vissza a főoldalra

 2009.05.22. 

A bizonytalan diagnózis

Egyre gyakrabban kell szembesülnünk az egészségügyet sújtó megszorítások, elvonások, az SZDSZ nyomására meghozott úgynevezett reformok káros következményeivel. Miután az EU régi tagállamaiban az orvosok fizetése körülbelül a nyolcszorosa, tízszerese a hazai átlagnak, egyre több jól képzett és fiatal doktor vállal munkát külföldön, ami óhatatlanul a magyarországi ellátás színvonalának zuhanásához vezet. Minden elismerést megérdemelnek azok az orvosok, akik a gyalázatos feltételek és a rossz anyagi körülmények ellenére is igyekeznek megőrizni a magyar betegellátás színvonalát, ugyanakkor az egészségügyben dolgozók megbecsülésének hiánya óhatatlanul kihat a gyógyító munka minőségére. A napi megélhetési gondokkal küszködő orvosok egy része – bizonyára leterheltségéből adódóan is – már nem fordít kellő figyelmet betegeire, tehernek, szükséges rossznak érzi a velük való törődést, és a rendelések során igyekszik minél hamarabb megszabadulni tőlük.

Krisztinát, aki az egyik nagy budapesti lakótelepen él, több kellemetlen tapasztalat is érte az elmúlt napokban kislánya betegségével kapcsolatban. Jucika, az egyébként mozgékony 8 éves gyermek a vasárnapi ebédet követően nem ment ki a lakásuk előtti játszótérre, pedig hosszasan hívták barátnői. A kislány fejfájásra panaszkodott, láza volt, majd egy fájdalom-és lázcsillapító gyógyszer bevétele után végigaludta a délutánt. Anyukája hétfő reggel elvitte a körzeti gyermekorvoshoz, aki nem talált semmi bajt, de a biztonság kedvéért másnapra beutalta a gyermeket szemészeti és neurológiai vizsgálatra. Kedd reggel azonban megdöbbenéssel fedezte fel az édesanya, hogy kislánya testét a feje tetejétől a talpáig piros kiütések borítják. Egyből bárányhimlőre gyanakodott, így az előírt vizsgálatok helyett visszavitte gyermekét a háziorvosi rendelőbe. A kislányt – miután a saját orvosa délután rendelt – egy másik doktornő vizsgálta meg, aki közölte, hogy szó sem lehet bárányhimlőről, a kiütéseket nagy valószínűséggel ételallergia okozta, és megkérte az anyukát, hogy a délutáni rendelésre hozza vissza a kislányt. Délután a gyerek saját doktornője már azt mondta, hogy bárányhimlő is lehetne az eset, bár ennek nagyon csekély a valószínűsége. Még két kolléganőjét is behívta, akik nem tudták eldönteni, hogy mi a baj, de a bárányhimlő valószínűségét ők is kizártnak tartották. A lázra, fejfájásra és kiütésekre tehát két nappal az első tünetek jelentkezése után sem találtak magyarázatot a gyermekorvosok, ám összességében 12 ezer forint értékű gyógyszert írtak fel a gyermeknek allergia ellen, amit a nem túl jó anyagi körülmények között élő család ki is váltott. Bár a szomszédok és az egyik közeli élelmiszerbolt eladói is azt mondták, hogy a kislány bárányhimlős, az orvosok azt közölték az anyával, hogy nyugodtan mehet gyermekek közé, mert a betegsége nem fertőz. Aztán a harmadik napon kiderült – miután további három orvos konzultált az esetről –, hogy mégis bárányhimlőről van szó. Azt is megállapították, hogy a betegség fertőző, tehát a kislány nem mehet közösségbe, legalább 10 napig otthon kell tartózkodnia. Közölték, hogy az addig kiváltott gyógyszerek használhatatlanok, és néhány kenőcsöt, valamint mentolos hintőport írtak fel a betegséggel együtt járó viszketés csökkentésére. Az anyuka szerint az eset azért is megdöbbentő, mert összesen hét gyermekorvos vizsgálta meg a kislányt, és valószínűsített téves diagnózist. Ráadásul két napig az egészséges gyermekek várójában – és nem az elkülönítőben – várakoztatták a bárányhimlős kislányt, több tucat gyermeket kitéve a fertőzésnek. Továbbá 12 ezer forint értékben váltattak ki a szülőkkel felesleges gyógyszereket. Csak remélhető, hogy ez az eset egyedi, és súlyosabb betegségek esetében nem gyakori a bizonytalan diagnózis, amin akár az élete is múlhat a betegnek. Ugyanakkor a rendelők technikai felszereltségének, és az orvosok anyagi megbecsülésének jelentős javítása, a gyógyító munka társadalmi elismertségének emelése nélkül folytatódni fog a legjobb hazai szakemberek elvándorlása. A megszorításoktól pedig biztosan nem várható kedvező változás a hazai egészségügy európai összehasonlításban példátlanul rossz helyzetében.

Varga Imre