|
 2009.03.25.
Megjelent a Magyar Fórum XXI. évfolyamának 12. száma!
Csurka István: Leltár és program (2-3.oldal)
Gyurcsány
szombati felemás bejelentése a miniszterelnök-cseréről megint
taktika, olcsó időhúzás és szabad út nyitása a még
rosszabb megoldás előtt. Akár a minden porcikájában csak zsidó
érdeket kiszolgáló Surányi György, akár Bajnai Gordon(ka) következik,
akár senki, akár Gyurcsány tárja szét a karját: nem találtam
jobbat magamnál, már nem is vagyok miniszterelnök, csak a zsákmányszerző
jogait gyakorolom, csak a kizsákmányolás és a rablás folytatódását
jelenti. Megbuktak, végük van, nincs lehetőségük a megújulásra,
de megteremtik a lehetőségét egy még képtelenebb megoldásnak.
Ez természetesen kockázatos játszma. Eddig minden aljasság
sikerült nekik, most elérkeztek arra a pontra, amikor nem sikerül
maguknál rosszabb embert, megoldást találniok. A kezdeményezés,
a megoldás mégiscsak átcsúszik a társadalom kezébe. Ezért
most a bukásukat helyesebb tényként kezelni, és már csak a következő
korszak teendőivel, a programmal érdemes foglalkozni.
Bölcskei Gusztáv püspök-elnök a Kálvin-évfordulóról
(4.oldal)
(Győri
Béla interjúja)
– Az iskolaügyről a főtiszteletű püspök
úr teljesen ökumenikus szellemben beszél.
-
Ez így van, mert amikor az egyházi intézményekről beszélünk,
erre is érvényes Ravasz László mondása, amit én Erdő Péter
bíboros köszöntésekor idéztem az ökumenikus kapcsolatokra
tekintettel: lövészárkokban ritkák a hitviták. Amikor közösen
sújt bennünket az az intézkedéssorozat, ami klerikális tevékenységnek
tekinti az intézmények meglétét, nekünk nem lehet célunk,
hogy valamit egymás ellenében próbálunk elérni. A három nagy
történelmi keresztény egyház között van is hivatalos megállapodás
arról, hogy hogyan folyik a más felekezetűek hitoktatása az
adott iskolákban. Valóban nem beszélhetünk arról, hogy mi
egymás piszkálásával lennénk elfoglalva, mi igyekszünk egymással
egyeztetett álláspontot képviselni.
A felmosórongyként használt pártkongresszus
– Oláh János dr. Stumpf Istvánnal beszélget (5.oldal)
Nagyon
nehéz lesz találni egy olyan kormányfőt, aki mögé a
parlament többsége felsorakozik, és való igaz, hogy a kisebbségi
kormány agóniája lassan egy éve tart. Valós válságkezelési
politika helyett mindenféle ötletelés folyik, kormányzati
tesze-toszaság, és ez ellen már a helyi szocialista politikusok
is fellázadtak. Gyurcsány azzal, hogy lemondott a miniszterelnökségről,
de ragaszkodik a baloldal vezetéséhez, egy olyan gesztust tett,
ami az MSZP-kongresszus küldötteinek nagy részét eufórikus
hangulatba hozta. Ezzel több voksot kapott, mintha a szavazás
este lett volna, a kormány munkáját, teljesítményét értékelő
vita után.
Operakritika – Győrben is „meghalt a
cselszövő” (9.oldal)
A
Hunyadi Lászlót megrendezték már történelmi tablónak,
voltak, akik a tőrbecsalás motívumát élezték ki, s most Győrben
egy pszichológiai királydrámát kreált belőle a rendező, Káel
Csaba. Ezzel viszont sajnos a színpadi látvány mentes lesz
mindentől, ami nemzeti. A jelmezek hol a japán rajzfigurák
hangulatát idézik, máskor – főleg a második felvonásban
– azt hisszük, hogy az alakok Alíz csodaországából léptek
elénk.
A nemzet karmestere: Medveczky Ádám
(10.oldal)
De
a rokon- és ellenszenveken az alkotó szellemek felülemelkednek,
ha nem, az áporodottság légköre uralkodik el. Ez vezetett odáig,
hogy egyesek úgy vélték, Medveczkynek távoznia kell a művészeti
vezető posztjáról. Jöjjön a karmester helyett még egy klarinétművész,
Berkes Kálmán, aki ugyan a karmesteri pályán nem tekinthető húzónévnek,
de hát így döntött az igazgató, Fűke, városi engedéllyel,
tehát önkormányzati hozzájárulással. Medveczky Ádám nekem
azt mondta, hogy ő nem foglalkozik, soha nem foglalkozott, és már
nem is fog az intrikákkal. Nem vártam én hálát – mondta
keresetlen egyszerűséggel a karnagy: egy-két kolléga részéről
határozott ellenszenvet tapasztaltam, de ennek nem tulajdonítottam
és tulajdonítok jelentőséget.
Egy profi magánszínház
Művészinterjú Molnár Lászlóval, a
Musical Színház tulajdonosával (12.oldal)
A
színházi szakmát kifejezetten baloldaliak, s az SZDSZ-vonalhoz
tartozók irányítják. Ez a nagyvilágban is így van, elég
megnézni a filmipart. Csak én ezt nem akarom tudomásul venni,
nem szeretnék saját hazámban elhallgatott színész, rendező
és színházcsináló lenni. Éppen ezért végzem a munkámat.
Szőcs Zoltán: Napi 10 perc Rostand (15.oldal)
Egyre
inkább nyilvánvaló számomra ugyanis, hogy az a társadalmi apátia,
amely a magyar nemzetet, mint gomolygó köd, lassan teljesen
befedi – lehetetlenné téve minden biztató orientációt –,
alapvetően nem gazdasági, nem pénzügyi, nem politikai, hanem
mindenekfelett mentalitáskérdés. Méghozzá pofonegyszerű mentális
kérdés, amit akkor ismertem fel, midőn egyik este a tévé
kikapcsolása után – amelyben közel egy órán át hallgattam
a legkülönfélébb pártszínezetű politológusi handabandázást
arról, hogy Gyurcsány „váratlan lemondása” milyen új,
lehetséges parlamenti perspektívákat és társadalmi kiegyezést
hoz, ha hoz – kézbe vettem kedvenc Rostand- kötetemet és véletlenül
hátulról, a nemes lelkű Cyrano haldoklási monológjánál
kezdtem el olvasni. A nagy harcos élete utolsó pillanataiban is
küszködik hat leggyűlöltebb ellenfelével, és sorra meg is szólítja
őket: Hazugság, Előítélet, Alku, Gyávaság, Paktum, Butaság.
Keresse
a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!
|
