vissza a főoldalra

 2009.03.27. 

Az izraeli lobbi újabb győzelme

Politikailag nagyon nem korrekt, ha valaki szóba meri hozni a nyilvánvaló tényt: az úgynevezett cionista lobbi markában tartja az amerikai politikusok jó részét, és döntő befolyást gyakorol az USA külpolitikájára. Mármost korrekt vagy sem, de a legfrissebb hír a következő. Barack Obama Amerika korábbi, szaúd-arábiai nagykövetét, a Közel-keleti Politikai Tanács elnevezésű kutatóközpont mostani elnökét, Charles Freemant nevezte ki a Nemzeti Információs Hivatal vezetőjének. Nem egy jelentéktelen intézményről van szó, hiszen a Nemzeti Információs Hivatal jelentéseket ír, és ajánlásokat fogalmaz meg az elnök számára biztonságpolitikai kérdésekben és titkosszolgálati ügyekben. Mármost Freemannak volt bátorsága régebben, néhány alkalommal, bíráló megjegyzésekkel illetni Izrael Állam politikáját. Meg is indult a támadás ellene: szenátusi és kongresszusi képviselők sokasága kezdte követelni visszalépését. Ami meg is történt. Charles Freeman nyilatkozatot tett közzé, amelyben közölte: nem vállalhatja el a megbízatást, mivel a Nemzeti Információs Hivatal elnökeként nem dolgozhat a „támadások pergőtüzében”. De izraeli lobbi nem létezik sem Washingtonban, sem másutt, ugyebár. A valóság persze az, hogy a lobbi ezúttal is győzött, Amerika pedig ismét vesztett. Freeman távozásával az Obama-adminisztráció elveszített egy kiváló Közel-Kelet- szakértőt, ráadásul egy olyat, aki az arab világban is általános megbecsülésnek örvendett. Nagy baj, mert kevesen vannak az amerikai politikusok között, akik jól kiismerik magukat a közel-keleti politika útvesztőiben. De még nagyobb baj, hogy egy befolyásos lobbicsoport egy külföldi állam, nevezetesen Izrael érdekeit figyelembe véve, rákényszeríti akaratát az USA kormányára. Persze nem ez az első hasonló eset, és gyaníthatóan nem is az utolsó. De hát végtére is mit tett vagy mit mondott Charles Freeman, amiért el kellett őt távolítani a politikai életből?

Nos, 2007-ben arra az elképesztő kijelentésre ragadtatta magát, hogy „Izrael a közeli jövőben aligha hagy fel a palesztinok elnyomásával”. Micsoda skandalum! Persze nyilvánvaló igazságot mondott ki, de hát kit érdekel itt már az igazság? Aztán azt is mondta még, hogy szerinte az USA „teljes mértékben azonosult Izrael Állam politikájával, amelynek következtében megromlottak Washingtonnak egyes arab államokhoz fűződő kapcsolatai”. És mintha mindez nem lett volna elég, Freeman bíráló megjegyzésekkel illette az izraeliek legutóbbi gázai mészárlását is. Ez már sok volt a cionista lobbi számára. Persze aki akár csak felületesen is figyeli az Egyesült Államok külpolitikai lépéseit, azt aligha érhette meglepetés. Emlékezzünk csak: két amerikai egyetemi tanár, John Mearsheimer és Stephen Walt (képen) 2006-ban Az izraeli lobbi és az amerikai külpolitika című könyvében világosan leírta, miképpen is születnek a külpolitikai döntések Washingtonban. Barack Obama a „változás” jelszavával lett elnök, és bizony világszerte úgy gondolták, Amerika új alapokra fekteti majd kapcsolatait az arab-muszlim világ országaival. A jelek szerint azonban nem várható igazi fordulat. Ehhez ugyanis olyan emberek kellenének, akik kiegyensúlyozott álláspontot képviselnek az arab–izraeli konfliktusban. Charles Freeman tehát nem kellett, ugyanakkor például Dennis Ross kinevezése ellen senki nem emelte fel a szavát. Ő, aki Obama legfőbb tanácsadója az Iránnal kapcsolatos ügyekben, egy feltétlenül Izrael-barát kutatóintézet vezetője, és egyébként is mindenki tudja róla: feltétlenül azonosul Tel-Aviv álláspontjával. De ha valaki tiltakozni merne Denis Ross megbízatása ellen, legott antiszemitának minősítenék. Persze maga a tény, hogy Barack Obama az arabokkal is jó kapcsolatokat ápoló Charles Freemant szerette volna kinevezni a Nemzeti Információs Hivatal elnökének, azért jelent valamit. Obama talán tényleg szeretne előrelépést elérni a közel-keleti konfliktust illetően. Az izraeli lobbi azonban nem tűr el semmilyen ellenvéleményt, nem tűri meg azokat a személyeket az amerikai adminisztrációban, akik a palesztin–izraeli viszály békés rendezése érdekében engedményekre szólítanák mindkét szemben álló felet. Mindaddig, amíg a cionista lobbi irányítja az amerikai külpolitikát, a közel-keleti válság megoldásában reménykedni sem lehet.