vissza a főoldalra

 2009.11.13. 

Pozsgay Imre: A Jobbik nem őszinte szervezet

– Az SZDSZ szétesett, az MSZP térdreomlott, saját identitásával küzd, de ahelyett, hogy a saját térfelükön keresnének szövetségeseket, akár a szociáldemokraták között, akár más liberálisok vagy pártonkívüliek között, maguk helyett építik a Jobbik-féle új proletárpártot.

 – Ez a politikatörténetben nem először fordul elő.

 – Az a baj, hogy ezek valamennyien másról beszélnek, és mást csinálnak.

 – Nem őszinte szervezet a Jobbik az én felfogásom szerint. Az őszinteség hiánya a választás után fog igazán nagy csalódást okozni a társadalomnak. Remélem, hogy addig is kiderül róluk egy s más, és az emberek rájönnek, hogy az elégedetlenségüket nem jelszavakhoz, hanem programokhoz kell kötni.

 – Csodálkozva tapasztaltam, mert megszámoltuk, hogy maga a Népszabadság több mint 300 alkalommal foglalkozott a Jobbikkal, kicsit dorgálta, de inkább népszerűsítette, állandó jelenlétben tartotta őket. És ezt teszik a televíziók is és soha nem kérdezik meg, honnan ez a rengeteg pénz a buszokra, óriásplakátokra, vagy miből utaznak, bérelnek színházakat?

 – Azt hiszem, hogy a társadalmi tájékozatlanságot használják ki. Döbbenetes az összjáték. Én aggasztónak látom ezt a fajta kibontakozást. Ugyanis az én reményeim ahhoz kapcsolódnak, hogy lesz egy olyan fajsúlyos és becsületes politikai erő, amelyik az alkotmányozás erejével is bír és a társadalmat mind a közjogi, mind a gazdaság szempontjából a megfelelő irányba tudja vinni ekkora pusztítás után, amelynek, ha igaz, a vége felé járunk, remélem..

 – Csurka István elemzésében bebizonyította, hogy a Jobbik pont olyan, mint a Kun Bélaféle proletárpárt, csak szélsőjobboldaliként adják el.

 – Lehet, hiszen ilyennek a történelemben tanúi voltunk, hogy a legvörösebb proletárnegyedek és övezetek szélsőjobboldali szavazatokat adtak le. Én a népemet nem korholnám ezért, mert egy félrevezetett társadalom, mely tájékozódási zavarokkal küzd, nem maga felelős ezért az állapotért, hanem azok, akik vezették és félrevezették évtizedeken keresztül. Az utóbbi húsz esztendőben. Ez természetes véleményem szerint, nem magyarázható egyedül a kárörömmel, hogy íme, a szinte abszolút győztesnek feltüntetett politikai erőt is be lehet árnyékolni, hanem ebben lehet politikai stratégia is az én meglátásom szerint, azaz olyan publicitást, olyan nyilvánosságot teremteni egy egyébként nem is tudom, milyen indítékból elindult szervezetnek, amely valójában nem jutna neki, ha saját erőből kellene a közvéleményért megküzdeni. Azaz kicsit megcsinálják.

 – Tehát nincs is szükség többé az SZDSZ-re, könnyen viselik a vereséget, mert már megszedték magukat?

 – Az SZDSZ vereségéhez a világgazdasági válságra volt szükség, ahol félreérthetetlenül bebizonyosodott, hogy a monetáris restriktív, úgynevezett neoliberális gazdaságpolitika nem alkalmas az emberiség ellátását szolgáló gazdaság működtetésére, fenntartására, legföljebb kevesek meggazdagodását, sokak elszegényedését okozza, mint ahogy nálunk tette, s ennek a következményei a párt sorsára is kihatnak. Nekem régóta az a véleményem, hogy liberális párt nincsen. Liberális normák lehetnek a társadalomban, a XVIII. század óta tudjuk és néha vissza is éltek vele, de liberális párt itt nem volt, csak gazdaságpolitika, ami kikényszerítette, hogy az államot rossz gazdának minősítsék és ezért megfosszák minden eszközétől, olyan eszközöktől, amelyekkel éppen a társadalom fölkarolását vállalhatná föl. Ilyen szempontból a legnagyobb ártalma a neoliberális gazdaságpolitikának, hogy elpusztította a baloldalt. És hiteltelenné tette, tőkefelhalmozó párt képét adta rá. Ez olyannyira arrogánsan nyilvánul meg, hogy az ország fullasztó és válságos helyzetét előidéző figurák itt még ordítva kiabálhatnak az országban és tapsokat arathatnak ilyen amolyan komédiás megjelenésükért. Ez azért elszomorító, mert kulturált európai politikai nemzetben egy népéért és nemzetéért felelős baloldalnak is meglenne a helye. Ennek a helyét elpusztították az elmúlt 20 esztendőben.

 – Azt tetszik mondani, hogy az MSZP végromlásának az az elsődleges oka, hogy az SZDSZ-szel összeboltoltak?

 – Igen, egy kisebbrendűségi komplexusokkal küszködő párt, amelyik valójában kívülről keresett igazolást a saját továbbfejlődésére, hiszen ’89-ben a megalakulásakor még a szociáldemokrácia reményével indult el ez a párt, de az első kisiklásait én már a kongresszus után közvetlenül is tapasztaltam és jutottam megfelelő elhatározásra, ez nem titok. Én már ’90 tavaszán, a választási vereség után revanspolitikának minősítettem azt, amikor újra kormányprogramon dolgoznak, és revanspolitikának, hogy népszavazást kezdeményeznek azok, akiknek valójában a tanulságokon kellene gyötrődniük és nem pedig visszaköszönni a régmúltba. Azon kívül, ha visszagondolok, megnéztem, hogy menedékházpárt lett, ezt abból is látom, hogy kik voltak a küldöttei az 1990-es májusi kongresszusnak. Kádár is nyugodtan összehívhatta volna ’80-ban.

 – E tekintetben semmi változás nem történt.

 – Nem. Ez a garnitúra, amikor választási győzelmet aratott ’94 tavaszán, az abszolút kormányalakító képességét is odaadta az SZDSZ-nek azzal, hogy folytatta az egyébként más oldalon keletkezett paktumot most már a szocialistákkal.

 – A balliberálisokat idézem: aki rasszista, az mindenképpen szélsőjobboldali. De aki szélsőjobboldali, nem szükségképpen rasszista. Ez a mondat nekem talmudistának tűnik, de mire gondolhat az ember, amikor így is mentegetik a Jobbikot?

 – Én nem tudom, hogy ki mire gondol, amikor ezek a szavak elhangzanak, de egyet mindenképpen fontosnak tartok: a rasszizmusnak a politikai játszmákban nem lehetne szerepe és nem szabad egyáltalán még csak a frazeológiába sem bevonni, mint politikai eszközt. Az emberek társadalmi magatartását, iskoláját, integrációját kellene egy jó, és az országért, a nemzetért felelős államnak kezelnie. Ezért engem liberális oldalról államhívőnek, államásznak neveznek, de sohasem a diktatórikus államot, hanem a népért felelős és szolgáló államot képzeltem el. Finnországban a legnagyobb tulajdonos az állam, de ha jó gazdája van, akkor jól működik. Ahol rossz gazdája van, ott rossz gazda, persze. Ezeket én az egész politikai pályámon fontosnak tartottam. És végül az: aki nemzetet mond, ne lehessen kirekeszteni. Azaz a nemzetért való felelősség, ahogyan az EU sem lehet egy szupranacionális intézmény, úgy a lelkünkben sem lehet más, csak a sajátunk.

 – Ami az állam szerepét illeti, nemcsak Pozsgay Imre gondolkodik így, ahogy mondta, hanem a legújabb pápai enciklikában, XVI. Benedek Caritas in veritate című enciklikájában is az állam szerepét hangsúlyozza, mely állam a népet szolgálja minden körülmények között.

 – Énnekem ez a véleményem és nagy örömmel olvastam, amikor az enciklikában ezeket a szavakat megtaláltam. Ez legalább olyan örömet okozott, mint a II. János Pál pápával való találkozásomon éreztem, ott hangzott el először, majd pedig a Centesimus annus kezdetű enciklikában olvashattam, hogy a kommunizmus bukása nem igazolás a kapitalizmusra. Vagyis csak olyan társadalmat lehet és szabad elfogadni, aki a jövőt akarja, amelyben az állam társadalmi szolgálatra készteti a tőkét és a tőkejövedelmeket, nem pedig arra a blöffre, amit aztán a 2008- as válság bebizonyított.

 – Sok szélhámosságot tapasztalok, például itt van a „magukfajtázó” csillag a Jobbiknál, Balóné Morvai Krisztina, aki korábban a homoszexuálisoknak volt a védőangyala, és ma már Brüsszelről a mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottság tanácskozásáról hantázik néhány szerencsétlen, megvezethető embernek, mintha ő számítana ott valamit.

 – Ez egy árulkodó jel, hogy mindenütt otthon vagyunk, és mindenütt nekünk jár a terep. Ez ennek a bejelentése, ám azt kijelenthetem, hogy komoly, tisztességes munkára teljesen alkalmatlan ez a garnitúra. Végignéztem a megnyilvánulásaikat, szerepüket, ilyen-olyan jelszavaikat, ezek valami módon a tolakodás jelei, ott lenni mindenütt, a publicitással az emberi tévedésekre építeni.

 – Nem gondolja, hogy ennek lesz böjtje?

 – Lesz, sajnos lesz. A legnagyobb veszedelmét éppen a jövő évi választásokban látom. Csökkentheti a nemzeti erők összefogásában rejlő lehetőséget, és ezt a lehetőséget bűn csökkenteni.

 – A Magyar Megmaradás Közösség Mozgalom, amiben a MIÉP szerepet visz, azt tűzte ki maga elé célul, hogy hozzásegíti a keresztény magyarokat, a nemzetet a parlamenti 2/3-os többség elnyeréséhez.

 – Ezzel teljes mértékben egyetértek. Erre van szüksége az országnak, és ezután egy újjáépítési programra. Remélem a jövőben a politikai tudás egy dologban lesz igazán hatékony: ha politikai bátorsággal fonódik össze.

Győri Béla