|
 2009.11.11.
Megjelent a Magyar Fórum XXI. évfolyamának 45. száma!
Csurka István: Az út 2.oldal
Ez a dolgozat elsősorban befelé vizsgálódik, mint valami önátvilágítás.
Milyenek vagyunk, milyenekké lehetünk és milyenekké kellene válnunk?
Rendelkezünk-e saját belső vagyonleltárral, vagy elhisszük,
hogy minden ész, tudás, vezetési tapasztalat, készség odaát
van. Holott csak egy tény nyilvánvaló: nincs annyi pénzünk,
mint nekik. Eszköztelenek vagyunk és a pénz még odaát fial hírnevet,
hatalmat, vagy ha úgy adódik, leereszkedős népbarátságot, bájolgó
karitászt. A liberalizmusnak több mint egy évszázadnyi az
uralmi előnye a magyarsággal szemben és ebből 45 év a szovjet
bolsevizmussal karöltve gyakorolt nemzetpusztítás. Lendvai István
írta az 1920-ban kiadott A harmadik Magyarország című gyűjteményének
előszavában az alábbi keserű, de nagyon pontos és ma is égetően
igaz szavakat. „Két hamis Magyarország játszotta halálos regényét
a magyar élet politikai, gazdasági és irodalmi területein.
Egyik sem minket jelentett, mindegyik jelentett belőlünk
valamit, s a fajiság legmélyebb érzéseivel, a hivatottság öntudatával
tudtuk és láttuk, hogy mi jelenthetnénk mindent. De némákká
és tehetetlenekké ítélt a dolgok fonáksága, és összeomlás
volt ránk alkudva annak fizetségéül, hogy a szánk parazsát végre
szavakká szórhassuk és gúzsainkat szétdobhassuk. Az egyik
Magyarország, amelyről 1867 óta mindent elneveztek, s amely
olyan kérkedve, olyan öreges hetykeséggel viselte a történelem
nevét akkor, amikor a történelmet már régen nem ő csinálta
– apáink Magyarországa volt. A másik, amely 1867 óta egyre bátrabban
és tornyosabban mozgatta vakondtúrásait, de csak 1918 októberében
merte nyíltan magáénak vallani és vállalni 1867 óta csinált
magyar történelmét, s tépkedte izgult mohósággal a hosszú
évek aranyalmáit, az idegenek Magyarországa volt. Két névbe
foglalom össze a két országot, minthogy a két név viselője
jelentette is: Tisza István gróf és Jászi-Jakobovits Oszkár
nevébe.”
Köztársaság született „harangszavú délben” 7.oldal
Dr. Szűrös Mátyás, a Harmadik Köztársaság ideiglenes elnöke,
a köztársaság kikiáltásának 20. évfordulójára könyvet
jelentetett meg arról a bizonyos napról, 1989. október 23-áról,
amikor kikiáltotta a két balsorsú köztársasági „kezdeményezés”
után a Harmadik Magyar Köztársaságot. Az első köztársaság
szóvivője vagy elnöke Károlyi Mihály volt. Félig perverz
ember volt. A második köztársaságot Tildy Zoltán jegyezte,
egy lelkész, őt a balsors érte utol, Rákosi börtönbe
csukatta. Utána jött egy harmadik is, de az nem köztársaság
volt, hanem népköztársaság. Szép emlékű Dobi István sokáig
ült abban a székben. Ezenközben megszületett a népköztársaság
alkotmánya, amely úgy kezdődött, hogy a Magyar Népköztársaságban
minden hatalom a dolgozó népé. Egy hang nem volt ebből igaz.
Abban az alkotmányban egyetlen egy mondat volt igazmondó, mely
szerint Magyarország fővárosa Budapest. Ezek után született
meg a Harmadik Köztársaság 1989-ben. Erről Szűrös Mátyás e
sorok írójának azt mondta, hogy a harmadik köztársaság kikiáltásának
alapjait az ellenzékiek, mármint az akkori ellenzékiek és a
reformszocialisták vetették meg. Igaz, a reformszocialisták követő
szerepet játszottak ebben a folyamatban. Ez a követő szerep is
aktív szerepvállalás volt. Eleinte úgy látszott, hogy a
szabad kezdeményezések hálózata, a későbbi SZDSZ is betagozódik
ebbe a szerepvállalásba, de a harcos antikommunisták, Pető Iván,
Bauer Tamás, Kis János kihátráltak a folyamatból,
nekirontottak a népi-nemzeti vonalnak, fő céljuk az volt, hogy
eltávolítsák a hatalom közeléből Pozsgay Imrét, a magyart,
aki kétségkívül részese és alakítója volt a Kádár-korszaknak,
de meghatározó szerepet vitt az MSZMP-n belül a rendszerváltásban.
(Győri Béla)
Centenárium a Bazilikában 9.oldal
A Szent István-bazilika Énekkara idén ünnepli fennállásának
100 éves évfordulóját. A jubileumi, szentmisével egybekötött
hangversenyre október 17-én került sor a Szent István- bazilikában.
A jubileum alkalmából Fehér Lászlóval, a kórus karnagyával
beszélgetett Medveczky Attila.
- A szocializmus idején azt kötötték ki egyedül, hogy egy egyházi
kórus maradjon a templom falain belül. Nekem akkor az volt az
elvem, hogy itt, a kórusban ne politizáljunk, mert nem óhajtom
szétszakítani a társaságot. Ez a kórus egy nagy család. Én
így nem csak karnagya vagyok a kórustagoknak, hanem „pótpapájuk”
is.
Szolgálat a teljes életért
9.oldal
(Medveczky Attila írása)
Tizenöt évvel ezelőtt, 1994-ben nyílt meg a Magyar Katolikus
Egyház hivatalos segélyszervezetének, a Katolikus Karitásznak
a szenvedélybeteg- segítő szolgálata, a RÉV. A RÉV mozaikszó:
R=remény, É=élet, V=változás, de jelenti a „révbe” érést
is. A RÉV célja a szenvedélybetegek minél szélesebb körben
való elérése, a motiváció felkeltése, az életmód, életvitel
váltásának ösztönzése, a változás elindítása és segítése,
a szerhasználatnak, valamint járulékos ártalmainak csökkentése.
49 év egy levél miatt 10.oldal
2009. október 23-án Kézdivásárhelyen a délutáni megemlékezés
a református templomban ökumenikus istentisztelettel kezdődött,
majd a több száz fős tömeg a Függetlenség utca előtti kis
parkba vonult a céhes város önkormányzata, a Volt Politikai
Foglyok Háromszéki Szervezete és az Erdélyi ’56-os Bajtársi
Társaság által a felső-háromszéki mártíroknak állított
emlékműhöz. Az ünnepségen alkalmi verseket szavalt Róth-Balázsi
Hunor egyetemi hallgató és Szilágyi Árpád volt politikai
fogoly, a Volt Politikai
Foglyok Hargita Megyei Szövetségének elnöke, s közreműködött
a Tanulók Klubjának fúvószenekara. Az ő kálváriájáról, s
arról, hogy ma a fiatalok mennyit tudnak arról, hogy 1956-nak
voltak erdélyi hősei is, Szilágyi
Árpád urat kérdezte Medveczky Attila.
-A
szekusok agyba-főbe vertek a puskatussal, míg lekísértek a
harmadikról az első emeletre. Ott volt a börtön felcsere, aki
egy vasdoronggal a kezében várt már engem. Addig vert, amíg
lezuhantam a földre, akkor belémrúgott a mocskos, véres csizmájával.
Szinte eszméletlenül hevertem a cementen. Akkor megfogták a lábamat,
s úgy húztak le a lépcsőkön a földszintre, ahol több mint
300 ember feküdt hason a cementen. Engem is közéjük fektettek.
A falak véresek voltak, s az emberek jajveszékeltek. Régebben
voltam a kolozsvári vágóhídon, de ott sem láttam annyi vért,
mint a szamosújvári börtönben. Volt, aki bele is halt a verésekbe.
Fa és vasdoronggal ütötték a foglyokat. Volt, akinek a szemét
verték ki, másnak a füleit szakították le, fogait verték ki.
Jobbik blöff: súlyos árat fog fizetni
érte az ország 11.oldal
Kiskutas
Zalaegerszegtől néhány km-re fekvő kis falucska. Bár zuhogó
esőben érkeztünk a találkozóra, a falun az esőben és a sötétben
is látszott, rendezett, szép falu ez, a kiskutasiak otthonuknak
tekintik. Érdekli saját sorsuk az ittenieket. Szinte a fél falu
eljött a fórumra, amely kedves dramaturgiával kezdődött. A
polgármester egyedül lépett a színre, ahol két szék között
a kisasztalon lámpás világított a Lámpás-program okán.
Halász
Gábor Kiskutas polgármestere:
„Miután
kizárják az MDF-ből, új pártot alapít, a Magyar Igazság és
Élet Pártját, amely 1998-2002 között tagja a Parlamentnek. Pártja
2006-ban választási koalíciót köt a Jobbik Magyarországért
Mozgalommal, ám a parlamenti küszöböt nem sikerül átlépniük.
Mindkét politikai párt a radikális jobboldalt képviseli
Magyarországon, ám míg a Jobbik állandó sajtófigyelemnek örvendhet,
látványos és drága kampányának köszönhetően három mandátumot
is szerzett a júniusi európai parlamenti választásokon, addig
a MIÉP-ről nem hallani semmit.” Végszóra belép a vendég,
Csurka István.
A kultúrával kell építkezni 12.oldal
Medveczky Attila Bobory Zoltán, költővel
beszélget
Az
október 6-ai rendezvényeken sok minden elhangzott, így Utassy József
Zúg március c. költeménye is, ami akkoriban be volt tiltva, s
a költőt a partvonal szélére lökték. Az Egy mondat a
zsarnokságról pedig nyilvánosság előtt, 1956 óta, nálunk,
Fehérváron hangzott el először a ’80-as évek elején.
Szőcs Zoltán: A betű hatalma 15.oldal
Az
Országos Széchényi Könyvtár a Magyar Nyelv Évének nyilvánított
Kazinczy-évforduló keretében egy sosem látott gazdagságú kiállítást
állított össze a hiteles, eredeti, ősi magyar nyelvemlékekből.
Az 1055-ben kiadott Tihanyi alapítólevél nyitja a sort, és egészen
a XVI. század elejéig – lényegileg a nyomtatás elterjedéséig
– követik őt a kézzel írott magyar nyelvű dokumentumok,
oklevelek, kódexek, imakönyvek. Félévezred könyvészeti
hagyatéka a Gutenberg előtti korból, és – eltekintve a
nyelvi varázstól – megdöbbentő már az anyag mennyisége is:
ki gondolná, hogy csak az Árpád-kor három évszázadából körülbelül
4500 királyi oklevél maradt fenn, de a nem királyi, hanem
alacsonyabb rangú személy által kiállítottakat is beleszámítva
mintegy 10000!
Peter Sebök: Nemzet és bebábozódás 18.oldal
A
jövő évi választásoknak egyetlen értelmes célja lehet,
megszerezve a 2/3-os többséget, új alkotmányt, új törvényeket
hozva, megteremteni annak a valódi rendszerváltás alapjait, ami
20 évvel ezelőtt elmaradt. Változni és átalakulni soha nem késő.
Utat mutatni és értékeket formálni most kell. A baloldal már
osztaná az ingyen bablevest, a közép a földeket, a Jobbik meg
az egyenruhát. Közben egyikük sem beszel a tényekről. A
munkanélküliségről, a filléreken tengődő nyugdíjasokról,
az éhező gyerekekről és arról, hogy a magyar munkaerő, aki
szerencsére még dolgozhat, nagy részben éhbérért gürizik és
kussol. A minimálbérek országa lettünk. Ahol dolgozni nem érdemes,
ahol a megélhetéshez mutyiznia es csalnia kell mindenkinek, mert
különben elvinné az emberek feje felől a tetőt az állam.
Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!
Vagy
fizessen rá elő!
Információ:
info@magyarforum.hu
|
