|
 2009.03.06.
Erdély tudományos akadémiája
Fennállásának
150. évfordulóját ünnepli idén a gróf Mikó Imre által
alapított, kolozsvári központú Erdélyi Múzeum-Egyesület
(EME) – írta az erdely.ma. Az egyesület történetéről,
kiadványairól, működéséről dr. Egyed Ákossal, az EME
elnökével beszélgettünk.
– Elnök úr, mikor és milyen
körülmények közt jött létre az Erdélyi Múzeum-Egyesület?
– Azok a törekvések, amelyek tudományos egyesület
létrehozását célozták, Erdélyben az 1760-as évekig nyúlnak
vissza, s Bod Péter nevéhez fűződnek. De sem az akkori, sem
több későbbi kezdeményezés nem valósulhatott meg a mostoha
körülmények miatt. Az sem vezetett eredményre, hogy az
1841–43-as Erdélyi Országgyűlés törvényt alkotott az
erdélyi múzeum alapításáról, mert ezúttal az uralkodói
megerősítés maradt el. Végül 1859-ben Mikó Imre gróf és a
köréje tömörülők kitartó erőfeszítése nyomán
alakulhatott meg az erdélyi tudományművelőket és
tudománypártolókat összefogó civil szervezet, amelyet a
közvélemény Erdély magyar tudományos akadémiájaként
emlegetett és emleget ma is. Mivel a bécsi kormány olyan
intézményt, amely akadémiai címet visel, nem volt hajlandó
engedélyezni, választották az alapítók az Erdélyi Múzeum-
Egyesület nevet. Az alakuló közgyűlést 1859. november
23–26-án tartották Kolozsvárott. Elnökévé gróf Mikó
Imrét választották, akit már a kortársak nem minden ok
nélkül neveztek „Erdély Széchenyiének”, egyrészt, mert
több intézményt szervezett meg, másrészt felajánlotta a
múzeum céljaira a kolozsvári 12 holdas kertjét a rajta levő
épületekkel, ezzel megoldva az alakítás egyik nagy gondját.
– Milyen célokkal alakult meg az EME,
s azóta ezek a célok megváltoztak, megsokasodtak?
– Az egyesület alapítója pontosan meghatározta a
célokat: Erdély kallódó történelmi örökségének és
természeti ritkaságainak összegyűjtését, a gyűjtemények
feldolgozását és a magyar nyelvű tudományos élet
megteremtését és fenntartását Erdélyben. Tehát múzeumi és
akadémiai feladatokat kellett ellátnia egyszerre. Az egyesület
létrehozására azért volt szükség, hogy fenntarthassa a
létesítendő múzeumot. Már a kezdetekkor olyan kiváló
tudósok tömörültek köréje, akik nagy sikerrel
teljesítették a kitűzött célokat, és olyan közgyűjteményeket
hoztak létre – természetesen főként az arisztokrata és
nemesi családok, de számos más polgári család felajánlása
nyomán –, amelyek a magyarországi Országos Levéltár és
Nemzeti Múzeum Gyűjteményeihez voltak hasonlíthatók. Ennek
köszönhetően alakulhatott meg Kolozsvárott Magyarország
második tudományegyeteme 1872-ben.
– A kommunista éra idején működhetett-e
az egyesület?
– Az 1918–1920-as hatalomváltozás nagyon
megnehezítette fennmaradását, de mégsem szűnt meg, hanem
1950-ig működött, amikor a kommunista hatalom betiltotta, gyűjteményeit
elsajátította, székházát elvette. Mégis maradt tagságában
annyi erő, hogy a negyvenévi tilalom ellenére 1990-ben képes
volt újjáalakulni a szó szoros értelmében a „semmiből”.
– Ki vagy kik támogatták működésüket
1949 előtt és 1990 után?
– Az EME sosem volt állami intézmény, működését a
tagok és az adományozók tartották fenn, bár 1872-től 1918-ig
a magyar állam bérleményt fizetett a kolozsvári
tudományegyetemnek használatra átengedett EME gyűjteményekért.
A két világháború közt főként a tulajdonát képező Wass
Ottilia-féle ház egy részének bérbe adása által futotta a
fenntartási költségekre, természetesen a tagok
hozzájárulása mellett. 1990 után elsősorban a Magyar
Tudományos Akadémia, valamint az Illyés közalapítvány,
aztán a Szülőföld Alap, valamint a Miniszterelnöki Hivatal
Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya pályázatok útján
támogatja. Román forrásokból főként a könyvkiadásra és a
rendezvények megszervezésére jutottunk hozzá szerényebb
összegekhez. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy az
újjáalakulás költségeihez számos külföldi: amerikai,
nyugat-európai és magyarországi pártoló tag és intézmény
is jelentős adományokkal járult hozzá, amiért ezúttal is
köszönetet mondunk. Sajnos költségvetési pénzalappal nem
rendelkezünk, ami megnehezíti a hosszú távú tervezést.
– Kérem, beszéljen az EME
szakosztályairól és kutatócsoportjairól.
– Az EME nagyrészt megőrizte régi belső szerkezetét,
de a tudomány fejlődéséhez alkalmazkodva módosította is azt.
A jelenlegi szakosztályaink: Bölcsészet-, Nyelv- és
Történettudományi Szakosztály, Természettudományi
Szakosztály, Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztály,
Jog-, Közgazdaság és Társadalomtudományi Szakosztály, Műszaki
Tudományok Szakosztálya, Matematikai és Informatikai
Szakosztály és Agrártudományi Szakosztály. Az utóbbi három
szakosztály az újjászervezés óta jött létre. Vidéki
fiókegyesületeink működnek Marosvásárhelyen, Nagyváradon,
Zilahon, Szilágysomlyón, Szatmárnémetiben,
Gyergyószentmiklóson. Ebből is kitűnik, hogy az EME székhelye
ugyan Kolozsvárott van, de működése kiterjed egész Erdélyre,
sőt bukaresti tagjaink is vannak. A kutatócsoportok
összevonása által létrehoztuk az EME Kutatóintézetét,
amelynek olyan jelentős feladatai vannak, mint a történeti
források feltárása és kiadása, az Erdélyi Magyar
Szótörténeti tár szerkesztése és kiadása, a Romániai
Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztése és kiadása, az erdélyi
történelmi régiók kutatása.
– Hány fős az egyesület?
– Nyilvántartásunk szerint jelenlegi taglétszámunk
3262, ebből 95 alapító, 1304 rendes tag – aktívak és
nyugdíjasok –, 1658 pedig egyetemi hallgató. 2008-ban 180 új
tag lépett be egyesületünkbe. Jelenleg 37 külföldi pártoló
tagot tartunk nyilván.
– Lehetnek az egyesületnek
magyarországi tagjai is?
– Mivel az EME egyik fő törekvése a magyar tudomány
egységének a biztosítása és az erdélyi magyar
tudományosság integrálása az összmagyar tudományosságba,
örömmel vesszük a jelentős számú magyarországi tagjaink
bekapcsolódását az EME munkásságába, különösen a közös
rendezvényekbe. Ilyen irányú tevékenységünket szeretnénk erősíteni,
és újabb magyarországi tudósokat szervezetünk körébe vonni.
– A 150. évforduló alkalmára milyen
kiadványokat jelentetnek meg?
– Két nagy csoportról kell beszélni. Az első az
Erdélyi Múzeum-Egyesület történetének kiemelkedő
személyiségeiről szóló tanulmánykötet. Ez bemutatja gróf
Mikó Imre, Apáthy István, Brassai Sámuel, Genersich Antal,
György Lajos, Kántor Lajos, Kelemen Lajos, Koch Antal, Kristóf
György, Pósta Béla, Szabó Károly, Szabó T. Attila, Tavaszy
Sándor és Farkas Gyula munkásságát. A második az EME régi
és újabb gyűjteményeit felmérő és bemutató kötet.
– Idén több évfordulót is
ünneplünk. Így Orbán Balázs születésnapját, s Petőfi
halálának 160. évfordulóját. Tartottak/tartanak hozzájuk
kötődő konferenciákat vagy emléknapot?
– Az EME tagjai természetesen felkérésre minden
országos tudományos és kulturális rendezvényen szívesen
vesznek részt, és ez az idei évfordulós ünnepségekre is
vonatkozik. Természetesen megemlékezünk Orbán Balázsról –
aki egyesületünk tagja volt – és Petőfi halálának 160.
évfordulójáról is.
Medveczky Attila
|
