|
 2009.05.29.
Iskola
Újvidéken
a minap szép találkozójuk volt a tíz évvel ezelőtt itt érettségizett
magyar fiataloknak: kevés kivétellel szinte mindenki jelen volt
a 28 diákból álló tíz évvel ezelőtti magyar gimnáziumi
osztályból. Ugyanitt most az számolják, hogy az általános
iskolák magyar első osztályaiba mindössze 37-38 gyereket
iratnak be a szülők, alig két osztálynyit, lesz-e hát belőlük
annyi, hogy nyolc év múlva majdan magyar gimis osztály is
legyen, és a többi középiskolában is megmaradjon a
nagy-nehezen beindított magyar tagozat... Aligha, ha csak meg nem
gondolják magukat azok, akik magyar lévén szerb iskolába szánják
a gyerekeiket.
Sajtóhír
szerint tavaly Újvidéken 57 magyar gyereket írattak itt szerbbe
a szülők. Hogy miért, mindenkinek megvan az egyéni magyarázata.
Alapvetően azért, hogy a gyerek jobban érvényesüljön, s hogy
a többségben elvegyülve elkerülje a hátrányos megkülönböztetéssel
járó bajokat. Az iskolában kiépített szociális háló
ugyanis fontos, s a majdani iskolatársak majdani segítségére
számítva szilárdabb egzisztenciával lehet számolni... Történik
mindez annak ellenére, hogy vannak magyar politikai pártjaink
– parlamenti képviselettel -, sőt vannak olyan pedagógiai
szakintézeteink is, amelyek élén magyar igazgatók állnak,
magyar szakembereket maguk köré gyűjtve. Van tehát több olyan
szakavatott emberünk, aki hitelesen, politikai és szakmai tudásának
legjavát adva meg tudná szólítani a szülőket, és azon a tényen
túl, hogy az anyanyelven szerzett alaptudás mélyebb és szilárdabb
alapot ad a későbbi új ismeretekhez, azt is el tudná mondani,
hogy a nyelvi kultúrális identitás megőrzése által milyen
helyet tudnak kiépíteni maguknak széles e Vajdaságban a
gyerekek, és milyet akkor, ha identitászavarral küzdve az
asszimilációt választják .
Tény,
hogy a jugoszláviai/szerbiai többpártrendszer 18 éve alatt
mindig az éppen hatalomközelben levő érdekszövetségek jártak
jól, s ez alól nem kivételek az országos képviseletig
eljutott magyar pártok sem. És, ez a 18 év elég idő ahhoz,
hogy az emberek végigkövessék egy-egy politikai vállalás
sikerét vagy bukását, végignézzék egy-egy politikai karrier
vagy politikai-családi vállalkozás alakulását – és levonják
a tanulságot. A tanulság következménye pedig lehet a csalódás
és az itteni magyar közösségtől való távolodás. Mert ha például
egy állami intézmény magyar szakembercsoportjában a politikus
gyerekének könnyen lesz állandó munkája, egy egyszerű magyar
értelmiségi gyerekének ugyanott azonos végzettséggel meg
sehogysem, akkor ez olyan értékű információ, ami nemcsak az
adott családot érinti, hanem szélesebb kör felé szóló üzenet
is a gátlástalan egoizmusról, ami megkérdőjelezi a kifelé
mutatott nemzetieskedés hitelét.
A
politikának mindig vannak haszonélvezői, és baj lenne, ha a
vajdasági magyar politikai pártok csak olyan szinten tudnának
politizálni, hogy a tagságnak, s legfőkébb a vezetőknek ne
tudnának valamiféle előnyjogokkal szolgálni. Ez így van rendjén,
kell az egyéni motiváció, de az előnyöknek a választók felé
történő „megszolgálási lehetőségével” is tudni kellene
élni. Például egy jól menő vállalat igazgatóbizottsági
tagságáért járó nem kevés juttatás nagyon szép ösztöndíj
is lehetne több olyan magyar gyereknek, aki magyar iskolába jár,
vagy havi segély lehet olyan családoknak, ahol több gyereket járatnak
magyar iskolába. Ha az érdekütköztetést kizáró helyzetben
levő politikusaink ilyen céllal vállalnának ilyen plusz tisztséget,
abból akár mozgalom is lehetne, vagy legalábbis iskola arról,
hogyan kell jó példát mutatni egy fogyó közösségben.
Friedrich Anna
(Képen
az újvidéki Petőfi Sándor Iskola tanulói.)
(Forrás: vajma.info)
|
