vissza a főoldalra

 2009.05.08. 

Távol a demokráciától

Talán örülni is lehetne annak, hogy az április 9-én lezajlott algériai elnökválasztások nem keltették fel különösebben a média és általában a világ közvéleményének érdeklődését. Mert hát nem történt semmi különös, nem voltak összecsapások, erőszakos cselekmények abban az országban, amely a 90-es évek elején a polgárháború szélére sodródott. A Nyugat nem aggodalmaskodik azon sem, hogy a demokrácia finoman szólva nem működik tökéletesen az észak-afrikai országban. Ma már a „biztonság” fontosabb, mint a demokrácia és az emberi jogok, legalábbis a világ vezető hatalmainak felfogása szerint. A hivatalba lévő államfő, Abdel-Aziz Bouteflika a voksok 90%-át nyerte el, és ezzel immár a harmadik ciklusban állhat az ország élén. A többi öt elnökjelölt jelentéktelen számú szavazatot kapott. A részvételi arány a hivatalos adatok alapján 74,5% volt, habár az ellenzék azt állítja, a polgároknak csupán a 24%-a járult az urnákhoz. Ezenkívül pedig súlyos választási csalásokról is terjengenek a hírek, amelyek azonban ellenőrizhetetlenek, már csak azért is, mert egyetlen nyugati megfigyelő sem volt kíváncsi arra, vajon törvényesen zajlik-e az algériai voksolás vagy sem? Bouteflika kampánya során azzal dicsekedett, hogy megfékezte a terrorizmust, helyreállította az ország stabilitását, jelentősen fellendítette az ország olaj- és gáziparát, és erőteljesen csökkent Algéria külföldi eladósodottsága. A kép azonban ennél sötétebb: az utóbbi években számos sztrájk és tüntetés is volt a romló gazdasági helyzet miatt. Az árak folyamatosan növekednek, a munkanélküliség a 30 év alatti fiatalok körében eléri a 75%-ot. A terrorfenyegetés sem múlt el teljesen, tény viszont, hogy a rendőrség – akárcsak Európában és Amerikában – egyre többször jelenik meg az utcákon a demonstrációk „kordában tartása” céljából. A megosztott és gyenge ellenzék azonban képtelen bármiféle alternatívát fölmutatni. Bouteflika rezsimjével szemben állnak a szekuláris baloldali pártok, valamint az iszlamisták, a két erő között azonban nem sikerült hidakat építeni. Ráadásul a magát Hamasznak nevező egyik vallásos tömörülés – amely az 1995-ös választásokon a második helyen végzett – az elnököt támogató koalíció tagjaként szerepelt. Hogy pontosan mivel vásárolták meg lojalitásukat, nem lehet tudni. A Bouteflika mögött álló koalíciónak tagja még a Nemzeti Felszabadítási Front, valamint a Demokratikus Nemzeti Fórum. Mindkét politikai erő meghatározhatatlan ideológiát követ, ami persze nem valami algériai unikum. A lényeg az, hogy Bouteflika elnök újraválasztását támogatták. Az 1992-es választásokat megnyerő, de a hatalom közelébe sohasem engedett radikális Iszlám Felszabadítási Front vezetői a választások bojkottjára szólították föl az ország polgárait. Hogy pontosan mennyien tettek eleget a felhívásnak, a megbízható adatok hiányában nem lehet tudni. Az elnökválasztásokon két olyan jelölt is indult, akik iszlamista jelszavakat hangoztattak, azonban nem sikerült elnyerniük a polgárok bizalmát. A legutóbbi, 2004-ben rendezett választásokon még a hadsereg Bouteflikával szemben egy másik jelöltet támogatott, azonban most a katonák is fölsorakoztak az államfő mellett. De a teljes állami közigazgatás és a vezető újságok és médiumok is a hivatalban lévő államfő mögött álltak. A háromhetes kampány során 8000 nyilvános rendezvényt szerveztek az elnök hívei, míg az ellenzéki jelöltek sem az utcán, sem a médiában nem voltak jelen. Ígéretekben sem volt hiány: Bouteflika az elkövetkező öt esztendő során egymillió lakás felépítését, hárommillió új munkahely létrehozását jelentette be, továbbá 105 milliárd dollár értékű beruházási program megindításával is igyekezett növelni népszerűségét. Ezenkívül a választások előtti hónapokban eltörölte a kistermelők adósságait, megkétszerezte az egyetemi hallgatók ösztöndíját, sőt azt is közölte, hogy az állam a jövőben hozzájárul a külföldön élő algériaiak repülőjegyeinek megvásárlásához, amennyiben haza kívánnak látogatni. Az USA és a többi nyugati állam régóta támogatja a demokratikusnak immár aligha nevezhető algériai rezsimet, amelynek sikerült a radikális iszlamista politikai erőket háttérbe szorítani. Ahogyan Nyugaton mondják: „sikerült felszámolni a terrorizmust”. Igaz, az utóbbi években romlott Algéria megítélése az USA-ban és az EU-ban, és a nyugati pénzügyi befektetők bizalma is megrendülni látszik. Miután az 1992-es választásokon győztes Iszlám Felszabadítási Frontot megfosztották a kormányzás lehetőségétől, több ezer ember életét követelő terrorcselekmények és fegyveres összecsapások dúlták fel az észak-afrikai ország életét. 1995-ben a szemben álló felek megállapodtak ugyan a békés rendezés feltételeiben, de még ezután is hajtottak végre erőszakos akciókat az iszlamista militáns csoportok. Az amerikaiak és nyugati szövetségeseik minden támogatást megadtak Bouteflika számára, és még az sem zavarta őket, hogy az elnök felszámolja a demokráciát, egyszemélyi uralmi rendszer kiépítésén munkálkodik, és rendszeresen elcsalja a választásokat. Mert hát ugye a lényeg az, hogy ne jöhessen létre egy iszlám alapokon nyugvó állam Európa közelében. Hogy mit akar az algériai nép, az a „demokratikus” Nyugatot a jelek szerint a legkevésbé sem érdekli.