vissza a főoldalra

 2009.03.20. 

Hiller találmánya: előkészítés alatt álló ötlet

Az oktatási tárca a tervek szerint egységes tantervvel dolgozó állami iskolákat szervez 2010-től. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) álláspontjáról Kerpen Gábor, a szakszervezet elnöke nyilatkozott.

 – Hiller István miniszter úr javaslata az, hogy tárgyalásos úton egyezzenek meg, ha valamelyik önkormányzat át kívánja adni, a minisztérium pedig át kívánja venni a feladatot. Tehát ez nem direkt államosítás, nem arról van szó, hogy a szegény önkormányzatok biztosan át tudják adni a közoktatási feladataikat, hanem ez egy tárgyalásos folyamat. Ez az egyik eleme annak, amiről a miniszter úr beszélt, a másik pedig az, hogy mindennek a célja az esélyegyenlőség növelése. A PDSZ is ott volt azon a tárgyaláson, amit a miniszter úr összehívott a múlt héten. Akkor Hiller azt mondta, hogy ez már egy több hónapja előkészítés alatt álló ötlet, ezzel szemben egy árva sor előterjesztést, részletet nem kaptunk. Sem előre, sem a helyszínen. Ezért mi azt mondjuk, hogy ez nem egy egyeztetés volt, hanem egy beszélgetés, és nincs okunk támogatni ezt az ötletet, hiszen semmilyen részletet nem tudunk róla. Az egységes tanterv szerint működő iskolákkal a kormány átnyúl a nevelőtestületek és a szülők feje felett. A közösség érdekei sérelmet szenvedhetnek. Azt a célt, hogy az esélyegyenlőség növekedjen Magyarországon, mi már évek óta támogatjuk. Viszont a kormány az utóbbi években tízmilliárdokat vont ki évente a közoktatás alapfinaszrozásából, aminek egy részét a fenntartók számára nem tervezhető módon: pályázattal kívánta visszapótolni a rendszerbe. Ennek következtében a fenntartók: mind önkormányzatok, mind nem önkormányzati fenntartók nagyon nehéz helyzetbe kerültek. Iskolák vonódtak össze, záródtak be. Nem igaz az, amit a miniszter úr mondott. Általában nem igaz az, hogy gazdag településen gazdag az iskola, szegény településen szegény az iskola, hiszen vannak olyan kistelepülések, amelyek erejük megfeszítésével is nagyon jó oktatási intézményt tartanak fenn, és vannak olyan gazdagabb települések vagy kerületek, amelyek annak ellenére, hogy jelentős bevétellel rendelkeznek, összevontak oktatási intézményeket.

 – Kaptak-e választ Hillertől a kérdéseikre?

 – A PDSZ valóban letett 16 kérdést a miniszter úr elé már a találkozó előtt, aki ebből háromra válaszolt. Az egyik kérdés az volt, hogy milyen foglalkoztatási garanciák vannak a dolgozók tekintetében. Erre azt a választ kaptuk, hogy a nem pedagógus kollégák nagy valószínűséggel nem maradnak közalkalmazottak, a pedagógus kollégákra pedig külön szabályozás vonatkozna. Ezt a javaslatot nem tudtuk elfogadni, hiszen az ördög itt is a részletekben van. Az pedig alapvetően elfogadhatatlan, hogy a nem pedagógusok automatikusan kikerüljenek a közalkalmazotti státusból. A másik kérdésünkre, hogy vajon a közvetlen állami fenntartású intézmények esetén az épülettel együtt kívánja átvenni a feladatot a kormányzat, közvetlen fenntartásban, azt a választ kaptuk, hogy nagyon nagy valószínűséggel csak a feladatot venné át, az épületet nem. Ezzel kapcsolatban pedig emlékeztettük a miniszter urat arra, hogy ebben az esetben megeshet, a gyerekeket szét kell szórni a környező településeken, vagy szét fogja szórni a fenntartó. Ha az épületet nem veszi át, vagy más épületben akarja ellátni ezt a feladatot, akár egy másik településen, akkor feltételezhető, hogy az épület állaga olyan rossz lehet vagy lesz, hogy abban az épületben nem lehet 2-3 év múlva már az oktatást fenntartani, ezáltal a gyerekek máshova kerülhetnek. Hiszen a kormányzat – ha csak a feladatot veszi át – az épület állagáért nem felel. Van erről rossz tapasztalatunk, egyelőre a középfokú oktatási intézményátadás tekintetében, különösen a szakképzés területén, hogy amikor máshova került a fenntartás, például településtől megyéhez, akkor nagyon gyakran előfordult, hogy a gyerekeket szétdobta az új fenntartó, hiszen csak a feladatot vette át, nem pedig magát az intézményt. A harmadik kérdésünk, amire a miniszter úr többékevésbé válaszolt, az a finanszírozás volt. Azt kérdeztük, hogy közvetlen állami fenntartás esetében milyen forrásokból fog gazdálkodni ez az intézmény, a nem közvetlen állami, önkormányzati fenntartású intézmények érdekeit nem sérti-e az új fenntartó. Mire a miniszteri válasz az volt, hogy megkapja a fenntartótól független alapnormatívát. Ez rendben van, illetve kap egyfajta állami külön normatívát, ennek a feltételeit viszont nem tudjuk, ezért nincs mire igent mondanunk. Az állami, önkormányzati fenntartó is pályázhat azokra a pénzekre, amelyekre nem állami, nem önkormányzati fenntartók, vagyis úgy tűnik, hogy egy zsebbel többől finanszírozza a közvetlen állami fenntartású iskolákat az állam. Ez pedig jelentős esélyegyenlőtlenséget hozhat létre az állami fenntartású és a nem állami fenntartású intézmények között. Tehát ez a három kérdés, amire válaszolt a miniszter úr, és aggodalomra ad okot a válasza, különösen a részletek ismerete nélkül.

 – A többi kérdésre ezek szerint nem is válaszolt?

 – Számomra nem volt kiolvasható a válasz abból, amit mondott. Nem direktben válaszolt, hanem ahogy beszélt a javaslatról, úgy derült ki a véleménye.

 – Többnyire az önkormányzat a fenntartója az intézménynek, de mi lesz az épülettel?

 – Itt két dolog lehet. Vagy az épület annyira rossz állapotban van, hogy az önkormányzat nem kapott korábban európai uniós forrást felújításra, és tovább romlik az épület állaga, vagy pedig nincs rossz állapotban az épület, amellyel az önkormányzat gazdálkodni tud, mint ingatlannal, ha már nincs benne iskola. A feladatátadásban az önkormányzatnak van egy pozitív érdeke, mert akkor nem az ő költsége az ottani oktatás finanszírozása. A dolgozók bérei, illetve a nem épületfenntartáshoz kapcsolódó dologi költségek nem őt terhelik. De akkor elveszíti a normatív támogatást, amit eddig megkapott a település. Tehát itt nagyon óvatosan kell gondolkozni a fenntartónak is, amikor megkérdezi őt az állam, hogy átadja-e a feladatot vagy nem.

 – Az általános iskolák mellett a középiskolákról is szó van?

 – A miniszter úrtól ezt is megkérdeztük. A válasz az volt, hogy természetesen bármelyik közoktatási intézményt átveheti az állam. Szó lehet óvodáról, általános- és középiskoláról, kollégiumról, nevelési tanácsadóról, mindenről, ami a közoktatási törvény hatálya alá tartozik. Éppen ott volt a kollégiumi szövetség elnöke is. A kollégiumokat illetően tényleg komoly állami felelősség van. Leginkább az a település nem érdekelt a fenntartási költségeinek viselésében, ahol a kollégium van, hiszen ott általában bejáró gyerekek vannak. Tehát a kollégiumok esetében lenne értelme a közvetlen állami fenntartásnak. Viszont az is igaz, hogy éppen a kollégiumok azok, amelyek mondjuk nyáron jelentős bevételre tehetnek szert, ha kiadják az épületet.

 – A kormány ötlete mennyiben tekinthető az oktatás államosításának?

 – Az iskolák általános államosításától nagyon messze van a javaslat, de ha ez az irány fennmarad, akkor lehetséges, hogy a miniszter úr által tervezett 100-200 iskola helyett jóval többen kívánják majd átadni az intézményeiket.

 – Tulajdonképpen miért lenne baj, ha az önkormányzatok válláról levennék ezeket a terheket, és az állam kezelné az iskolákat?

 – A válasz nagyon messzire vezet. Vannak különböző modellek Európában. Mi azt a modellt vezettük be 1988-89-ben a rendszerváltás során, és ez 1993-ban törvénybe is iktatódott, hogy az iskola települése döntsön az oktatás tartalmáról. A döntés a lehető legközelebb legyen azokhoz, akikre vonatkozik. Ez egy decentralizált rendszer, viszont teljes mértékben megfelel annak az európai uniós elvnek, amit idegen szóval szubszidiaritásnak neveznek. A lényege az, hogy ne az Oktatási Minisztériumban, hanem önkormányzati szinten dőljön el az, hogy egy adott településen a Nemzeti Alaptanterv keretei között mit és hogyan tanítsanak. Ugyanez a helyzet Dániában, Hollandiában és néhány német tartományban, de Franciaországban például erősen központosított a modell. Mi alapvetően azért támogattuk a decentralizált modellt, mert úgy gondoljuk, hogy ez előnyösebb a településen tanulóknak. Másrészt meg azért, mert nyilván le kellett bontani egy ideológiailag erősen kontrollált, nagyon centralizált rendszert, ami nálunk volt a szocializmusnak nevezett időszakban.

 – Mikor lehet törvénytervezet ebből a javaslatból?

 – Nem tudjuk. A miniszter úr azt válaszolta, hogy több hónapja zajlanak az előkészítő munkák, és majd esetleg a tavaszi szünetben kaphatunk valamilyen írásos anyagot. Ez ugye azt jelenti, hogy április első fele. Akkorra talán már lesznek szakmai anyagok a miniszter úr kijelentése szerint.

Oláh János József