vissza a főoldalra

 2009.03.06. 

Gyógyít, tisztít, felüdít - Beszélgetés Szabó Csilla énekesnővel

Szabó Csilla énekesnő zenei pályáját a Bojtorján együttesben kezdi. Aktív részese a „Halász Judit és a Bojtorján” rendkívül sikeres produkcióinak, s az együttes önálló koncertjeinek szerte Európában. Az együttes feloszlása után Csilla különböző lemezprodukciókban, egy-egy általa énekelt dallal vett részt, amely mindig meghatározó sikert jelentett a produkció számára. Pl. a Honfoglalás c. film főcímdalával, Szállj sólyommadár (Kell még egy szó), amely négyszeres platinalemez, vagy pl. az 1956 Rockopera „Ha a kenyerét eszed” c. dala. 2000-től hét éven keresztül a Heim Pál Gyermekkórházban előbb segédápolónőként, majd zenei lélekápolóként dolgozott. 2008 őszén jelent meg első önálló nagylemeze a Magneoton gondozásában a „Valami mindig szép”. A CD zenei rendezője Jenei Szilveszter volt, aki a dalok egy részének zeneszerzőjeként, és természetesen gitárosként is szerepel az alkotók között. Az album producere Kemény Győző volt. Honlapcím: szabocsilla.com

 – Kedves Csilla! Engedd meg, hogy szerkesztőségünk nevében gratuláljak az „Év gyermeklemeze 2009” Fonogram díjhoz, melyet a közelmúltban vettél át a „Valami mindig szép” albumodért a Millenáris Teátrumban. A legrangosabb magyar könnyűzenei elismerést Bodrogi Gyula, a nemzet színésze adta át neked. Sok lemezen énekeltél már, de csak tavaly jelent meg első szólóalbumod. Miért vártál ennyi időt vele?

 – Köszönöm a gratulációt! Kérdésedre nehéz válaszolni… Gyerekek közt érzem a legjobban magam, s tán a hangom is azért lett kitalálva, hogy őket szórakoztassam. Most jött el az idő a dalok összeválogatására, arra, hogy egy szép csokrot készítsek belőlük. A lemez létrejöttéhez sok tapasztalatra és élményre volt szükségem. Ezeket főleg a gyermekkórházban kaptam, szereztem meg. Érdekes gondolatokra ébresztett engem az a munka, ami szórakozás is volt részemről. Kiemelendő: ebben az elvadult világban kötelességem felmutatni valamit, ha a Jóistentől talentumot kaptam. Egyáltalán nem sajnálom, hogy csak most jelent meg szólólemezem, hiszen ha 15- 20 évvel ezelőtt történik mindez, akkor szembesültem volna a megélt élmények hiányával. Ennek a lemeznek a címe: Valami mindig szép. Ez nem véletlen: csak a szép és a szelíd dolgokat éneklem meg, így szembe megyek a világgal. Nem arról éneklek, amit a média sugall.

 – Arra gondolsz, hogy a gyermekek olyan mesefilmeket láthatnak, melyek nem az ő lelkiviláguknak való, s szellemi fejlődésüket gátolják?

 – Pontosan. Vannak üdítő kivételek, pl. a magyar népmesék. Teljes tévedésben vannak a médiumok műsor-összeállítói, mikor a gyerekeknek horrorisztikus elemekkel fűszerezett, durva hangvételű meséket kínálnak. Azt mondják: ettől lesznek a gyerekek tájékozottabbak, hiszen ilyen a világ. Ez egy téves szemlélet. A kórházban tapasztaltam, mennyire ki vannak éhezve a gyermekek – még a kamaszok is – a szépre. S döbbenten, csillogó szemmel hallgatják, ha valami szép zene csendül fel mellettük. A gyerek lelke sokkal inkább fogékony a szépre, mint azt a médiások gondolják. Az is elszomorító, hogy a tv-műsoroknak alig 1%-a szól a gyerekeknek. A gyereklemezek közt kutatva pedig rájövünk, hogy Halász Jutka dalain kívül nem sok értékes produkció született. Van egy-két jó meselemez, s ennek már-már örülhetünk. De sokkal jobb, ha a szülő mond mesét a gyermeknek, otthon, lefekvés előtt.

 – Több szülő azt mondja: erre nem ér rá, s ezért a gyerekét a képernyő elé ülteti.

 – Akkor mire ér rá? Nem csak etetni és öltöztetni kell a gyereket, hanem szellemi táplálékot is kell neki nyújtani. Ráadásul egy nagyon jó szórakozás a gyerekkel együtt játszani, s mesélni csemeténknek. Tudomásul kell venni, hogy csak kicsiny korában játszhatunk a gyerekkel, utána már nem ül az ölünkbe; nem lehet egy kamasz gyereket babusgatni. Amit gyermekünk piciny korában elmulasztottunk, azt nem lehet később bepótolni.

 – Szeretsz mesét mondani?

 – Fiam már felnőtt korba lépett, de régebben nagyon sok mesét mondtam neki, s rengeteg könyvet nézegettünk közösen. Természetesen sokat énekeltem is fiamnak.

 – A Valami mindig szép lemezen gyerekdalok szerepelnek, de mégis azok a felnőttek, akik hallották ezeket a számokat, azt mondják: őket is megnyugtatja, s a szövegek nem gagyik, hanem mély mondanivalót tartalmaznak. Mindez belőled árad, vagy pedig direkt cél volt, hogy ne csak a legfiatalabb korosztályt szólítsd meg?

 – Ilyen vagyok; ez belőlem árad. A lelkem egyik része gyermek, a másik pedig lírai, szomorkodós felnőtt. Ez a lemez így sikerült, semmi céltudatosság nem volt benne. Meg is nehezítettem ezzel a CD sorsát, mert a boltokban nem tudták eldönteni, melyik polcra is kerüljön. Így volt, aki a szüleinek vette meg karácsonyi ajándékként ezt az albumot. A lemez alcíme: nem csak gyerekeknek. Az eddigi életem szép és jó lenyomata került erre a hanghordozóra, s így az idősebbek számára is szép ajándék. Azt nem is szeretném, hogy beskatulyázzanak gyermekdal-előadónak. Nagyon odafigyeltem a szövegek és a versek kiválasztására. Többnyire erdélyi költők verseit zenésítettük meg. Kiemelendő: ez a lemez nem jött volna létre Jenei Szilveszter munkája nélkül. Szilveszter csodálatos zenei köntösbe öltöztette ezeket a verseket. Több alkalommal is együtt dolgoztunk, ismerjük egymás munkásságát, így szinte rám szabta ezt a zenei köntöst.

 – Miért pont erdélyi költőkre esett a választás? Magyarországiak – pl. Weöres Sándor, Nemes- Nagy Ágnes – már mind meg vannak zenésítve?

 – Nem erről van szó. Az utóbbi időkben többször jártam Erdélyben, s az ottani kultúra, a tündérkert szépsége teljesen magával ragadott. Az utóbbi tíz év szép és jó emlékei mind Erdélyhez köthetők. Amikor rátaláltam a Tündérkert virágai c. erdélyi gyermekvers-antológiára, kiválogattam az általam legszebbnek tartottakat, melyek rokonságban állnak lelkivilágomhoz.

 – Szerinted Erdélyben nyugodtabbak, kevésbé idegesebbek az emberek, mint nálunk? Vagy ott is a civilizációs ártalmak miatt felvették a gyorsabb tempót, s már nem érnek rá odafigyelni a másikra?

 – Ez inkább az ottani nagyvárosokra jellemző, de nem oly mértékben, mint Magyarországon. Erdélyben még értéke van a gyereknevelésnek, a családnak. Ha egy erdélyi, vagy délvidéki internetes rádiót hallgatok, rájövök, hogy teljesen más ízűek az ottani műsorok, mint a magyarországiak. Erdélyben mindig szép és megható sikereim voltak fellépéseim során. Marosvásárhelyen, az Erdélyi Krónika születésnapján, egy 3000-es közönség előtt énekeltem egy szál gitárral a kézben. Műsorom végén le sem engedtek a színpadról. Rájöttem: ők még szeretik, ha a dalnak szellemisége is van.

 – A lemez hallgatása közben azt vettem észre, hogy míg a „Telemér Elemér” inkább óvodásoknak való, de az „Anyád szemében” már felnőtteknek is szól. Jól érzékelem?

 – Igen, de fontos, hogy a gyerekeket tiszteljük meg azzal: dallamos, s nem primitív zenét adunk nekik. A gyerekek hallása igen érzékeny, s szeretik a szépet. Ha egy gyerekben zenei lelkületet akarok kialakítani, akkor magasra kell tenni a mércét, hiszen ők pontosan tudják, s érzik, hogy mi a jó. A Telemér Elemér azért tetszik a kicsiknek, mert játékos és humoros. De nézzük a tartalmát felnőtt fejjel! Egy boltosról szól. S Erdélyben a falubeliek igenis tisztelik a boltost! Minden jó gyermekdal igazságot hordoz. Nekem nagy szerencsém volt, hogy 8 évig Halász Judit mellett dolgoztam, s ezért sem tehetek mást, mint olyan zenét ajándékozni, ami megmarad, s értéket hordoz.

 – Mit gondolsz, ezek a dalok jellemformálók is?

 – Mindenképpen! Bár ezt nem lehet műszerekkel mérni. A dalszövegek egy-egy sora legtöbbször tudat alatt jut el a gyermek világába, s így válik jellemformálóvá. Az erkölcsi értékre és a humorérzékre is hatnak dalaim.

 – Ezen a lemezen saját verseid is szerepelnek. A címadó, Valami mindig szép is a sajátod.

 – Úgy van, ez az én filozófiám.

 – Ezt is a kórházi élmények ihlették?

 – Főleg azok. A Moha bácsi meséjét sokszor olvastam a gyerekeknek a kórházban, s abban is van egy hasonló című mese. Van egy kis barátom, akivel a kórházban ismerkedtünk meg. Öt évvel ezelőtt elütötte őt egy autó. A mai napig meglátogatom otthonában. Ez a dal kicsit neki is szól. Reményt akartam neki nyújtani.

 – Erre rímel ennek a dalnak a következő sora: „én azt mondom, az ősz is jó, hullik a sok dió.”

 – Igen, s az ősz már előrevetíti a megújulás időszakát. Ma nagyon sokan siránkoznak – én is – a gazdasági és a társadalmi helyzet miatt. Jómagam ezekhez a dalokhoz menekülök ilyenkor. S jó lenne, ha mindenki észrevenné – a nagy bajok közepette is – , hogy valami mindig szép.

 – Csupán véletlen, hogy a lemez kísérőfüzetében pont ennek a dalnak a szövege mellett van egy kis madár?

 – Nem az. Ez az én kis madaram. Pálfi György grafikus, aki a lemezborítón a „Csilla-betűket” megtervezte, beszélgetéseink alatt rájött arra, hogy egy „madárlelkű”, szabadságra vágyó ember vagyok. Ezért minden tudatosság nélkül rajzolt egy madarat. Megmutatta nekem, s akkor kértem, hogy ez a madár feltétlen legyen benne a kísérőfüzetben.

 – Egy kicsit prózai a kérdés: mennyire telített a piac a gyerekdalok területén?

 – Sok szennyes kiadvánnyal találkozhatunk. Ezeket jóindulatból veszi meg a szülő a gyereknek – azt hiszi, hogy ezzel jót tesz – , holott a csupán elrettentő példáknak felelnek meg. Jómagam magasra állítottam a lécet, s remélem, hogy minden családban megtalálja a helyét ez a CD. Az eddigi visszajelzések hála Istennek nagyon kedvezőek; családi album lett a Valami mindig szép-ből.

 – Ahhoz, hogy egy CD ismert, kelendő legyen, szükség van reklámra is. Hogyan sikerült ennyi családhoz eljutni?

 – A kiadónak, a Magneotonnak is köszönhető, hogy sok boltba eljutott az album. Tévés és rádiós reklámokból nem sok részem volt. A Duna tv viszont teljes mellszélességgel mellém állt, mikor megjelent a lemez. Segítőkészek voltak, néhány dalt fel is vettünk, melyeket a mai napig kérnek a csatorna Kívánságkosár műsorában. Ennyi volt a reklám…De azzal vígasztalom magam: a népdalokat sem reklámozták a médiumok, mégis elterjedtek az emberek között.

 – Határon túl is veszik az albumot?

 – Erről nem tudok konkrét adatokat mondani. Erdélyi és délvidéki rádiók viszont játsszák dalaimat.

 – A Ballag már c.szám klipje miért Esztergomban készült, s hogyhogy Melocco Miklós is szerepel rajta?

 – Esztergom az egyik kedvenc városom, s Melocco Miklós Szent István megkoronázása c. szobra igen nagy hatással volt rám. Kitaláltam, hogyha bárhol klipet fogunk forgatni, az az esztergomi vár és környéke lesz. A Ballag már c. vers költője Kányádi Sándor, aki jó barátja Melocco Miklósnak. Így az az ötletem támadt: szerepeljen a klipben Melocco Miklós. Ő testesíti meg a filmben a nagy tudású, tisztelt idősek nemzedékét. Ez rímel a verssel. „Beéri az öreget, s válláról a terhet legényesen leveszi, pedig még csak gyermek.”

 – Milyen kritériumoknak kellett megfelelni ahhoz a lemezednek, hogy elnyerd a már említett díjat? Az eladott példányszám a mérvadó, vagy a zsűri döntése?

 – A fonogram.hu honlapon ezt részletesen leírják. Több kritériumnak kell megfelelni, s mikor öt jelölt bekerül egy adott kategóriába, akkor egy 12 fős grémium dönt a nyertesről. Az eladott példányszámról még nincsenek adataim. A gyereklemezeket nem szokták kiugróan magas számban vásárolni, ezért ez ebből a szempontból hálátlan műfaj. De: nagyon szép munkát végeztünk Jenei Szilveszterrel, a lemez minden hangját vállalom, s benne van ebben az albumban az egész életem, tudásom.

 – Meglepetten ért a díj?

 – Nagyon! Hihetetlen volt számomra. Csak a gála utáni napon fogtam fel, hogy mit is jelent ez az elismerés.

 – Hét éven keresztül voltál zenés lélekápoló egy gyermekkórházban. A kórházban csodás gyógyulásoknak és tragédiáknak is lehettél a tanúja. Beszéljünk az elsőről…Amikor zenéd is hozzásegítette a beteget a gyógyuláshoz.

 – Anno úgy döntöttem, hogy szögre akasztom a gitárt, szakítok a profi zenéléssel, s így elmentem segédápolónak. Addig voltam segédápoló, míg nem találtam egy gitárt az orvosi szobában. Egy nap felvezetett a nővér az egyik szobába, ahol egy kómában fekvő gyermek feküdt. Egy teherautó gázolta el. Ott volt nálam a gitár, s zenéltem, énekeltem neki. Amikor éppen a „Mit tehetnék érted” c. dalhoz értem, a kisfiú kinyitotta a szemét, felébredt. Hazamentem, s másnap közölték velem: leszedték a fiút gépről, mert öntudatánál van. Ezután többször is bementem a kómában fekvő gyerekekhez. Énekeltem nekik, és szóltam is hozzájuk.

 – Hallják a zenét a gyerekek súlyos beteg állapotban is?

 - Biztosan érzékelik. A lelki azonosulás a legfontosabb. Nem csak „egyszerűen” gitároztam a kómában fekvőknek, hanem belegondoltam abba: mit élhetett át a beteg, s honnan jött ide. Előfordult, hogy kómából felébredve keresték a gyerekek azt a nénit, aki gitározott. Pedig nem látszott rajtuk, hogy reagálnak a zenére. Ezért állítom, hogy vagy hallják, vagy érzékelik a zenét súlyos állapotban is a betegek.

 – Gondolom olyan is előfordult, mikor hangod kísérte a mennyországba a beteg gyermeket…

 – Volt olyan… Pont karácsony környékén. Ezzel a szülők lelki terhén is sokat könnyítettem.

 – Mi kell ahhoz, hogy egy előadó sikeressé váljon a kicsik körében? Hiszen itt hiába ír valamit a szakmai sajtó, a gyerekeket az nem igazán izgatja. El lehet mondani, hogy a gyerekeken keresztül látod a világot?

 – Nagyon jól gondolod. Én gyermek maradtam, s minden szépet és jót, ami csak bennem van, átadok a kicsinyeknek. Hiszen ők is mindenüket odaadják ekkor. Fontos a nevelőszándék is: nem mindegy hová tereljük a gyermek figyelmét. Ez egy szép, de ugyanakkor kemény munka, s feladat.

 – Szerinted a zene gyógyít, vagy az emberi hang?

 – Mind a kettő, de az emberi hang sokkal több mindent rejt, hordoz magában. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy szép hanggal ajándékozott meg a Jóisten. Szüleimnek jó hangjuk volt, bár egyikük sem tanult énekelni, igaz, én sem. Lélekből énekelek, mint minden magyar ember. Ide tartozik, hogy nagyon beteges gyerek voltam: koraszülött és asztmás. Szinte az összes kórházban lemondtak rólam. De : ahogy elkezdtem dudorászni, a gyógyulás útjára értem. A dalolás – ami tudat alatt is légzéstechnika használatával jár – meggyógyított.

 – Egy idegsebész kongresszus vendégelőadója voltál. Miről beszéltél a rendezvényen?

 – Ezt a kongresszust Miskolcon tartották, és dr. Csókay András kiváló idegsebész professzor hívott meg a rendezvényre. Ő a Heim Pál Gyermekkórházban ismert meg engem, s azóta figyelte tevékenységemet. Arról beszéltem: mit tapasztalok egy zenés lélekápolás alatt, s hogyan hat a gyerekekre a zene, s van-e fájdalomcsillapító hatása.

 – Említetted, hogy nem tanultál énekelni. Igaz, hogy óvónő is voltál?

 – Így van. Mindig a gyengébbekkel, vagy a rászorultabbakkal akartam foglalkozni. Először a Fóti Gyermekvárosban voltam óvónő. Hét évet töltöttem el ott. Már Fóton is volt egy zenekarom, a Folt, amivel készítettünk egy kislemezt, s eljutottunk egy berlini fesztiválra is.

 – Hívőnek mondod magad. Szükséges-e a hit az igazi művészethez?

 – A lelkünknek kell egészségesnek lenni. Egy hitetlen ember is tud csodás dalt írni, ha kegyelmi állapotba kerül. Ezt nem is lehet szavakba önteni. Egy vezércsillaga van az igaz művésznek: alkotásom csak a szépre, jóra és az igazságra neveljen. A kontármunkák felett úgyis eljár az idő.

Medveczky Attila