vissza a főoldalra

 2009.03.13. 

Nyilatkozat új püspökeink beiktatása kapcsán

2009. március 6-án és 7-én Bálint Benczédi Ferenc kolozsvári unitárius és Böcskei László nagyváradi római katolikus püspökök beiktatásának örvendezhettek egyházaik hívei, valamint erdélyi magyar történelmi egyházaink testvéri közössége.

Új püspökeink hivatalba lépése önkéntelenül is egyházaink egymáséval összefonódó újkori történetének Trianon (1920) utáni kezdeteit juttatja eszünkbe.

 Mikó Imre Huszonkét év című politikatörténeti könyvének (1941) tanúsága szerint az erdélyi magyarság két évig tartó politikai passzivitásából (1918–1920) a kiutat egyházaink korabeli vezetőinek az együttes színrelépése mutatta meg.

 „Erdélyben mindig az egyházak jelentették a jogfolytonosságot, … a magyar közéletben fokozott súlyra tettek szert azok a főpapok, akiket ezentúl a román kormány is a magyarság lelki vezetőinek ismert el” – állapítja meg a rangos könyv szerzője, majd így folytatja: „Mailáth Gusztáv Károly, Nagy Károly és Ferencz József püspökök neve emelkedik ki a magyarság kisebbségi harcainak első évtizedéből. A hagyományos erdélyi szellem … most, a román elnyomás alatt még szorosabb egységbe kapcsolta a három magyar egyházat”. 1921-ben az erdélyi római katolikus, református és unitárius egyházak püspökeinek ez a „triumvirátusa”indította útjára azokat a felekezetközi értekezleteket, melyek nem csupán egyházi ügyekben, hanem a magyarság legfőbb sorskérdéseiben is mértékadó állásfoglalást tettek.

 Az evangélikus lutheránus egyházzal kiegészülve, négy magyar történelmi egyházunk azóta is – alkalmas és alkalmatlan időben – ennek a nemzeti, kisebbségvédelmi hivatásának törekszik töretlenül eleget tenni. Ennek az egyházi közösségi felelősségvállalásnak volt kiemelkedő képviselője Márton Áron gyulafehérvári püspök, akit az Észak-Erdély védelmében született memorandum (1946) kezdeményezése nyomán, éppen hatvan évvel ezelőtt (1949) vetettek börtönbe.

 Testvéregyházaink új püspökeinek a felszentelése kiváló alkalom arra, hogy példás formában megújítsuk azt a testvéri ökumenikus együttműködést, melyet közel fél évszázadra a román nacionál-kommunista diktatúra szakított meg, és amely a Ceauşescu-rezsim bukása (1989) nyomán, éppen húsz évvel ezelőtt indult újra.

 Egyházainkat erre az együttmunkálkodó közösségvállalásra kötelezi az – a Mikó Imre által emlegetett – „hagyományos erdélyi szellem”, mely az 1568-as tordai vallásbékéhez és az ezen alapuló erdélyi toleranciához vezethető vissza.

 A püspökeink beiktatásán részt vevő román görög katolikus és ortodox egyházak, valamint más felekezetek képviselőinek a jelenléte ugyanakkor egyházaink és nemzeti közösségeink 1989-béli összefogásának a temesvári szellemét idézik fel, mely szintén további együttműködésre indít bennünket.

 A „sokféleségben megvalósuló egységnek” az Ökumenikus Chartában is megfogalmazódó európai szellemisége ekképpen ölt testet erdélyi egyházaink szolgálatában – romániai társadalmunk erkölcsi megújulása és erdélyi magyarságunk felemelkedése érdekében.

 1921–22-ben – közvetlenül a küszöbön álló országos választások előtt –, az alighogy beindult magyar politikai önszerveződés viszontagságai közepette két párt, a Kecskeméthy István református teológiai tanár vezette Magyar Néppárt, valamint a Ferencz József unitárius püspök elnökletével felálló Magyar Nemzeti Párt nézett egymással farkasszemet. A román hatalmi akadályoztatás megszűnésével viszont a szembenállóknak végül is sikerült egységre jutniuk, és a Magyar Szövetségben egybe szerveződő magyarság „az első választási küzdelembe egységesen indult el” – írja idézett művében Mikó Imre.

 Memento: 1922! Egyházaink és erdélyi magyar közéletünk Trianon utáni példája ma is követendő.

 Nagyvárad, 2009. március 9.

Tőkés László püspök,

EP-képviselő, az EMNT elnöke