vissza a főoldalra

 2009.03.27. 

Tiszta fejjel, tiszta hanggal

Szász Kati primadonna-szubrett zenei tanulmányait profi szinten Kovács Magda Polgári Zenetanodájában kezdte. Az OSZK-ban szerzett működési engedélyt. Az Operettszínház Stúdiójának elvégzése után Huszka Jenő: Lili bárónő c. operettjében Clarisse szerepét alakította. Jelenleg szabadúszó. Énektanárai: Kovács Magda, Neumark Zoltán. Szerepei: Madeleine, Daisy (Ábrahám Pál: Bál a Savoyban), Stázi ( Kálmán Imre: A Csárdáskirálynő), Mi (Lehár Ferenc: Mosoly országa), Denise, Marianne (Herve: Nebáncsvirág). Ezenkívül szerepelt az InterOperett, a Music Art Classic, a Music World és az OperettVilág Alapítvány gálakoncertjein Budapesten és szerte az országban. Vendégszerepelt Németországban, Ausztriában, Svájcban, Szlovéniában, Szlovákiában, Horvátországban, Izraelben, Amerikában és Kanadában.

 -Az interneten látható egy jelenet, melyben Puccini Pillangókisasszonyának nagyáriáját énekli. Innen a kérdés: ha megkérdezték a kis, 5 éves Katitól mi szeretne lenne, mit válaszolt? Operaénekes, primadonna?

 -Azt feleltem a kérdésre: énekesnő. Arról fogalmam sem volt, hogyan tudom ezt az elképzelését megvalósítani. Így hosszú időn át másfelé vitt az utam. Nem jártam zenei tagozatos iskolába, és más, „polgáribb” szakmát választottam, későn sodródtam a zenei pályára. Elsősorban énekesnőnek tartom magam, a színészet és a tánc, csak ezután következik.

 -A más szakma mit jelent?

 -Közgazdasági szakközépiskolába jártam. Külkereskedelmi üzletkötő és pénzügyi ügyintéző végzettségem van. Később angol nyelvű idegenvezetői iskolát is végeztem.

 -Alaposabban megnézi a számlákat és a szerződéseket, mint énekes kollegái?

 -Ez így van. Ebből a szempontból biztosan nehezebb a dolga velem annak, aki szerződtetni akar. Énekesi pályám elején dolgoztam is még pénzügyesként, mert az a szakma is vonzott. De az éneklés jelenti számomra az „igazi szerelmet.”

 -Jó, ha egy művész a reál világában is jártas?

 -Mindenképpen hasznos, s ide tartozik: a mostani gazdasági helyzetben nem árt, ha „több lábon állunk.” Az angol nyelvű idegenvezetési tanfolyamot is ezért végeztem el.

 -Volt a családban zenész?

 -Nagymamám gyönyörűen zongorázott, s szép hangja is volt. Édesapja pedig zeneszerző volt. Autodidakta módon tanult meg zongorázni, s szinte mindent az életben. Sok slágerét dolgozták fel eddig Magyarországon.

 -Nem járt zenei tagozatos iskolába. Énekkari tag sem volt?

 -Dehogynem! Sőt, kötelező jelleggel. Sőt az iskolai énekkarból kiemeltek egy kisebb, profibb kórusba. Itt sokkal több és nehezebb dalt tanultunk, mint a többiek. Országos versenyeken szerepeltünk, s több díjat nyertünk iskolánk számára. Először mezzo-szoprán voltam, majd a szoprán szólamban énekeltem.

 -Nem próbálkozott meg a Színművészeti Főiskolával? Tudtommal ott is van operettképzés?

 -Abban az évben, amikor elvégeztem a középiskolát nem indult a Színművészetin zenés osztály. Később bekerültem az Operettszínház Stúdiójába, így nem éreztem szükségét, hogy a Színművészetire jelentkezzem. Ráadásul a zenei képzettségemet Kovács Magda Polgári Zenetanodájában sajátítottam el. A tanárnőhöz még a mai napig is járok. Harmadik éve tanultam nála, mikor jelentkeztem a Stúdióba. Akkor még Halasi Imre volt az Operettszínház igazgatója. Direktorsága utolsó évében végeztünk. Ezt követően renoválták a színházat, s új igazgató lépett a teátrum élére.

 -Az igazgatóváltás miatt nem maradt a színháznál?

 -Így van. Az új igazgatónak más elképzelése volt az operettstúdióról, mint elődjének. Az intézményt más formában akarta támogatta. Akadémiát hozott létre, s nem biztosított helyet nekünk.

 -A Madách Színháznak is van stúdiója, igaz musical műfajban.

 -Addigra már az operett bűvkörében éltem, szubrett szerepeket sajátítottam el, így ez az stúdió nem vonzott engem.

 -Viszont a polgári zenetanodában nem csak operettet tanultak, hanem musicalt is.

 -Kovács Magda, -becenevén Babi -, módszere, mikor elkezdte a tanítást, nagyon nyugatinak minősült. Mikrofonba tanítja a táncdalt és a musicalt is. Hozzászoktatja a mikrofonhoz tanítványait, s az egyéni hangtechnikai felépítése metódusát alkalmazza. Mindenkivel külön foglalkozik. Minden tanítvány táncdallal és musical-el kezd. Később mindenki a saját hangi képességének megfelelően fejlődik tovább. Jómagam is végigjártam ezt a „lépcsőt”, így hála Istennek elég széles repertoárral rendelkezem; nem esek kétségbe, ha táncdalt kérnek tőlem. Tíz éven keresztül a vendéglátóiparban énekeltem slágereket zenekari kísérettel, majd kikötöttem az operettnél. Elég sok mindennel foglalkoztam egy időben, s elég hamar elértem azt a szintet, amikor már pénzt lehet kérni a fellépésekért.

 -Bekerült az ún. hakni-csapatokba?

 -Nem erre gondolok. Bálokon, esküvőkön, nagyobb rendezvényeken énekeltem. Profik mellé kerültem, s ők vittek magukkal fellépni. Ez egy nagyon jó iskola volt. Szerencsém volt, mert három hónapra rá, hogy elkezdtem a zenetanodába járni, rendeztek egy növendékkoncertet, melyen én is felléptem. Ezen meglátott Mihály Béla, az Interoperett díszlettervezője, aki jászsági születésűként évente több koncertsorozatot szervezett – Szamek Tamással együtt -szűkebb pátriájában. Ezeken a koncerteken eleinte táncdalokat, később könnyebb operett-számokat énekeltem. Tehát nagy szerencsém volt. Majd elhívtak szerepelni egy Vigadóbeli interoperettes koncertre is.

 -Kovács Magda Polgári Zenetanodájában mit jelent a polgári szó?

 -Azt, hogy mindenki előtt nyitva áll a kapuja. Ha valaki bejön az utcáról, azzal is foglalkoznak. Babi régen csak profikkal foglalkozott így pl. Hofi Gézával, Szécsi Pállal. Amikor váltott, elhatározta: jó hangú amatőrök számára olyan lehetőséget teremt, hogy az Országos Szórakoztatózenei Központnál letett vizsga után a profi szakmában tudjanak dolgozni. A kötelező OSZK-vizsgát a közelmúltban törölték el.

 - Egyesek szerint nem baj, hogy volt ez a vizsga, mert kiszűrte a nagyon képzetleneket. Most aztán akinek pénze van, énekelhet.

 -Sajnos elüzletisedett az éneklés, zenélés Magyarországon. Azt nem mondom, hogy nincsenek olyan született tehetségek, akiknek nem kéne vizsgázniuk, de jó, ha van egy központi mérce.

 - Említette, hogy már az elején mikrofonba kellett énekelni. Ez nem megy a természetes hang, éneklés kárára?

 -A mikrofon eleve felerősíti a hangunkat. A hangtechnika lényege, hogy levegővel rezegtetjük hangszálainkat. Egy ötéves képzés során, ha visszahallgatjuk éneklésünket, tapasztalhatjuk a fejlődést. A zenetanodában rögzítik énekünket, s vissza lehet hallgatni, ki mennyire fejlődött. Van ennek egy másik jó oldala: megtanuljuk kezelni a mikrofont.

 - Táncolni mikor kezdett el tanulni?

 - Általános iskolában nem gondoltam komolyan a zenei pályát, s mivel egyik osztálytársam édesapja a külkereskedelemben dolgozott, s megtetszett nekem ez a szakma, abbahagytam az éneklést. Az egyik középiskolai osztálytársam viszont a Botafogo táncegyüttesben táncolt Dalotti Tibornál. Ekkor megbűvölt a tánc; tánciskolába jártam, majd versenytáncoltam. Ezt sajnos az érettségi idején abba kellett hagynom. Az alapok viszont megmaradtak. Balettozni már az Operettszínház Stúdiójában tanultam meg. Mindig volt tánckészségem, így bármilyen mozgást gyorsan elsajátítottam. Az Interoperettnél pedig a néptáncos elemeket tanították meg.

 -Nem féltették otthon, családi körben a pálya buktatóitól?

 -Dehogynem! Más világ az övéké, s féltettek, hogy elvesztem erkölcsi tartásomat. Nem is hittek abban, hogy az éneklésből meg lehet élni. Ma már viszont nagyon büszkék rám.

 -Meg lehet az éneklésből élni, de nem egy stresszes hivatást választott?

 -Azt, de mostanában már szinte az összes szakma stresszel jár, ha odaadással dolgozunk.

 -Attól nem tartott: vannak a felkapott énekesek, s vannak, akik hiába tehetségesek, de „csak” vidéki művelődési házak színpadán láthatók?

 -Nekem szerencsére mindenből kijutott. Visszatekintve látom: mindig a nehezebb,a rögösebb utat választottam. A nehézségekből pedig csak tanulni lehet. Biztos nagyon jó lenne az Operettszínházban fellépni, és soha nem lehet tudni: nem hívnak-e el egyszer oda. Szerencsére nagyon sok darabban játszottam, és művészi szinten mindent kipróbálhattam, amit csak lehetett. Igaz, több időbe került, mint másnak, de megérte.

 -Nem sajnálta, hogy nem szerződtették kőszínházhoz?

 -Egy ideig sajnáltam, de rájöttem, hogy sokkal jobb nekem így. Szabadúszónak nehéz lenni, de így azt vállalom el, amit szeretek, s akarok. Arra a felkérésre mondok igent, ami tetszik nekem. Egy színháznál olyan szerepet is el kellene játszanom, amit nem igazán szeretek. Sőt az sem biztos, hogy elengednének turnézni. Több kollegámat hiába hívom el fellépni, nem engedi el a színház igazgatója. Ha le is szerződnék, akkor is csak darabra mennék, státuszban –éppen az előzőek miatt – nem szeretnék lenni. Így is sok a munkám, több helyre visszahívnak.

 -Az életrajzában felsorolt szerepeket mely színháznál/színházaknál játszotta?

 - Huszka Jenő: Lili bárónő c. operettjében Clarisse szerepét az Operettszínház Stúdiójában játszottam, míg a többit mind „utazószínházaknál.” A Csárdáskirálynő Stáziját Maros Gábor hajdani színházánál alakítottam. A Mosoly országa, a Bál a Savoyban és a Nebáncsvirág a mai napig a Csonka Zsuzsa és Csere László nevével fémjelzett utazótársulat repertoárján szerepel. Játszom is bennük, ha hívnak.

 -A színpadi mesterséget hol sajátította el?

 -Ezt először az operettstúdióban tanultam Mikolai László rendezőtől és Medgyessy Marika színésznőtől. Ezt követően a Bál a Savoyban c. operettben Madeleine-t játszottam el. A rendező Domonkos Zsuzsa volt, akitől szintén sokat tanultam. Azért is volt ez szükséges, mert ekkor énekeltem el az első primadonna szerepemet. Az Interoperettben pedig a híres, nagy énekesektől sok mindent el lehetett lesni.

 -Primadonna, vagy szubrett szerepben érzi-e jobban magát?

 -Szubrettként még biztosabban éneklek, de nagyon szeretek primadonna szerepet alakítani. Ez kihívást jelent számomra énektechnikailag és színpadi játékban is. Másként kell megjelennie egy primadonnának, mint egy szubrettnek. A szubrettség egy kislányos tudatot vonz, míg a primadonna ízig-vérig nő. Elegáns, kifinomult, s minden mozdulata nőies. Sajnos mind a színpadon, mind a társadalomban alig találkozhatunk nőies nőkkel. Most azt tapasztalom: férfiasodnak a nők, míg a férfiak nőies viselkedési formákat vesznek fel.

 -Vannak még szerepálmai?

 -Nincsenek. Eddig elfogadtam azokat a szerepeket, amiket felajánlottak nekem. Úgy hiszem: a szerepek akkor fognak rám találni, mikor megértem rájuk.

 -Példaképek?

 -Kicsiny koromban voltak. Szerettem Korda György és Vámosi János számait. A mai napig a romantikus, és kissé szentimentális stílusú dalokat kedvelem. Ezt felvállalom, s büszke is vagyok rá. Hiszek a szeretet erejében, így nagy öröm tölt el, amikor olyan dalokat énekelhetek, melyek a jóságról, a másik megsegítéséről szólnak. Az operett műfajában pedig Németh Marika, Zentay Anna és Oszvald Marika.

 -Cáfoljon meg, s nem rosszindulattal kérdem, de az Interoperett műsorait nem inkább a sznobok tekintik meg?

 -Nem. A mostani Interoperett célközönsége már nem ugyanaz, ami tizenöt évvel ezelőtt volt. Régebben főleg a külföldieknek szólt a műsor. De előfordult: délután a magyaroknak, este pedig a nehezebb pénztárcájúaknak játszottunk. Mikor átköltöztünk a Belvárosi Színházba, akkor megváltozott a közönség összetétele. Ennek fő oka a gazdasági helyzet.

 -Sokat szerepel külföldön is?

 -Igen, a turnézást Hidvégi Miklós és Harsányi Frigyes nevével fémjelzett csapattal kezdtem el; Németországba, Svájcba és Ausztriába mentünk fellépni. Ezek általában hat hetes turnék voltak. Akkor még kórustagként mentem ki, de tudnom kellett a női főszerepeket, tehát tartalékos voltam. De turnéztam a környező országokban is, és egyszer magánszervezésben kimentem az USA-ba és Kanadába is állandó művészpartneremmel, az Interoperettben fellépő Egri Józseffel.

 -Mit gondol: a mai politikai és gazdasági helyzetben lelkileg szükséges, hogy kicsit a csodák birodalmába kerüljünk az operetten keresztül?

 -Mindenképpen, de nem csak az operettek, hanem a musicalek, vígjátékok is alkalmasak arra, hogy önfeledten szórakozni tudjunk. A mai gazdasági helyzetben a színházaknak minél több szórakoztató jellegű darabot kéne játszani, mert ma már szinte minden nap hallunk, látunk drámát, tragédiát közvetlen környezetünkben is. Tudom: egyesek cukormázas műfajnak tartják az operettet, de én, aki ezt éneklem, művelem, elárulom, hogy nem az. Kívülről azt látják: szép ruhában vagyunk, táncolunk, éneklünk, s mindenki boldog a színen. Nagyon nehéz azt véghezvinni, hogy mindezt így lássa a publikum.

 -Milyennek látja a műfaj jövőjét? Azt veszem észre, hogy a fiatalok inkább a musical felé húznak, mint az operett irányába.

 -Ennek az az oka, hogy a média jelenleg jóval több musicalt sugároz, mint operettet. Az országot járva viszont azt tapasztalom, hogy azok a fiatalok, akik beülnek egy-egy előadásra, ugyanúgy szórakoznak Lehár és Kálmán művein, mint az idősebbek, sőt felállva tapsolnak.

 -Milyen szakmai tervei vannak erre az esztendőre?

 -Szeretnék minél több darabban szerepelni. Mozart operáiban is szeretnék fellépni. Bükkfürdőn egy olyan koncertsorozat indult el, melyben már csak primadonna szerepeket éneklek, s nem is akármit, hanem többek között Szaffit, a Cigánybáróból. Szerencsére eddig igen nagy sikerrel.

 - Tehát magántársulatok műsoraiban szerepel. Művésznő szerint az államnak jobban szerepet kéne vállalnia a kultúra finanszírozásában? Azt veszem észre: az állam kivonult erről a területről, ám a magán mecenatúra még nem erősödött meg.

 -Jól látja, ez a helyzet, s ettől szenvedünk mi művészek 10-15 éve. Nem vagyok politikus alkat, de látom: az állam kivonult a kulturális életből, s elkezdődött az emberek butítása. A már említett darabok nem kerülnek csillagászati összegekbe, de volt olyan művelődési ház, ahol azért nem fogadtak minket, mert még a fűtésszámlát sem tudják kifizetni. Ugyanakkor országszerte vágynak az emberek a színházi, zenés estekre, de ha a kultúraközvetítő intézmények a csőd szélé állnak, akkor nagyon nehéz egy-egy előadást létrehozni.

Medveczky Attila