vissza a főoldalra

 2009.05.29. 

Múltidézés

Rochlitz István fotográfus, fotóművész 1969-ben született Budapesten. Első fényképezőgépét nyolc évesen kapta. Fotográfiai tanulmányait 1997-1999-ben végezte a Práter utcai Budapesti Kézműves Iparkamara iskolájában fotó szakon. 1999-ben különdíjat nyert az Ifjú Alkotóművészek Országos Versenyén. 2000-ben a Nyitott szem fotópályázatán I. + II. helyezést és közönségdíjat kapott. 2001-ben Budapesten a XI. kerület által hirdetett versenyen I. helyezést ért el. 2001-től tagja a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének. Rendszeresen jelennek meg képei különböző lapokban, magazinokban, CD-borítókon, könyvekben. Fotói 1999 óta szerepelnek kiállításokon. Első önálló kiállítsa 2005-ben volt. Jelen kiállítása a 7. önálló tárlata.

 -Lencsevégen az Árpád-kor templomai címmel nyílt meg kiállítása a Pasaréti Ferences Alapítvány által működtetett Kájoni János Házban április 19-én. Ez az első egyházi jellegű kiállítása?

 -A témán belül ez az ötödik, s egyházi berkeken belül a második kiállításom.

 -Az Árpád-kor 1301-ig tartott. Mi ennek a kornak az építészeti jellemzője?

 -A román stílus. Természetesen a román stílusú templomépítészet 1301-ben nem áll meg, hanem folytatódik. A román kor szelleme nálunk elhúzódik, s a gótika csak később lesz uralkodó stílus, mint Nyugat-Európában. Tehát a fotókon elsősorban románkori templomok, erődtemplomok láthatók.

 -Honnan volt az ötlet, hogy templomokat, s azon belül Árpád-koraikat fényképezzen?

 -Két évvel ezelőtt, a városmisszió idején kerestek fel azzal, hogy fotóimból rendezzek egy kiállítást, s adjak be pályázatot az V. kerületi önkormányzathoz. Három nap állt rendelkezésemre arra, hogy kitaláljam: milyen témájú kiállításhoz hozzak anyagokat. Ekkor vetődött fel bennem a gondolat, hogy az Árpád-kor templomait örökítsem meg.

 -Tehát a Belvárosnál pályázott, de mégis Pasaréten volt a kiállítás megnyitója?

 -Nem. 2007-ben az V. kerületben, a Szent Kinga Közösségi Otthonban volt a kiállításom ősbemutatója. Ezt követően Tatán, az Angyalok és Tündérek Galériában, majd győri főiskolán, s a révkomáromi magyar közösség kiállítótermében láthatták fotóimat. Minden valószínűség szerint még sok helyen látható lesz a kiállítás anyaga, mert nagy iránta az érdeklődés. Pasaréten pedig június közepéig, végéig láthatják a tárlatot.

 -Ezek a templomok ma még az eredeti céllal működnek?

 -Amelyik működik, az igen bár - főleg Kelet-Magyarországon – a legtöbb templom mára már református templom. Sajnos több régi templomnak csak a romjai láthatók. A csévharasztinak pl. csak a nyugati fala áll, de a legtöbbje működő templom. Viszont nem mindegyik Árpád-kori templomot használják állandó jelleggel. A nagylózsi tempolom ott jártamkor be volt zárva, csupán egy rácson keresztül lehetett látni a belső szentélyét. Ez a templom egy temetőben áll a falu határában. Mellette épült neoklasszicista stílusban egy temetőkápolna. Az viszont nem derült ki számomra, melyiket használják liturgiák alkalmából.

 -Ezeken a képeken nem csak szentélyek láthatók.

 -Természetesen nem, hiszen sok helyre nem tudtam bejutni. Ennek oka lehet, hogy nincs kiírva a kapura, ki őrzi a kulcsot, nem lehet megtalálni a gondnokot, vagy azért nem engedtek be, mert van egy olyan vélemény, miszerint a fotózás tönkreteszi a falakat. Ezért igyekszem olyan támogatói írásokat szerezni, melyek megnyitják előttem a zárt kapukat.

 -Mennyi templomot keresett fel ebből a célból? S megelőzte-e a fotózást a terepszemle?

 -Egy kutatás előzte meg. A 2007-es kiállítás előtti kutatásra és a fotózásra nem volt több időm három hónapnál. Az interneten kezdtem el utánanézni az Árpád-kori templomoknak. Találtam kb. 80 ilyen templomot, s ezt követően készítettem el a munkatervet. Azóta ez a lista tovább bővült: jelen pillanatban 300 olyan egyházi épületet ismerek, mely tudomásom szerint az Árpád-korban épült. Ezek templomok, templomromok, kolostorok, s azok maradványai. Olyan is előfordul, hogy ma már csak három-négy kő mutatja az erdő közepén, hogy valamikor ott Árpád-kori templom állt. Eddig 82 templomot örökítettem meg. A közelmúltban a Börzsöny hegység nyugati partfala mentén épült Bernecebarátin voltam, ahol Árpád-kori templom látható. Sajnos az épületet barokk stílusban építették át, s csak a befalazott kapubejárat utal az Árpád-kori építészetre.

 -Mielőtt lencsevégre kapott egy templomot, tanulmányozta annak históriáját is?  

-Ha találtam róla anyagot, akkor igen. Ellenkező esetben a helyszínen próbáltam meg beszerezni olyan írást, mely a templom múltját meséli el.

 -Azt olvastam, hogy ezeken a képeken egyszerre jelenik meg a szent és a profán világ. Miként?

 -Az újságíró arra gondolhatott, hogy a működő templomok belsejében a szent harmónia uralkodik, de mellette láthatunk mikrofont, hangszórót is.

 -Mit tud arról, hogy ezek a fotók megjelennek-e album formájában?  

-Azt tervezzük, hogy könyvet jelentetünk meg az anyagból, de ez nem megy máról holnapra. Megismerkedtem a Képzőművészeti Egyetem tanárával, Bodor Imrével, aki történész és régész, s kinek a középkor a szakterülete. Bodor tanár úr a kutatásban és a könyv megjelenésében is nagy segítséget ad/adott. Több templomot együtt kerestünk fel, így nagyon sokat tanulok tőle.

 -Kanyarodjunk vissza az időben: milyen eredetű családból származik? A név alapján német vérre gondolok.

 -A família ősi ága német, s a családfa az 1620-as évekig visszavezethető, s XV. századi források is megemlítik családunk tagjait. Családfakutatással viszont más foglalkozik a rokonságban…

 -Mi volt életében az első olyan hatás, ami a fényképezés felé irányította érdeklődését?

 -Édesapám nagyon sokat fényképezett, s ez nekem nagyon tetszett akkoriban. Arra, hogy édesapámnak volt-e otthoni laborja, arra nem emlékszem. Öcsémmel együtt gyermekként laborálgattunk otthon, de nem túl sokat, s nem is nagyon lelkesen. Az az elhatározás, hogy fotós legyek, csak 22-23 éves koromban erősödött meg bennem. 1999-ben végeztem fotó szakon.

 -Ott tanulta meg a szakmai fogásokat?

 -Nem az összeset, inkább az alapokat. Vannak olyan szakmai fogások, melyeket a fotós a gyakorlatban, vagy a kollegáktól tanul meg.

 -Egy fotógráfusnak több fényképezőgépe van?

 -Ezt nem lehet általánosítani. Nekem több van. Kisformátumban digitális fényképezőgépem, s analóg filmes is, míg középformátumban filmes gépem van. Ma már annyira előrehaladott a technika, hogy amire engem felkérnek, ahhoz általában digitális gép szükséges.

 -Mióta tekinti hivatásának a fotográfiát?

 -A szakiskola elvégzése után fotógráfusként kezdtem el dolgozni, s bedolgoztam egy-egy lapnak, ha megkértek rá. Kérdésére nem tudok pontos dátumot mondani. Amióta komolyan fotózom, hivatásomnak tekintem a fotógráfiát. Szeretem hivatásomat annak nehézségei ellenére is.

 -Milyen fotógráfus kasztba tartozik? Dokumentarista, portréfotós, stb…  

-Nem skatulyázom be magam. Akkor, ha érzem, hogy nem tudom elvégezni azt, amit a megrendelő óhajt, vagy értékrendszeremmel ellentétes, akkor nem vállalom el a munkát. De ez nagyon ritka. Manapság sokan úgy gondolkodnak: törjünk előre, valósítsuk meg magunkat, s arra nem figyelnek, hogy a kép nem felel meg az alapvető szakmai követelményeknek. Divat az arc eltorzítása, s az sem az én stílusom, hogy direkt alulról fényképezzek valakit.

 -Tudása és élményei meghatározzák, mit, s hogyan lát, s miként fényképezik?

 -Ez természetes. Kialakult egy látásmódom, melyen változtatni csak nehezen lehet.

 -Mely médiumnak dolgozik vagy dolgozott?

-Egy ideig az Új Embernél fotóztam, de már megváltam ettől a laptól. Az újságok többsége először a fotóson szokott spórolni. Az a szokás, hogy ott van az újságíró kezében a kis digitális fényképezőgép, s minőség ide, minőség oda, az ő felvételei jelennek meg a lap hasábjain. Ezért olyanok a képanyagok, amilyenek. Természetesen ez nem az összes lapra vonatkozik, de általánosságban a fenti mondatok megállják a helyüket.

 -Ezért kényszerül rá egy fotógráfus arra, hogy esküvői képeket készítsen?

 -Van, aki ezt kényszernek veszi, én viszont nem, hanem nagyon szeretem, ha ilyen feladattal bíznak meg. Egy esküvői fotósorozatot is meg lehet alkotni mesterien, művészien. Az USA-ban működnek olyan cégek, amik kifejezetten ilyen eseményekre szakosodtak. Tehát nem érzem ezt megalázó munkának.

 -A fotósoknál is felhígult a szakma?

 -Igen, már ott tartunk, hogy aki elvégez egy rövid időtartamú tanfolyamot, már fotóművésznek képzeli magát. Ez a digitális technika hátránya. Annak idején a lapok azért dolgoztattak fotósokat, mert filmes technikával nem tudták azt megcsinálni, amit most digitális, számítógépes módszerrel. Ma már nincs szükség a profi fotósra.

 -Tehát fontosnak a szakirányú fotósképzést?

 -Így van, mert ebben az országban sok tehetség volt és van. Ha a magyar fotógráfia történetét tanulmányozzuk, akkor rájövünk: nagy neveket adtunk a világnak. Elég csak Robert Capara, André Kertészre, vagy Brassaira gondolni. Ma is vannak kiváló fotósok, s ezért tartom fontosnak a tradicionális, professzionális képzés megerősítését.  

-Olvas kritikákat munkáiról, kiállítási anyagairól?

 -Igen, s a vendégkönyveket is végiglapozom. Ami építő jellegű kritika, azt elfogadom, de a kötekedőkkel nem tudok mit kezdeni.  

-Van egy olyan vélemény, hogy az igazi művészi fotó fekete-fehér. Egyetért ezzel?

 -Ez a témától függ. A fekete-fehér fotókon a szürke különböző árnyalatival olyan hatásokat, kontrasztokat lehet elérni, amit színes technikával nem, vagy csak nehezen. Minden attól függ, mit hogyan fényképeznek le. De színes technikával is lehet nívós, művészi képeket készíteni.

 -Milyen munkái vannak még tervbe véve? Lencsevégre kapja a hazai gótikus, barokk templomokat is?  

-Folytatni szeretném az Árpád-kori templomok fotózását, mert ennek a munkának csak az elején tartok. A majd’300 helyszínt felkeresni eléggé időigényes vállalkozás. Sokszor még a helyi lakosok sem tudják: hol található az adott templom romja.