vissza a főoldalra

 

 

 2009.05.13. 

Megjelent a Magyar Fórum XXI. évfolyamának 19. száma!

A MIÉP levele (címlapon):

Kedves Magyar Testvéreink!

Önökhöz szólunk, akik felkérésünkre bizalmukkal tiszteltek meg bennünket, elküldték ajánlószelvényeiket, vagy felkeresték ismerőseiket és ismeretleneket, és segítettek összegyűjteni a kopogtatócédulákat. Nagyon szépen köszönjük, hálásak vagyunk érte. Közös munkánkat most mégsem koronázta siker, de mi ennek ellenére nem adhatjuk fel, nem is adjuk. Akkor sem, ha föltételezhetjük, hogy az ellehetetlenítésünkre szervezett akciók folytatódnak. Akkor sem, ha ellenségeink erre várnak. Elbukhatunk, de erkölcsi alapállásunkból egy jottányit sem engedhetünk. A szolidaritás önvédelem, nemcsak erkölcsi kötelesség. Mindezt figyelembe véve, folytatjuk munkánkat, s felsoroljuk legfontosabb közös tennivalóinkat:

– a kapcsolatot levélben és szóban fenn kell egymással tartanunk;

– a Lámpás-program keretében szervezzünk találkozókat;

– gondoskodjunk az információcseréről;

– gyorsítsuk fel a szervezést, amelynek legfőbb célja minél több ember bekapcsolása közös ügyünkbe.

Elérhetőségeink: telefonon: 06-30/754-5010 (Papolczy Gizella); 06-1/309-0393 (Medveczky Attila, Oláh János, Kalmár Hedvig – H, K, Sze. Cs.: 10-14 óráig); e-mail: webmester@fuggetlenseg.hu, fax: 06-1/309- 0394. A Lámpás-program szervezését Dombovics Melinda koordinálja, tel.: 06-30/754- 5013.

 

Tisztelettel:

Csurka István,

a MIÉP elnöke és a kampánystáb

 

A MIÉP levele Jean-Marie Le Pennek (3.oldal)

Tisztelt Elnök Úr, Kedves Barátom!

Megdöbbenéssel értesültem az EU döntéséről, s tájékoztatlak, hogy egyebek mellett emiatt az arcátlanság miatt sem indulunk az EP-választáson. Munkádhoz kitartást és sikert kívánok, s mellékelem a nyilatkozatunkat. 2009. május 7-én értesülve arról, hogy az Európai Parlament kizárólag azért változtatta meg a házszabályát, hogy a 80 éves Jean-Marie Le Pen a megalakuló ülésen ne tölthesse be a korelnöki tisztséget, két érzésünknek és gondolatunknak adunk hangot. Mély tiszteletünket fejezzük ki a francia államférfi, a fáradhatatlan és tisztességes Jean-Marie Le Pen előtt, és megvetésünket nyilvánítjuk ki a döglött liberalizmus képviselői iránt. Kevés szégyentelenebb, de egyben értelmetlenebb és nevetségesebb tettet valósított meg ennél ez a parlament. Ez már végjáték és kutyakomédia egyszerre. A bizonyíthatatlan mítoszhoz való görcsös ragaszkodás nemcsak a történelmi tények súlya alatt roppanhat össze, hanem a minap végrehajtott gázai lerohanás embertelenségének súlya alatt is. Ártatlan gyermekáldozatainak, asszonyainak és öregjeinek teteme előtt is megsemmisült és elporladt a hazugság, amely csak játék volt a számokkal és szembenállt a fizikai valóság tényeivel. Az iraki tömegpusztító fegyverek létének hazug állításában, a megölt tízezrek halálsikolyában és az értelmetlenül vágóhídra küldött amerikai katonák ezreinek halálában is a neoliberalizmus által teremtett mítoszhoz ragaszkodó körök a bűnösek, amiért már az emberiség kifizetett egy nagyon megemelt jóvátételt. Most, miközben a világ óriási bankjait feltőkésítik az adófizetők pénzével, az egyik európai ország szavazójára, történetesen a Nemzeti Front szavazójára kimondják, hogy az ő szava értéktelen. Mert a párt vezetője ragaszkodik a történelmi tények szabad vizsgálatához, ragaszkodik a szabadsághoz. Mi, a saját nemzetünk érdekeiért és a Jean-Marie Le Penféle „Hazák Európájá”-ért küzdő magyarok, őt egy igazi Európai Parlament elnökének tekintjük.

 

Csurka István,

a MIÉP elnöke

 

Csurka István jegyzete (2.oldal)

A kérdés most nem az, melyik párt vezeti és alkotja a jövő kormányát, hanem az, hogy milyen lesz ez a kormány. Ha a Pető Ivánoknak, maguknak vagy tanítványaiknak, a romlott liberálisoknak sikerül kellő számban és megfelelő titkos szervezettséggel átépülni a jövendő kormányába és elfogadtatni vele a liberális minimumot, amelynek középpontjában a holokauszt és az a pozitív diszkrimináció áll, amelyet – nem a valódi áldozatok – a csatlakozott áldozatok élveznek vagy nyolcvan éve, akkor szinte mindegy, melyik párt nyeri pécsi arányban a választást és mikor nyeri. Erre az átalakulásra egyszer már ráment egy rendszerváltásunk.

 

Győzött a nemzeti összefogás – Oláh János interjúja Páva Zsolttal (4.oldal)

A Fidesz–KDNP jelöltje, a MIÉP által is támogatott dr. Páva Zsolt nyert a pécsi polgármester-választáson. Az új városvezetőt 36 570 (65,8 százalék) választópolgár támogatta, míg az MSZP által indított Szili Katalin 18 981 voksot (34,1 százalék) kapott. Páva magabiztosan, közel kétharmados fölénnyel győzött a baranyai megyeszékhelyen.

– Gratulálunk, polgármester úr! Hogyan értékeli a végére nagyon eldurvult kampányt?

-Köszönöm szépen az önök támogatását is. Nem volt könnyű átélni az utolsó néhány napot, valóban nagyon eldurvult a kampány. Pécsett most nem folyt fair play küzdelem a szocialisták részéről. Volt itt tudatos törvénysértés, a választási bizottság, sőt a bíróság határozataival való szembemenés, gyalázkodó röplapok terjesztése és sorolhatnám. De Pécsett vasárnap az emberek egy időközi polgármester-választáson véleményt mondtak erről. A kampányban történt néhány eset, amelynek országos tanulsága is van. A szocialisták itt is ugyanazt csinálják, amit az országgal tesznek, egészen egyszerűen csalnak és hazudnak. Minderről papírjaik, sőt papírhegyeik vannak. Mind a bíróság, mind a helyi választási bizottság több ítéletével kimondta: az MSZP megsértette a választási törvényt, s ezt éppen az a jelölt tette, aki emellett az Országgyűlés elnöke.

 

Otthonvédők (9.oldal)

Radikalizálódhatnak az emberek otthonaik védelmében – mondta lapunk kérdéseire Simó

Endre a Magyar Szociális Fórum szervezője.

Az elosztási viszonyok átalakítására van szükség, és egy olyan határozott, markáns politikai akarat megjelenítésére, amely kész arra, hogy szembesüljön a nagytőkés érdekekkel, új feltételrendszert szabjon működésükhöz, és ezzel elősegítse a társadalom túlnyomó többségének érdekében álló fejlődést, a megélhetést, a munkahely teremtést, a normális, békés társadalmi együttélést. Nehogy elszabaduljanak az indulatok, és szélsőséges erők kihasználhassák ezt a jogos társadalmi felháborodást.

 

Privatizálják a magyar misét (11.oldal)

Nyisztor Tinkával, a pusztinai Szent István Egyesület vezetőjével beszélgetett Medveczky Attila.

Azt hallottam a minap Magyarországról, hogy szélsőséges vagyok. Nem tudom, hogy mit takar ez a fogalom. Nem vagyok szélsőséges, hanem hittel végzem a dolgomat. Azt látom, Magyarországon arra mondják, hogy szélsőséges, aki szereti a hazáját. Tehát behozták ezt a fogalmat Magyarországról Moldvába. Nos, ilyen magyar segítségből mi nem kérünk! Nem ijedek meg, tovább folytatom az Erdélyből nézve is sokszor bizony szélmalomharcnak tűnő küzdelmet a moldvai magyarság anyanyelvének és nemzettudatának megőrzéséért a jászvásári püspökkel, a Bukarestben akkreditált pápai nunciussal és a falumbeli kollaboránsokkal.

 

Az igazság kimondása felszabadít

Bordán Irén színművésszel olvashatnak egy művészinterjút. Aki kérdez: Medveczky Attila (12.oldal)

Huszonegy évet éltem idegenben, így tudom, hogy Nyugaton mindenütt tisztelettel beszélnek az állampolgárokkal. Nálunk ez nem jellemző. S mi mit teszünk? Tűrünk. Azt mondják sokan: tekintsünk az USA-ra. Legalább azt a pozitívumot vegyük át onnan, hogy ott kiállnak az emberek az igazukért. Nálunk viszont félnek. Nem mernek megszólalni, ha sérelem éri őket. Vegyük kezünkbe életünket, s menjünk ki az utcára, mert most nem szabad elbújni. Az igazságnak teste van – ahogy Hamvas Béla mondta –, s nem lehet megkerülni, vagy megtámadni. Fénye és jelenléte van. Ki kell állnunk mellette, mert embertelen igazságtalanságok keserítik meg életünket ebben az országban.

 

És te honnan jöttél? –Szőcs Zoltán írása (15.oldal)

Száz éve még a magyar nemzet szellemi vezérkarát a magyar irodalom adta. Szabályos megilletődöttséget éreztem az Üllői úton sietve, amidőn néhány méteren belül három emléktáblával is találkoztam: Arany, Kosztolányi, Táncsics laktak e házakban egykoron, s mert ők ott laktak, nekem is közöm lett a környékhez, sajátommá, hazámmá vált az utcarészlet, ahol amúgy ritkán fordulok meg. De mi újság ma? A komolytalankodás vádja nélkül hivatkozhatnék-e ezen relációban Esterházyra, Nádasra, Nobel-Kertészre, netán balparti Nagy Lajosra? Kinek fog – (fog valakinek?) – megilletődöttséget okozni száz év múltán, ha netán tán egy régi ház falának kopott márványtábláján a nevüket látja? Lesz bárki is, aki katartikus emelkedettséggel gondol bele: „Édes Istenem, egykoron itt alkotott, itt írt, itt élt ő!”

 

Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!