vissza a főoldalra

 2009.03.06. 

Nincs szükség az OEP-re

A brutálisan alacsony finanszírozás és a humánerőforrás-problémák okozzák a legnagyobb bajokat az egészségügyben – fejtette ki a Magyar Fórumnak dr. Tóth Gábor sebész főorvos, a MIÉP II. kerületi országgyűlési képviselőjelöltje.

– A gazdasági válság és a kormány tehetetlensége nem kíméli a magyar társadalmat. Az egészségügynek milyen károkat kell elszenvednie?

– Fejetlenség és kapkodó, érthetetlen intézkedések halmaza jellemzi a mai egészségügyi vezetőséget. Ez a beteg és az orvos számára egyaránt megterhelő, idegesítő, embert próbáló állapotokat eredményez. A rendszert sikerült teljesen alkalmatlanná tenniük a feladatok ellátására. Betegség esetén a betegnek azzal kell szembesülnie, hogy a bajának az ellátása nehézkes, bonyolult, esetleg a lakóhelyétől távol történik, és nem utolsósorban drága. A gyógyszerek szinte megfizethetetlenek. Egyre több az olyan gyógyszer, ami recept nélkül kapható, aminek a lényege az, hogy az OEP-től (Országos Egészségbiztosítási Pénztár) nem kap hozzájárulást a gyógyszer vásárlója. Az adófizetőktől viszont minden hónapban vonják az egészségügyi hozzájárulást. Ez nem arányos és nem tisztességes folyamat. Valamennyi intézkedés alapvető célja, hogy az állampolgároktól beszedett társadalombiztosítási hozzájárulás a tb-központnál maradjon. Az egészségügy ellátási kapacitását a kritikus színt alá csökkentették. Nem lehet büntetlenül százhatvan kórházból hatvanat bezárni, közben az ágyszámot is csökkenteni. A kórházbezárások, az egészségügyi dolgozók elbocsátása, a gyógyszerár-támogatások megvonása, a közgyógyellátás megnyirbálása mögött egy olyan kormány áll, amelynek soha nem volt normális egészségügyi koncepciója a gondok valódi megoldására.

– Lehet azt mondani, hogy a Gyurcsány-kormány intézkedései miatt egyre többen betegednek meg az országban?

– Ez egészen biztos, hogy így van. Rengeteg betegségnek a kiváltója – és ezt már nagyon sok kutató bebizonyította – a stressz. Egy olyan helyzetben, amiben most Magyarország van, az emberek a nap nagyobb részét idegeskedéssel, feszültségben töltik. Bár nincs ilyen statisztikánk, biztos vagyok benne, hogy a létbizonytalanságot eredményező kormányzati döntések miatt sokan betegedtek meg.

– Az egészségügyből több mint 250 milliárd forintot vontak ki pár év alatt, 16 ezer kórházi ágyat szüntettek meg, több mint 2000 orvos vándorolt el az országból, és 6000 egészségügyi dolgozó hagyta el a pályát. Ezek katasztrofális adatok.

– Nagyon rossz erről beszélni, mert nem lehet pozitív kicsengése a beszélgetésünknek, csak negatívumok tömegét tudjuk felsorakoztatni. A károk felmérése, a megoldással egybekötve, egy következő kormány feladata lesz. A népesség további fogyása, pusztulása várható, ha ez a tendencia folytatódik. Konkrét információm van például arról, hogy 2008 augusztusában – egy hónap alatt – az OEP-ben megmaradt pénzekből tizenkétmilliárd forintot tettek át a központi költségvetésbe, a lyukak foltozgatására, és ezt a pénzt nem forgatták vissza az egészségügybe, ahonnan kivették.

– Ön már korábban is kifejtette, hogy az OEP tevékenysége ellentétes az egészségügy érdekeivel.

– Az OEP működése olyan, mint annak az eladónak a munkája, aki a kért drága műszer helyett egy olcsó kütyüt ad, ami semmiben nem felel meg a vásárló igényeinek. Ezzel azt akartam mondani, hogy nem arra fordítják a tb-hozzájárulásainkat, amire állítólag levonják őket. Az állampolgárok egészséghez való jogának biztosítását az állam nem látja el. Az államnak kellene biztosítania minden olyan közszolgáltatást, ami valamennyi állampolgárt érint. Régi vesszőparipám az OEP megszüntetése. Ez egy olyan költségvetési intézmény, aminek semmi haszna nincs. Működik két intézmény egymás mellett, a minisztérium, amely a törvénykezéssel, rendeletekkel foglalkozik, és ennek van egy költségvetési oldala, amit az OEP lát el. Ha az OEP-et kivennénk a rendszerből – végeznénk egy egyszerűsítést, végre nem a kórházakon, orvosokon, hanem a hatalmas apparátuson –, és az egészségügyi intézmények a minisztériumnak adnák le éves költségigényüket, ki lehet számolni, mennyire reális az a pénzösszeg, amiből az OEP – éves bevételként 1700 milliárd forintról van szó – gazdálkodik. Ezzel felelősség lenne az intézmények vezetőinek vállán is, és persze akkor is spórolni kellene, ám megszüntetnének egy felesleges terheket az orvosokra rakó hivatalt, így sok pénz is felszabadulhatna. Most rossz az elosztás, rosszak az intézkedések, majdnem minden rossz. Felülről jönnek a döntések, amik nyilván nem szakmai, hanem üzleti, politikai alapon születnek, de ezek köszönő viszonyban sincsenek a valódi igényekkel.

– Bár a népszavazás eredményének köszönhetően a kórházak többsége köztulajdonban maradt, a háttérben mégis tovább folytatják az egészségügy magánosítását.

– Valóban, egymás után jönnek létre magánrendelők, magánlaborok, s láthatjuk a Hosp- Invest erőszakos térhódítását. Ezek azt sugallják, hogy valakinek valami miatt mégis megéri az egészségüggyel foglalkozni, és pénzt fektetni ebbe az ágazatba. Ezt a folyamatot a parlamenti pártok egyike sem akarja megállítani. Sorozatban halljuk, hogy a kórházak nehéz helyzetben vannak, csődbiztost neveznek ki az élükre, eljutottak a működőképesség határáig. Akkor feltehetjük a kérdést, hogy miért éri meg egy bérlőnek működtetni ezt a csődtömeget? Mitől tudja jobban csinálni, mint az állam vagy az önkormányzat? Az igazság az, hogy nagyon is megéri. Az egészségügyben van egy régi szó, az alulfinanszírozottság. Ha a kórház bérbe van adva, ez megszűnik, onnantól kezdve az ott történő beavatkozások valós értéket kapja meg az OEP-től, ami jóval meghaladja a mostani szintet, és valódi hasznot tud termelni. Ezt persze az állam is meg tudná tenni, és nem kéne a profitorientált privát szférát támogatni.

– A kórházak alulfinanszírozottsága komoly probléma, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

– Döbbenetes, hogy az egészségügy alulfinanszírozása azt eredményezte egy felmérés szerint, hogy az OECD-országok között hazánk az utolsó helyre került. Hat évvel csökkent hazánkban a születéskor várható átlagéletkor. Több beteget láthatnának el a kórházak, mint ahányat az OEP engedélyezett. Úgy érzem, hogy most a hátrányból előnyt is lehetne kovácsolni, azokat a halogatott problémákat, amiket nem oldottunk meg az évek, évtizedek során, most kéne felszámolnunk. Szakmai összefogással ez még elérhető. Persze ez sem lesz áldozatok nélküli feladat, de azt hiszem, hogy a racionális megoldásért, az ágazat fejlődéséért, hajlandó lenne az egészségügyi szakma egy jó program mögé felsorakozni.

– Főorvos úr, ön a következő országgyűlési választásokon a Magyar Igazság és Élet Pártja színeiben indul a parlamenti mandátumért Budapesten, a II. kerületben. Miért döntött úgy, hogy beszáll a politikai küzdelmekbe?

– Az elvek, az ideológia és a retorika miatt, amit a MIÉP mint párt a megalakulása óta következetesen képvisel. Minden szava, minden mondata igaz. Az idő sajnos beigazolta azt, amit Csurka István folyamatosan mondott. A MIÉP nem csúszkált, ahogy a parlament pártjai tették jobbra, balra, hanem megmaradt keresztény és igaz magyar pártnak. Mint orvos, sok emberrel van kapcsolatom, ismerem a problémáikat, tudom, mire vágynak, mit szeretnének elérni. Ebben remélem, sokat segíthetek nekik. Ugyanakkor az egészségügy helyzetének megoldásában, egy új koncepció megalkotásában én és MIÉP-es kollégáim is részt kívánunk venni. A megoldást radikális úton képzelem el. Első lépésként lámpást kell gyújtani az embereket elborító sötétségben. Majd ha a nemzet egységesen öntudatára ébred, s elutasít minden idegen, rossz szándékú külföldi beavatkozást, s dönt tartozásunk visszafizetésének felfüggesztéséről, akkor újra felvirrad a magyar mezőgazdaság, ipar, oktatás és persze az egészségügy napja. Az előre hozott választás immár gazdasági kényszerré vált. Egész Európa bizalmatlan a magyar piaccal, a magyar gazdasággal, a gazdaságpolitikával és a költségvetési politikával szemben. Ezt a bizonytalanságot, a nagyobb kockázatot fizettetik meg az állammal és a gazdaság szereplőivel. Hiteles gazdaságpolitika kell. Azoknak, akik idesodorták az országot, nem szabadna felelős tisztséget betölteni, hiszen már senki nem hisz nekik. Az emberek többsége azt mondja, új kormány kell, azaz tartsanak előre hozott választásokat. Nem csak négyévente kell figyelembe venni a magyar választópolgárok akaratát. A hatalmon lévőknek azt is illene meghallani, mikor azt mondja a nép: elég! Ez más országokban teljesen természetes, lásd Ausztria, Belgium példáját. Úgy tűnik, Magyarországon, ha a szocialisták megragadják a hatalmat, akkor történhet az országban bármi, akkor is csak az uralmi érdekeiket fogják figyelembe venni. Ennek a következménye, hogy most ilyen nehéz helyzetben vagyunk.