|
 2009.03.13.
40 milliárdos elvonás a mezőgazdaságtól
Font Sándor országgyűlési képviselőt kérdeztük
a tervezett intézkedés hatásairól.
–
Teljesen értetlenül fogadták a gazdálkodók, hogy miért pont
velük akarja megfizettetni a Gyurcsány-kormány tehetetlenségének
az árát. Harminchárommilliárd forintot terveznek elvenni a
nemzeti kiegészítő támogatásból, ez a földalaphoz járó támogatás,
valamint négymilliárdot a Földművelésügyi Minisztérium egyéb
hatókör intézkedéseiből. Azért nem értjük, hogy miért a
mezőgazdaságot büntetik, mert ez egy olyan ágazat, amely 1990
óta egyetlen évet sem mondhat igazán nyereségesnek. Gráf József
politikája miatt teljesen leépült az állattenyésztés, a földművelés,
a termelés, így pusztán alapanyag- ellátó rendszerré süllyedt
az ágazat. A gabonatermesztés haszna nepperek kezébe került.
Az évek során közel százezer őstermelő hagyott fel a
klasszikus gazdálkodással, ezzel szociális eltartottá váltak.
Mi úgy ítéljük meg, hogy Gráf miniszter úr cserbenhagyta és
súlyosan becsapta azokat a gazdálkodókat, akiket a kormánynak
kellett volna megvédenie. 2006 júniusában, miniszteri
meghallgatásán Gráf József még azt mondta, „portásnak nem
megy be az FVM-be dolgozni”, csak akkor, ha tisztességes körülmények
között, teljes szakmai kompetenciát kap. A történések azt
mutatják, hogy Gráf mégiscsak ezt a portás szerepkört vállalta
el. A Gyurcsány– Veres páros azonban már a portásfülkét is
lebontotta körülötte. Gráf József elhagyta őrhelyét,
amelyet rábíztak miniszterként, és cserbenhagyta azt a
sereget, amelyet neki kellett volna vezetni és védeni. Ha Gráf
nevét adja a 40 milliárdos elvonáshoz, úgy ő maga is hozzájárul
a magyar mezőgazdaság pusztulásához. Akkor a Gyurcsány–Veres
páros azt csinál vele és a minisztériummal, amit csak akar.
– Sokan mondják, hogy a mezőgazdaság
lehetne az az ágazat, ami az országot ki tudná húzni a gazdasági
válságból. Ön ezzel egyetért?
– Ez a vélemény a logikus gondolkodás eredménye. Főleg
akkor, ha figyelembe vesszük, hogy gazdasági válságok idején
a mélypontból hogyan léptek tovább az érintett országok. Nem
kérdéses, hogy minden gazdasági válságból a belső fogyasztás
növelése lehet a kiút. Ezen belül az élelmiszerfogyasztás
az, ami jelentősen hozzájárulhat a növekedéshez. A jelenlegi
kormányt sajnos ez nem nagyon hatotta meg, úgy leépítették a
mezőgazdaságot, hogy még a környező országokkal szemben is
elvesztettük a pozíciónkat, Nyugat- Európáról már nem is
beszélve. A szlovákok, lengyelek, csehek és most már a románok
is elhagytak minket. Versenyben maradni, visszaszerezni pozíciónkat
egyre nehezebb, reménytelenebb feladat. Ez a kérdés nagyon
helytálló, mert Magyarországnak az adottságai olyanok, hogy a
mezőgazdaság jelentős erőforrásnak számít. Közel hatmillió
hektáron lehet földet művelni, jók az éghajlati adottságaink,
tehát ez a terület lehetne a kitörési pont. Tudnánk tiszta,
olcsó élelmiszert termelni, amire egyre nagyobb az igény a világpiacon.
Senki nem szeret génmanipulált termékeket fogyasztani. Ennek
ellenére épp a leépítés felé viszi a kormány az ágazatot.
– Ön szerint tudatosan akarják tönkretenni
a mezőgazdaságból élőket, a hatmillió hektár termőföldet
pedig idegenek kezére játszanák?
– Sajnálatos módon ennek a logikának is van alapja,
mert különben nem lehet megmagyarázni azt, ami most történik.
Itt már nem lehet véletlenszerűségről, hozzá nem értésről
beszélni, látjuk, hogy ez egy tudatos eseménysorozat. Be akarják
bizonyítani a mezőgazdaságból élőknek, hogy abból nem lehet
megélni, nincs hozadéka, és ne is gondoljanak arra, hogy majd a
gyermekeiknek, unokáiknak átadják a családi vállalkozást.
Viszont, ha Nyugat- Európára tekintünk, láthatjuk, hogy a gazdáknak
nagyon tisztességes jövedelmet biztosít a mezőgazdaság.
Amennyiben sikerül elhitetni a magyar paraszttal, hogy semmi reménye
nincs a tisztességes megélhetésre, akkor megszabadulhat utolsó
vagyonától, a termőföldtől is. Még nem volt válsághelyzet,
de a legjobb befektetésként ajánlották a bankok a termőföldvásárlást,
mert nem tudtak ehhez mérten hasonló nyereséges befektetést nyújtani
azon milliárdosok számára, akik ugrásra készen állnak, hogy
a tőkéjüket a magyar föld megvásárlásába fektessék.
Ausztria, Olaszország, Németország termőföldáraihoz viszonyítva
egytizedért lehet megvásárolni a jobb minőségű magyar földet.
Ezeket a profitorientált milliárdosokat abszolút nem érdekli,
hogy termel vagy sem, hogy az adott országnak szüksége van-e élelmiszerre,
a falunak, kisvárosnak munkahelyteremtésre, környezetvédelemre.
A tőkebefektetőt mindez egyáltalán nem érdekeli, csak az,
hogy a befektetett pénze mennyi hasznot hoz. Ezt a folyamatot erősíti
a Gyurcsány Ferenc által vezetett kisebbségi kormány.
– Mit tehet ilyen helyzetbe a magyar
gazda és az őt képviselő szervezetek?
– Elsősorban a helyzet valódi veszélyeire próbáljuk
felhívni a figyelmet. Ha ezt megértik a gazdák, akkor talán
nagyobb kitartásra ösztönözzük őket, hogy ne váljanak meg a
termőföldjeiktől. Korábban már leírtuk, hogy van más mezőgazdasági
út is, nem csak a tsz-alapú tőkés nagybirtokrendszer kiépítése.
A középbirtokon alapuló, sokszereplős családi birtokok kialakítása
a cél, ami egész Európában jól működik. Nem egy idegen elméletről
beszélünk, hanem egy százéves hagyományról van szó, amit a
Nyugattól át lehetne venni. Most a gazdálkodók kénytelenek
berendezkedni a túlélésre. Semmi sem tart örökké, „sötétség
után, jön a világosság”. Ez a hosszú „éjszaka”, amit a
Gyurcsány-kormány ránk hozott, és most ezzel a közel
negyvenmilliárdos elvonással tovább nehezít, reméljük, hogy
hamarosan véget ér.
– Bizonyára a következő választásokra
gondol, de nem lesz túl késő?
– Természetesen ismertek azok az ellenállási lehetőségek,
tüntetések, blokádok, amikkel fel tudunk lépni a gazdák védelmében.
Az a kérdés, hogy a tavaszi egyeztetések során milyen álláspontra
jutnak a gazdaszervezetek. Nem csodálkoznánk, és teljesen egyetértenénk
a gazdálkodókkal, ha netán egy permanens tüntetéssorozattal
fejeznék ki a nemtetszésüket az MSZP-kormány intézkedéseivel
szemben.
Oláh János József
|
