vissza a főoldalra

 2009.06.26. 

Németh László: VII. Gergely

(Evangélium Színház)

Németh László darabjait mostanában igencsak ritkán állítják színpadra, ezért katartikus, szívüket, lelküket megtisztító élményre vágyódó nézők kettős ünnepet ülhettek az idei virágvasárnapon, április 5-én, ugyanis ez a jeles nap nem csupán az Úr Jézus jeruzsálemi bevonulását és a nagyhét kezdetét jelentette nekik, hanem még azt a csendes boldogságot is, hogy este mutatták be a VII. Gergelyt az Evangélium Színháznak otthont adó Duna Palotában. Az Evangélium Színházat 1990-ben alapította három – református, evangélikus és unitárius – felekezet tagjait tömörítő Protestáns Közművelődési Egyesület. Ez egyház- és színháztörténeti szempontból is úttörő jellegű elgondolás volt, tudniillik Magyarországon még soha nem működött olyan színház, ami - ahogyan a neve is mutatja - örömhírt szeretne hozni az embereknek, mert a humánum megélésének lehetőségét, a szépség, a jóság és a szeretet messze sugárzó energiájának továbbítását tűzte ki céljául. Indulásuk óta mind a mai napig Udvaros Béla a művészeti vezetőjük, akit az Evangélium Színház értékközvetítő- ás átadó hivatásáért 2005-ben Magyar Örökség-díjjal tüntettek ki. Évente két bemutatót tartanak, az egyiket húsvét környékén, a másikat a reformáció emléknapja, október 31-e tájékán. Az Evangélium Színháznak 19 éves fennállása alatt nem a VII. Gergely az elsőként műsorára tűzött Németh László-drámája, hanem A két Bolyai, a Galilei és a Nagy család után a negyedik. Németh László ezt a művét 1937-ben írta, ősbemutatóját 1939. május 13-án tartották Tímár József főszereplésével a Nemzeti Színházban. Majd 1975. január 10-én, Marton Endre rendezésében, Sinkovits Imrével a címszerepben újították fel. Ennek a produkciónak egyik előadását 1982-ben még a televízió is közvetítette. Kecskeméten pedig 1977 januárjától kezdve Ruszt József rendezésében, Gábor Miklóst láthatták VII. Gergelyként a nézők.

Németh László történelmi drámái közül a VII. Gergely elsőként született meg. A görög drámaköltők – leginkább Szophoklész és Euripidész – hagyományát, a hely, idő és a cselekmény hármas egységét követi benne, de nem csupán ezeket a formai kívánalmakat tartja tiszteletben, hanem a tartalmiakat is, ugyanis az ókori tragédiák nagyformátumú hősei általában vereséget szenvednek, vagy meghátrálásra kényszerülnek, többnyire meghalnak, de fizikai megsemmisülésük nem jár együtt erkölcsi bukásukkal, sőt felmagasztosulnak, morális tisztaságukkal a többi, életben maradt szereplő fölé emelkednek. VII. Gergely pápa hasonlít hozzájuk, azonos velük. A Péter trónján ülő, alacsony sorból származó utód az igazság, a következetesség, a meg nem alkuvás embere, az Úr kiválasztott apostola, aki elveihez, hitéhez és a Teremtőtől kapott küldetéséhez ragaszkodik. Nem hiúságból, vagy makacsságból, gőgből nem akar engedni a külvilágból reánehezedő hatalmas nyomásnak, hanem azért, mert igazságának biztos tudatában cselekszik, elveiből nem hajlandó fikarcnyit sem engedni, merő realizmusból nem alkuszik meg. Nem taktikázik, nem folyamodik semmiféle sunyi megoldáshoz. Nem gonoszságból, vagy kicsinyes bosszúból várakoztatja Canossa vára alatt Henrik császárt, hanem azért, mert az isteni igazság letéteményesének tartja magát, akit az Atya, a legmagasabb, mindenek felett álló erő emelt erre a hivatalra. Fáj neki a sok-sok méltánytalanság, ami megesik vele, de eltűri és elszenvedi azokat. Szállóigévé vált mondatával zárul a darab: „Szerettem az igazságot, gyűlöltem a hazugságot, ezért halok meg száműzetésben.”

Bánffy György (felső képen) alakítja a címszerepet, egy ilyen korszakos jelentőségű történelmi személy és drámai karakter színre vitele jutalom egy színész számára, és Bánffy tud élni ezzel a lehetőséggel, Gergely pápája a szentek belső tűzétől ég, ugyanakkor esendő földi halandó is, akinek fájnak a sértések, és ketrecbe zárt nemes vadként akar szabadulni a számára igencsak szűkre szabott mozgástérből. A sima modorú, taktikázó főpapokat Lánárt László és Áron László kelti életre. Az önfeláldozó Matild grófnőt Buzogány Márta szinte aszkétikus egyszerűséggel, Henrik anyját Borbáth Ottília (alsó képen) elnéző anyai jósággal, anyósát Vajda Márta az egyensúlyozásra kész hajlékonysággal személyesíti meg. Mucsi Sándor formálja meg Desiderius apát bölcs figuráját, az aggódó várnagyot Gyurin Zsolt, az alázatos kolduló barátot Rékai Nándor játssza. A Dibusz Ferenc által szerzett és orgonán előadott zene segít a középkor atmoszférájába belehelyezni a darabot. Huros Anna Mária összes jelmeze pedig a 11. századi miliő felidézésében könnyíti meg a néző dolgát. Ebben a Pataki András rendezte Németh László drámában nem a cselekményen, hanem a párbeszédeken van a hangsúly, elvek, meggyőződések ütköznek össze elvekkel, meggyőződésekkel, és a publikum tagjai elgondolkodhatnak ezeken, feltehetik maguknak a kérdést, mihez ragaszkodjanak: elveikhez, vagy holmi realitásból engedjenek azokból.