beteget jelentett, és még én is megrémültem, olyan
szörnyű állapotban volt. Megkérte a tanárnőt, hogy engedje
haza, és én pedig kísérjem el. Ahogy a sarkon befordultunk, máris
elkezdtünk focizni, kiderült semmi baja nem volt.” Ez valóban
megtörtént?
-Ez valóban így történt. Nagyon szerettem a Medve utcai
iskolába járni, s kiváló osztálytársaim voltak. Számtalan
alkalommal fociztunk a grundon. Emellett versmondó-versenyeken
vettem részt sikeresen. Minden szerénytelenség nélkül mondom:
1957-ben, a forradalom leverése után olyan módon szavaltam el a
Himnuszt, hogy az egész iskola zokogott.
-Sokszor használtad-használod fel különböző élethelyzetekben
színészi adottságaidat?
-Az életben nem
vagyok olyan jó színész, mint a színpadon, vagy a filmvásznon.
A reflektorok fényében szeretek lubickolni. Nem követtem el több
csínytevést, mint amit általában egy életrevaló diák.
-Mindig is színész akartál lenni, vagy a sport is felvetődött?
Tudtommal karatéztál is.
-Így van. Nagyon
szeretettem a küzdősportokat, bár a karatézás később lépett
be életembe, mint a színészet. A színészi pálya nálam összefüggött
az íróival. Már a gimnáziumi évek alatt írogattam. Másodikos
koromtól – a Budai Nagy Antal Gimnázium növendéke voltam -
egy kiváló irodalmi önképzőkörbe jártam. Ezt a társaságot
Rádics Károly, kiváló pedagógus vezette. Ő nem csak a versek
és az irodalom szeretetét sugározta felénk, hanem tehetségkutató
is volt. Rádics tanár úr felhívta a figyelmemet arra, hogy a Rádió
pályázatot hirdet Így írunk mi címmel. Erre a pályázatra az
önképzőkörben felolvasott novellámat küldtük be. Nem kaptam
meg az első díjat - második, vagy harmadik lettem. Abban az időben
a Rádió Ifjúsági Osztályának szerkesztője Padisák Mihály
volt, s neki nagyon tetszett az írásom. Azt mondta: dramatizálni
fogja novellámat. Be is hívtak a dramatizált változat felvételére,
ahol Bodrogi Gyula adta a hangját annak a figurának, akit én
megálmodtam. Ettől a perctől kezdve egy hatalmas szerelem
indult el részemről a színház és a színészet irányába.
Ekkortól jártam színházakba, s gyűjtöttem a repertoárt.
Negyedikes koromban pedig felvételiztem a Színművészetire.
-Kezdetben is álnéven írtál? Hiszen két írásod
Kicker név alatt jelent meg.
-Akkor még nem, csak mikor végzett színész voltam, s túl
voltam az első nagy filmjeimen. Az első két krimimet írtam álnéven.
-Miért? Szégyellted? Ciki volt?
-Nem, de akkor élt egy negatív előítélet a
krimi-irodalom irányába. Kissé ponyvának tartották, lenézték.
-Miért
kezdtél el krimit írni? Sok Holmes-történetet olvastál?
-Szerettem a klasszikus krimiket, de esetünkben a fantáziám
elengedéséről volt szó. Egy krimiben el lehet engedni a szörnyű
indulatokat. Szerepelhet egy gonosz betörő, egy zseniális
detektív is a műben.
-Ilyenkor mindkét figura benned volt? Tehát egyformán
beleélted magad a gyilkos és a nyomozó alakjába? Sőt úgy is
kellett gondolkoznod, mint pl. egy rablógyilkosnak?
-Ez egy félelmetes téma, hiszen azt feszegeted: milyen
technikával írok. És eltaláltad…Egy színésznek azért is
izgalmas írni, mert a mű visszaolvasása közben a dialógusokat
el lehet játszani magamban. Az a színész, aki több tucat remek
szerepet játszott el, érzi, ha egy dialógusban valami hibázik.
Tehát önkritikára is van lehetőségem.
-Szüleid hogyan
fogadták azt, mikor bejelentetted: színész szeretnék lenni.
-Édesapám jogász
volt, s a háború előtt is gyakorolta mesterségét: polgári
peres eljárásokban ült a bírói székben. 1945 után családom
elég nehéz helyzetbe került, mert apám kikerült a bíróság
kötelékéből. Csak 1958-tól bíráskodott újra, a „polgári
feljebbvitélnél.” Édesapámnak is köszönhető, hogy létrejött
a Gobbi Hilda nevéhez fűződő színészház és színészmúzeum.
Testvérem édesapámat követte a pályán. Édesanyámban
viszont művészvér csörgedezett. Ő– Isten nyugosztalja – többször
megkért rá, hogy erről ne beszéljek, de nem bírom most sem
megállni, hogy ne szóljak arról: házassága előtt Rákosi
Szidi színiiskolájába járt. Feleki Kamillnak volt csoporttársa.
Tehát művészi vénámat édesanyámtól örököltem. Ő nagyon
örült annak, hogy álma bennem megvalósult, s támogatott is.
Szüleim megnézték fellépéseimet, s apám is nagyon büszke
volt rám. Annak idején nagyon nehéz volt bekerülni a Színművészetire.
Kétezer felvételizőből kb. harmincat vettek fel, s húszan végeztünk.
Tehát nagyon erős volt a követelmény. Édesapám úgy érezte:
hiába vagyok tehetséges, nem fognak felvenni. Elsőre felvettek,
és a Simon Zsuzsa-Gáti József által vezetett osztályba kerültem
be. Simon Zsuzsa a színpadtechnikára, míg Gáti József beszédtechnikára
tanított minket. Csak a hála szavaival tudok visszaemlékezni róluk.
Gáti nagyon szigorú volt hozzánk, s ezért morzsolódtak le a
színihallgatók. Erről írtam egy novellát is, melynek témája
benne van a Börtönszínház c. darabban is.
-Majd’ 10 évig a Thália Színházban játszottál. Ez a
Kazimir-korszak volt?
-Pontosan. Kazimir
erősen baloldali gondolkodású ember volt, de mindig kiállt a társulata
mellett. Arra is megvolt a lehetősége kapcsolatai révén, hogy
nyugati kortárs irodalmat hozzon be a színházba. El kell
mondani, hogy ez az egész nem csak Kazimir érdeme volt. Az
igazgató mellett állt egy neves dramaturg, író, rendező:
Gosztonyi János. Gosztonyi ismerte az akkori nyugati új hullám
drámáit, s ő ajánlotta ezeket a műveket Kazimirnak. Az
igazgató pedig kiharcolta a darab bemutatását a nagy tilalom
ellenére.
-Négy éven át a Mafilmnél voltál.
-Abban a
korszakban olyan filmeket készítettek velem, melyeket a mai
napig vetítenek. Biztos vagyok benne, hogy ezekből az alkotásokból
egy-kettő örökre fennmarad. Amikor a Jó estét nyár, jó estét
szerelem c. filmet forgattuk, azt mondta Pécsi Sándor kollegám:
„egy színész az élete folyamán sok sikert könyvelhet el magának.
Ám olyat alakítani, ami több generáció tetszését is
elnyerheti, nagyon nehéz. Figyelj oda erre a filmre, mert ebből
ilyen sikert tudsz kovácsolni.” S valóban ez a film „tartja
magát.”
-Az Én vagyok Jeromos és az Egy óra múlva itt vagyok
c. sorozat DVD-n is megjelent.
-Fiam mondta, hogy az Egy óra múlva itt vagyok c.
sorozatot nagyon sokan töltik le a netről. Az MTV honlapjára rákattintva
is meg lehet nézni néhány filmemet.
-Az Egy óra múlva itt vagyok sorozatban partnereid voltak-
többek közt – Bessenyei Ferenc, Kállai Ferenc, Sinkovits
Imre, Venczel Vera, Őze Lajos, Márkus László, Gyenge Árpád,
stb. Ez egy propaganda-film volt?
-Úgy emlékszem,
hogy nem volt az. Egy történelmi film volt, reális háttérrel.
-Filmjeidet nézve
feltűnik, hogy a legkisebb szerepeket is profik játszották. Ez
ma nem „divat”. Ez is a siker titka?
-Hogyne! Mára valóban
megváltozott a helyzet. Mivel a televíziós csatornák többsége
elsősorban az anyagiakra figyel, így nincs szükségük képzett
színészre. Azt mondják ezek a médiumok: mi bárkiből sztárt
tudunk kreálni. Addig futtatják az illetőt a képernyőn, addig
írnak róla bizonyos lapok, míg nem lesz ismert személy belőle.
Ennek ellenére azt látom, hogy nagyon sok tehetséges fiatal
van.
-S nekik van lehetőségük arra, hogy ismertek legyenek?
-Az ismertséghez nem biztos, de ahhoz, hogy megéljenek talán.
Észrevették, hogy ma nem elég egy vasat tartani a tűzben. Több
diploma kell ahhoz, hogy meg lehessen élni. Természetesen felvetődik
az a kérdés is, hogy erre nem mindenkinek van anyagi fedezete.
Akinek van lehetősége, az vállalkozást indít el, vagy elindul
Nyugatra. Ez utóbbit azért tartom lényegesnek, mert nekünk
akkor ez tiltva volt. Le volt zárva a határ. Ma egy fiatal
elmehet castingolni a milánói Scalaba is, ha akar…
-A történelemben nincs olyan, hogy „ha”. Játszunk
el mégis a gondolattal: ha nem lett volna vasfüggöny, az említett
színészek mind Magyarországon maradtak volna? Akkor is ilyen nívós
színészgárdánk lett volna?
- Nem hiszem.
Biztosan néhányan Nyugaton is szerencsét próbáltak volna. Ez
a lezárt határnak talán egyetlen előnye volt.
-Egyszer azt
nyilatkoztad: „vallom, addig kell sztárnak lenni, amíg az
ember fiatal.” Tehát sztárok voltatok?
-Nem abban az értelemben, ahogy ma sztár lehet valaki egy
kereskedelmi televízióban. Sztárságunknak az volt a jele, hogy
a jó alakításunk miatt szerettek az emberek. Szerencsére ez az
érzés elkísér napjainkig. A siker és a szerencse fémjelezte
a pályámat. Elénekeltem a „Rézmozsarat vegyenek” c. számot,
máris leadták a Rádióban, s ebből is siker lett. Néha ma is
hallható ez a dal. Többen mondják fiaiknak: „nézd meg ezt a
színészt, az ő alakításain nőttem fel.”
-Tanítok,
szinkronizálok és az Újpest Színháznak vagyok a művészeti
vezetője. Emellett egy tehetségkutató stúdióm is van, ami
nagyon jól prosperál. Ami hiányzik, az egy olyan átütő film,
vagy tévéjáték, melyben testre szabott szerepet játszhatnék
el. Ehhez Jöjjenek most a fiatalok! Stúdiómból nagyon sok
tehetséges fiatalt engedtem útnak. Egyesek szinkronstúdióba
kerülnek, mások színházakba, de vannak, akik tévésorozatokba.
-Egyszer azt nyilatkoztad: „hiszek abban, hogy egy színésznek
a végletektől a végletekig kell tudni játszania.” Ezt bővebben
kifejtenéd?
-Mindig hittem
abban, hogy egy színésznek a legkönnyebb varieté számtól a
legnehezebb drámai monológig mindent el kell játszania. Egy bohózatban,
s egy Shakespeare-drámában is remekelni kell. Vagy akár egy
Csurka-darabban. Csurka István egyik remekével, a Ki lesz a bálanya?
cíművel debütáltam; Csüllöghöt alakítottam a Thália
kamaraszínházában. Onnan tanultam meg pókerezni…
-Az egyik darabod, a Börtönszínház idén nyáron a
Broadwayre kerül.
-Ez hatalmas öröm számomra, mert olyan még nem fordult
elő a magyar színháztörténetben, hogy egy magyar szerző
darabját, magyar színészekkel angol nyelven játsszák a
Broadwayn. Ez az előadás meghívásra ment. Bekérték tőlem a
szövegkönyv angol fordítását, majd a darab angol nyelvű előadásának
videofelvételét is. Egy versenyről van szó: 200 színházból
45-öt válogatta be. Európát egy spanyol, egy francia és mi,
az Újpest Színház képviseljük. Erre nagyon büszkék vagyunk.
Gondoljanak csak bele: ez a kis, szegény színház kikerül a
Broadwayre, egy nemzetközi színházi fesztiválra.
-A díszleteket innen viszitek ki?
-Csak egy részét,
az egyszerűbbeket.
-Hány előadás lesz a darabodból?
-Július 28-ától
augusztus 2-áig minden nap játsszuk a June Havoc Theatre-ben a
Prison Theatre c. kétszereplős kamaradarabot. Arra kérem a
Magyar Fórum szerkesztőségét, olvasóit, amerikai előfizetőit,
hogy adják hírül baráti és ismerősei körükben ezt az eseményt,
s aki teheti, nézze meg a produkciót, s szavazzon is rá, hiszen
egy versenyről van szó. Azt azért nem hiszem, hogy olyan nagy
színházak mellett megkapom az első díjat, de megvan rá az esély,
hogy a producerek, menedzserek és kritikusok felfigyelnek ránk,
s így máshová is meghívást kapjunk.
Medveczky
Attila
|
