vissza a főoldalra

 2009.05.01. 

Bereményi Géza – Kovács Krisztina: Apacsok

(Radnóti Színház)

Az ügynöki múlt felderítése nem azzal a bizonyos D-209-es szigorúan titkos tiszt lebuktatásával kezdődött, aki 2002-től két éven át Magyarország miniszterelnöke volt. A rendszerváltás óta különböző potentátokról röppentek fel hírek, hogy jelentéseket írtak. Húsz év óta felnőtt egy új nemzedék, amelyiknek öregszülei kerültek – zsarolás hatására – közelebbi kapcsolatba a Kádár-rendszer besúgóhálózatait működtető személyekkel, azaz kényszerítették őket, hogy adatokat szolgáltassanak a körülöttük élő, rendszerellenesnek minősített emberekről. Ezeknek a testi fenyítéssel és lelki terrorral beszervezett nagyapáknak az unokái most, 2009-ben úgy a 30-as éveiket tapossák. Ők a fiatalság csak feketét, vagy fehéret ismerő igazságérzetével vágnak bele a nyomozásába, valójában mi történt a forradalmat követő kemény diktatúrában, az 1960-as esztendőkben. Bereményi Géza és Kovács Krisztina darabjának, a március 8-án először színre vitt Apacsoknak a középpontjában két ilyen „érintett” fiatal férfi áll: egyiknek a nagyapját a belügyesek arra használták fel, hogy a másiknak a nagyszüleiről terhelő bizonyítékokat gyűjtsön.

A Radnóti Színház dramaturgja, Kovács Krisztina egy éve végez kutatómunkát az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. Számtalan ügynökjelentést olvasott el, s ekkor körvonalazódott benne, színművet kéne írni eme dokumentumokban foglaltaknak mára gyakorolt hatásáról. Bereményi Gézának megemlítette ötletét, sokat beszélgettek erről, így csiszolódott, majd vált kerek egésszé az Apacsok története. A karakterek kialakítását, a párbeszédek szavakba öntését Bereményi vállalta, és a szerepeket a Radnóti színészeire írta. Az 1971-es születésű - az unokák generációjába tartozó - Török Ferencet, a Moszkva tér, a Szezon és az Overnight című filmek rendezőjét több színház is megkörnyékezte, rendezzen náluk, de ajánlataikat rendre visszautasította, viszont Bálint András kérésének nem tudott ellenállni, ugyanis teljesen szabad kezet kapott, ő választhatta ki, mit állít színpadra. Amúgy is nagyon vonzza őt a 60-as, 70-es évek Magyarországának históriája, mert úgy érzi, napjainkat az akkori események nagymértékben befolyásolják, ehhez képest viszont alig-alig született olyan filmes, vagy színházi alkotás, ami történelmi súlyához mérten mutatná be ezeket az éveket. Török Ferenc filmes látásmódja az egész előadásra rányomja bélyegét. Három oldali vetítőfelület lehetővé teszi a gyors térbeli és időbeli változásokat, innen olvashatók le információk, itt jelennek meg háttéresemények, valamint a Gauder Áron által rajzolt, diafilmes kerettörténet. Az Apacsok sztorija „in medias res”, azaz 2009-ben kezdődik, a cselekmény egyszerre halad előre, és megy visszafelé a múltba, az 1960-as évekbe.

Az Apacsok története valós eseményeken alapul. Az 56’-os forradalom leverése után hazánkban voltak olyan fiatal férfiak és nők, akik kivonultak a társadalomból, és a diktatúra elleni nemtetszésüket azzal fejezték ki, hogy indián törzseket alakítottak, táborokat létesítettek, indián neveken szólították egymást, és az indiánok hagyományos öltözékét viselték. Amerika őslakosai egyszerre jelentették nekik a szabadságot, a meg nem alkuvást, a férfias kitartást, ugyanakkor a leigázottságot, az elkülönülést, a gyarmati létbe süllyesztést is. Az éppen csak megszilárdult államhatalom nem jó szemmel nézte mindezt, ártatlan mozgalmukat felszámolta, börtönbe zárta őket. A Belügyminisztérium III/1-es Vizsgálati Alosztálya 1962-ben operatív eszközökkel megfigyelt egy gyanús kaposvári baráti társaságot, akik a közeli erdőkben indiánosdit játszottak. „Törzsfőnöküket”, Borvendég Deszkáss Sándort, az akkori Úttörőszövetség Tábortűz című lapjának munkatársát és négy ismerősét letartóztatták, hónapokig vallatták, majd a Magyar Népköztársaság államrendje elleni összeesküvés bűntettének vádjával elítélték őket. 1963 márciusában azzal az amnesztiával szabadultak, amit U Thant ENSZ főtitkár magyarországi látogatása alkalmából hirdetettek. A színészek játékán látszik, hogy a szerző hozzájuk igazította a figurákat, mindannyian kimagasló teljesítményt nyújtanak. Az egyik nagyapát és unokáját Csányi Sándor, a másik nagyapát és unokáját Schneider Zoltán alakítja. Szervét Tibor (alsó képen) pedig az egyik apát, testvért és tartótisztet jeleníti meg. Csomós Mari a nagymamát, a feleségeket Wéber Kata és Marjai Virág, az indiánokat Karalyos Gábor, Adorjáni Bálint, valamint Klem Viktor személyesíti meg. Az Apacsok, ez a pergő ritmusú, filmes és színházi látásmódot ötvöző különleges előadás, nem ügynöktörténet, nem tör pálcát a spiclik fölött, a nézőt sem sarkallja állásfoglalásra, azaz ítélje el, vagy mentse fel a legtöbbször igencsak húzódozva, nehezen kötélnek álló beszervezetteket. Arra keresi a választ, hogy az unokák miként élnek együtt a családjukon esett szégyenfolttal, milyen lelki nyomást gyakorol ez rájuk. Mernek-e egymás szemébe nézni? Meg kell-e bocsátaniuk az 50 éve, s nem általuk elkövetett vétkekért? A produkció nyitva hagyja a kérdéseket, mindenki eldöntheti, mit válaszol rájuk.