|
 2009.03.13.
Petőfi 1848. március 15-éről
Pest,
március 15-én 1848.
Szabad
a sajtó! ... – Ha tudnám, hogy a hazának nem lesz rám szüksége,
szivembe mártanám kardomat, s úgy írnám le haldokolva, piros
véremmel e szavakat, hogy itt álljanak a piros betűk, mint a
szabadság hajnalsugarai.
Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul
a bilincs ... Vagy van olyan együgyű, ki azt képzelje, hogy
szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága?
Üdvez légy születésed napján, magyar szabadság! először
is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvözellek
oly magas örömmel, a milyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülöztünk
tégedet!
Oh szabadságunk, édes kedves ujszülött, légy hosszú életű
e földön, élj addig, míg csak él egy magyar; ha nemzetünk
utolsó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt ... s ha előbb
jön rád a halál, rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet,
mert tovább élnie nélküled gyalázat lesz, veled halnia pedig
dicsőség!
Ezzel köszöntlek, ez legyen útravalód az életben. Élj
boldogul! nem kívánom, hogy ne találkozzál vészekkel pályádon,
mert az örökké nyugodt élet félhalál, de legyen mindig férfierőd
a vészeken diadalmaskodni!
Késő éj van. Jó éjszakát szép csecsemő ... szép
vagy te, szebb minden országbéli testvéreidnél, mert nem fürödtél
vérben, mint azok, téged tiszta örömkönnyek mostak; és bölcsőd
párnái nem hideg, merev holttestek, hanem forró, dobogó szívek.
Jó éjszakát! ... ha elalszom, jelenj meg álmamban úgy, a
milyen nagynak, ragyogónak, a világtól tiszteltnek én reméllek!
(Forrás:
magyar-irodalom.elte.hu)
|
