|
 2009.05.22.
A muszka sáska
Ez
a sertésinfluenza, illetve az azt kiváltó vírus olyan, mint Ságvári
Endre. Ságvárinak 32 neve volt, ennek a vírusnak meg már meg
sem tudom számolni, hogy hány nevet adtak. Azzal kezdődött
2009 áprilisában, hogy Mexikóban kitört a sertésinfluenza.
Azt mondták, hogy ez járvány. Az ellen viszont védekezni kell.
A sok mexikói szájmaszkkal a fején csak úgy rohangált, majd
öt napra becsukták az országot. Állítólag pár százan meg
is haltak. No, de április óta már sok idő telt el, úgy
vagyunk a sertésinfluenzával, mint Lenin a világforradalommal.
A sertésinfluenza igen pötyögősen terjed, a világforradalom
meg nem sikerült. Azt mondják, hogy ez nem sertésinfluenza. Először
is Izraelben jelentették ezt ki. A sertésinfluenza nem állatról
terjed az emberre, hanem emberről tüsszögjük át egy másik
emberre. Elvétve az is előfordult, hogy az embertől kapta el a
szegény sertés a sertésinfluenzát. Na, ez a vírus reciprok módon
dolgozik. Tehát Izraelben kijelentették, hogy a sertés tisztátalan
állat, ezért ne használjuk az influenza megjelölésére. Akkor
visszatértek az őseredeti névre, és a H1N1 nevet kezdték
használni. Ez a H1N1 volt a ludas a szörnyű spanyolnátha
terjesztésében. Ezt Berencsi György virológus professzor maga
mondta el a televízióban. Berencsi professzort jól ismerem,
Miskolcon együtt jártunk az általános iskolába. Okos ember,
nagy tudós, hiszek neki. Nem nagyon lelkesedett a tomboló járvány
ügyében, fenntartásait fogalmazta meg. Ez a H1N1 mutációra is
képes. Az a kérdés merült fel, hogy hogyan jöhet létre egy vírus,
ami egyszerre tartalmazza genetikai kódjait az emberi influenzavírusnak,
az észak-amerikai madárinfluenzának, az európai sertésinfluenzának
és az ázsiai sertésinfluenzának. De ebbe a nagy virológiai
katyvaszba most ne másszunk bele, maradjunk az elnevezéseknél.
Tegnap hallottam D. Tóth Krisztától a királyi televízióban
az új elnevezést. Ez az influenza nem spanyol, nem sertés, nem
nevezhetjük H1N1-nek, D. Tóth Kriszta kimondta a nevét: „új
influenza”. Hát van új a nap alatt hülyeségből is elég.
Gyanítom, hogy az „új influenzának” politikai tartalma is
van. A mi korszakunkban kezdődött a szivacsos agyvelőgyulladással.
Vagonszámra hordták össze a szerencsétlen szarvasmarhákat
Nagy-Britanniában, Tátra nagyságú hegyekbe rakták a szerencsétleneket,
és eltüzelték valamennyit. De csak addig, amíg Londonban a
parlamentben valaki ki nem verte a hisztit. Véget ért a
szivacsos agyvelőgyulladás, ehettük tovább a főtt marhát.
Azután megérkezett a madárinfluenza. Húha! Zengett az ég.
Itthon fogdosták a kiskertekben a „tikokat”. Szegény tyúkok
úgy „csodáskodtak”, mint 1945-ben az Ormánságban. Ezt
onnan tudom, hogy akkor csodálkoztak a tyúkok, mert nekem elmesélte
egy öregasszony, amikor a 60-as évek végén megkérdeztem tőle
Kákicson (ez egy falu), hogy milyen volt a felszabadulás. Az öreg
mama csak annyit mondott: nem volt itt semmiféle felszabadulás,
csak azt vettem észre, hogy hátul az udvarban nagyon csodáskodtak
a tikok, mert bejöttek az oroszok. Na, most a madárinfluenza
idején azért csodáskodtak a tikok, mert itt Magyarországon is
teherautószámra irtották szerencsétleneket, miközben Brazília
és Európa között jöttek-mentek a nagy amerikai érdekeltségű
tyúktartó hajók, és ontották be Európa piacaira a rántani
valót, meg a grillcsirkének valót. Ez olcsó megoldás, nem
kell a környezetvédelemmel foglalkozni, meg óvórendszabályokat
betartani, 6 hét alatt átjött a hajó, beleszartak az óceánba
a tyúkok, és konyhakészen megérkeztek a mi szép Európánkba.
De ez is nagy hirtelen véget ért. Na most itt van ez a sertésvírus
vagy influenza vagy mi a szösz. Hirtelen beugrott egy történet,
ezt is elmondom. Volt itt baj máskor is. A 70-es években
Kelet-Magyarországon szörnyű vész tört ki a szántóföldeken,
megjelentek a muszka sáskák. Ami zöldet találtak útközben
Ukrajnától Szolnok megyéig, mindent letaroltak, lerágtak, kóró
volt az egész táj. Heteken keresztül a muszka sáskáról írtunk
a sajtóban (akkor agrár újságíró voltam). De kitört a botrány.
A pártközpontból leszóltak: a muszka sáskákról pedig egy szót
sem, mert a szóhasználat árt a szovjet-magyar barátságnak. És
akkor összeült a Magyar Tudományos Akadémia nyelvészeti
bizottsága. Az akadémikusok megtárgyalták a dolgot, és új
nevet adtak ennek a szörnyűséges rágcsálónak. Semmi muszka sáska,
a féreg neve: mezei sáska. Igazi talentumos ötlet. Olyan, mint
a sertésinfluenza helyett a D. Tóth Kriszta-féle „új
influenza”. Remélem, mihamarabb véget ér az „új
influenza” járvány is, miként egyszer csak a hülyeség is
megszűnik.
Győri Béla
|
