vissza a főoldalra

 

 

 2009.05.06. 

Megjelent a Magyar Fórum XXI. évfolyamának 18. száma!

Egy gyékényen (címlapon)

Igencsak az egész európai párttörténetben példátlan, hogy két párt, egy balliberális kormánypárt és a szélsőjobbosnak mondott ellenzéki egy plakáton hirdesse magát a választóknak. Most ezt is megértük. Az elöregedett zsidó emberjogi párt, az SZDSZ, egy plakátgyékényen kínálja magát Balóné Morvai Krisztina magyargárdás, bakancsos pártjával. Azt kérik a palimadártól, a magyar választótól, hogy kettejük között válasszon, csak azt nem mondják meg, hogy akármelyiküket választja, őket választja. Határozott választási utasítással csak az az újabb ötvenezer lakóparkjaiba betelepülő palesztinai zsidó bír, aki június 7-éig érkezik kies hazánkba. Nem csodálkoznánk, ha ezek az új honfoglalók Balóné Morvai Krisztinát választanák a tőlük megszokott fegyelemmel és előrelátással. Ez aztán a rendszerváltás: zsidók jönnek a Közel-Keletről, hogy az újnáciknak mondottakra szavazzanak.

 

Csurka István: Elitcsere (2.oldal)

Az érzékenyebb embereknek különben is az a megsejtésük és tapasztalatuk a mai világról, hogy benne minden irányított és mesterséges. A médiumok által kívülről és felülről irányított világ nem is lehet más. Ebben a gazdasági és politikai rendszerben a fizikai történéseket leszámítva már semmi sem történik magától. Minden gerjesztve és kirobbantva, és minden valamilyen idegen, felsőbb érdek szolgálatában történik. A mindennapjait élő, a küzdő és kacagó, a verejtékező és a fapados repülő ülésen kuporgó vagy kényelmesen elnyújtózó ember számára végeredményben mégis szinte elképzelhetetlen, hogy hatmilliárd embert, vagy ha azt nem is, annak legfejlettebb részét, néhány titkos társaság irányíthasson. Még képtelenebbnek látszik a dolog, ha beleszámítjuk, hogy ezek a leggazdagabbak most egy olyan folyamatot indítsanak el, amelyen ők maguk is rengeteget veszítenek. Alulról nézve mármár isteninek látszik ezeknek a néhány száz főt számláló titkos társaságoknak a hatalma. A saját tapasztalataira, a saját korlátozottságaira utalt ember elutasítja ezt a feltételezést.

 

Magáncégeket gazdagít a parkolási díj (4.oldal) (Oláh János interjúja)

Legin István, az Emberibb Parkolásért Mozgalom (EMPAMO) alelnöke szerint a Budapesten működő három parkolási társaság összesen 19 milliárd forint bevételt könyvelt el az elmúlt három évben. A tulajdonos önkormányzatok viszont ennek csak kevesebb, mint a felét látták viszont.

– A szomszédos Szlovákiában eltörölték a fizetett parkolást. Mi a véleményük erről?

-Maximálisan egyetértünk a szlovák alkotmánybíróság döntésével. Mivel a parkolási cég nem nyújt szolgáltatást, nem szedhet be pénzt. A magyar ember is azt kérdezi, miért is fizetek? A parkolási gondok továbbra is megvannak, fejlesztések nincsenek, az úthálózatunk olyan, mint volt húsz-harminc évvel ezelőtt, közben lakóparkok nőnek ki a földből, és nálunk a legnagyobb az adó, roppant drága a benzin.

 

Csak a láncainkat veszíthetjük- Palkovics Imrét, a Munkástanácsok elnökét a május 8-ai munkabeszüntetésről kérdeztük. (10.oldal)

– A kormány neoliberális politikáját baloldali jelszavakkal tálalja.

-Mindent úgy tesznek, mintha a társadalom érdekében cselekednének. Ráadásul a baloldali eszmék szellemében, mert ők baloldalinak mondják magukat. Éneklik az Internacionálét, közben nyúzzák a szegényeket. A legmagasabb adósávba tartozó adózok terheit ugyanakkor enyhítik. Ilyen válságos időben pofátlanság, hogy azok a gazdagok, jómódúak részesüljenek a társadalmi javakból, akiknek maximálisan ki kéne venni a részüket az áldozathozatalból. A gazdagoknak még többet adnak, a szegényektől még többet vesznek el. És ezek magukat szociáldemokratának nevezik.

 

A vidék operajátszásáért. Ágoston Edith operaénekesnővel beszélget Medveczky Attila (12.oldal)

Kevesen tudják, hogy Aczél György Baranya megyei képviselő volt, így teljes mellszélességgel kiállt a pécsi színházi életért. Ő volt az, akiért a kor neves koreográfusa, Eck Imre mindenre hajlandó volt, s kedvéért létrehozta a Pécsi Balettet. A helyi táncosokat mindenhová kiajánlotta Aczél György, de sosem hívták őket – színvonaluk miatt – még egyszer ugyanoda vissza. Akiben művészvér volt, az mind disszidált a táncosok közül. Említendő, hogy volt egy kortárs opera, melynek a bemutatását jómagam jártam ki. Károly Róbert Japán halászok c. operájáról van szó. Ezt a művet az eszéki operatalálkozón is bemutattuk. Egyetlenegy női szerep van benne, amit rám osztottak. A mű a Bikini korallzátonyon lévő kísérleti atomrobbantás idején játszódik. Ezt a darabot látta a japán nagykövet is, akinek nagyon tetszett az előadás, viszont szándéka ellenére szóba sem kerülhetett, hogy kimenjünk vele a szigetországba.

 

Avítt fogalmak emléknapjai – Szőcs Zoltán írása (15.oldal)

Na és egyáltalán: pontosan mi is az a munka, amelyre május elsején emlékeznünk kellene, hogyan definiálnánk, hogy mindenki megértse? Még a munkanélküli is. Erdélyiek mondják, hogy a pásztorkodáson csiszolódott, óromán nyelvben a „munka” szó, a fogalom, az idea, nem létezett, és azt a magyaroktól vették át a történelmi századok érintkezései során. Máig magyarul mondják. Azt hiszem, elnézést kellene kérnünk román szomszédjainktól, hogy egy olyan hasznavehetetlen, üres fogalmat erőltettünk rájuk, amelyet magunk sem értünk ma már. Hiszen a magyar GDP-nek elenyésző százalékát adja a hazai munka, ma már nincs termelés ebben az országban, nincs sem nehéz-, sem könnyűiparunk, nincs élelmiszeriparunk, nincs hazánkban működő papírgyár, cukorgyár, cementgyár, téglagyár. Ami pedig van és működik, mind külföldi tulajdon. Mi a sikertörténet, ha ez nem?

 

Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!